Ugrás a tartalomhoz
Életmód

Ha nincs verseny, akkor futás van

FutásSziasztok,

Attól, hogy a versenyzés most kimarad, azért nem mondanám, hogy unatkozom. Elkezdtem edzésnaplót írni, ami a világ 8. csodája, mert sose bírtam erre energiát és időt szánni, hogy minden nap leírjam, mit edzettem (egyáltalán megjegyezni is kihívás). De már két hete írom és egész jó visszanézegetni, főleg a futásnál, hogy milyen idők mentek és milyen kedvvel. (bár egyre lassabban futok egyre kevesebbet :D) Lehet, később majd értelmes következtetéseket is le tudok vonni ezekből… alig várom…:)

Ha valakit érdekel, itt tudjátok követni: link

A heti edzés lényegében úgy néz ki, hogy egyik nap súlyzós edzés, másik nap kardió, ami jó időben kinti futás, rossz időben spinning. Mindig reggel edzem, kivéve hétvégén. Furcsa ez egyébként, mert amikor elkezdtem ‘gyúrni’, alig vártam, hogy munka után mehessek a terembe, és ‘szétvágjam a súlyokat’… Akár este 8-9-ig is edzettem és volt erőm, energiám, odatettem magamat. Ma pedig mindig munka előtt, hajnalban edzek, mert úgy érzem, estére teljesen elfogy az erőm és nem tudok az edzésre koncentrálni. Reggel friss vagyok, nincs tele a fejem még a munkahelyi dolgokkal, és tökjól megy. El sem tudnám képzelni, hogy este edzek… így aztán még el tudok menni masszázsra, vagy bevásárolni, vagy amire szükség van. Ez sem hátrány…

Pihenőnapom akkor van, amikor minden összejátszik ellenem és nem tudom megoldani az edzést… Mert egyébként nincs rá igényem. Ha fáradt vagyok, akkor lazább kardiót nyomok, de valamit mindenképp. Az élet úgyis megoldja, hogy néha legyen pihenés:)

Az edzésben a felkészülési időszakot kivéve azt vallom, hogy úgy edzek, ahogy kedvem van. Igazából így is sokkal többmindent csinálnék szívem szerint, de annyi idő a világon nincs, hogy minden beleférjen:) Kompromisszumokat kell kötni. Most éppen a magányos, belehalós, nagy súlyos edzéseket kívánom, így az megy, mell-kar-elülső delta, hát-középső-hátsó delta és láb felosztásban. Planking szinte mindig megy, mert a vállam nagyon szereti, és a Kraszitól tanult vádli edzést is megtartottam, mert szépen elkezdett formálódni tőle a vádlim. Ennek az a lényege – ezt már azt hiszem korábban leírtam, de nem baj:) – hogy csak saját testsúly és egyensúlyozás. Nincs kapaszkodás, emelvényen megy a páros és egy lábas vádli (igen, az egylábas is kapaszkodás nélkül), valamint tibialis szuperszettben. Fontos, hogy lassan, koncentráltan végezd az ismétléseket, másképp nem is lehet…. Az egyensúlyozás és koncentrálás által olyan izomrészek is bekapcsolódnak, amik amúgy nem kapnak terhelést. 20-50-es ismétlésszámok is mennek, és feszített állapotban a felső ponton 1-2 mp-es megtartás:)

Elkezdtem újra futni

Nem ment könnyen, miután kiderültek a problémák és fullra besavasodtam. Akkor már egy hónapja is talán nem futottam, mert nagyon kimerült voltam és inkább taposás és tempós séta ment. Ráadásul előtte totál lehajtottam a vizet magamról, nem ettem nátriumos kajákat és italokat, vízből is nátriumszegényet ittam. A vizsgálatok után elkezdtem ‘normálisan’ kajálni, vagyis ízesített dolgokat, amire a versenyek után megszokott módon reagált a szervezetem, bődületes mennyiségű vizet fogtam meg, ami nyilván terhelte az ízületeimet, és nehézzé tette a mozgást. Két hét kellett, hogy helyreálljon a rendszer, ami extra sok idő, soha ennyibe nem telt. Ez eléggé megviselt fizikailag és pszichésen is, de az élet arról szól, hogy a gödrökből ki kell mászni és megoldani a problémákat. Egyáltalán nem mondanám, hogy könnyű volt, de szerencsés vagyok, hogy a barátaim tartották a lelket bennem és bíztattak. Ja igen és elviselték a 24 órás rinyálásomat 😀 ez a nem semmi…

Szóval nekiálltam futni. Úgy kezdtem, hogy 10 perc és minden nap egy perccel több. Az első futásnál azt hittem leszakad a derekam, 8 percnél már levegőt sem kaptam emiatt. Az a jó, hogy pontosan tudom, milyen érzés úgy futni 1 órát, hogy repülök és élvezem minden pillanatát. Egy-két ilyen futás évente gyakorlatilag elég motivációt tud nyújtani, ha rosszul megy, vagy nincs kedvem. Tudom, hogy milyen és újra át akarom élni:) Azt hiszem 15 percig jutottam, amikor már úgy éreztem, visszaállt a súlyom, lement a víz és nem fájnak a tagjaim minden mozdulatnál. 15 perc után éreztem azt, hogy ‘na ne szórakozzunk már’ és futottam (csoszogtam) egy 40 perces kört a Margitszigeten. Sosem leszek nagy futó, nem kérdés, de csinálom, mert szeretem. Kikapcsol, zenét hallgatok, jár az agyam ezerfelé, pihenek, miközben dolgozik a vérkeringésem és az izomzatom. Nem akarok rekordot futni, nem akarok belehalni (bár így is néha sikerül…), élvezni akarom:)

Thermo Drine BioTechUSA

Egyik reggel olyan jól sikerült a futás és olyan endorfin löketet kaptam, hogy rögtön beneveztem az első futógálára, ami a közeljövőben lesz. Úgyhogy május 18-án futok egy 10 km-est. Ennyit már csillió éve nem futottam, mert max 1 órát szoktam 8-9 km/h-val, úgyhogy kihívás lesz a javából. Ráadásul emlékszem, régen amikor ilyen futógálán indultam, borzasztóan zavart a tömeg (egyébként is zavar…), és nem tudtam magamra úgy figyelni, ahogy a futásokon szeretem, de néha kell egy kis kizökkentés… Azat hiszem, bele fogok pusztulni… 😀 Főleg, hogy előző nap Szegeden lesz a WBPF Magyar Bajnokság, ahova megyek pár versenyzőt pátyolgatni a SunriseBodyformers Teamből:) Így aztán remélem, időben visszaérek és nem leszek teljesen hulla… A versenyen egyébként a BioTech USA dolgozói közül sokan indulnak, mert mi ilyen sportos csapat vagyunk:)

Nincs sok idő, gyűjtöm az energiát. Gyertek Ti is, ha tudtok:)

Dóri