Támadás vagy építő kritika?!
Tudjátok, rengeteg éles kritika ér minden kitörni vágyó, esetleg az átlagtól eltérő viselkedésű, megjelenésű és más normákat követő embert a mai világban. Sokan bele is vesznek az elnyomók tengerébe. Sokan idő előtt feladják. Sokan hagyják magukat és inkább bólogatnak tovább a tömeggel és bár nem tudják még, de ezzel egy időben mondanak nemet a belső vágyuknak, az álmaiknak. Nézzük meg ezt a jelenséget az én oldalamról…
Akik ebben a Fitness szakmában dolgoznak – mert hitelesen csak róluk tudok beszélni, bár biztos vagyok benne, hogy ez a viselkedési forma független attól, hogy az élet milyen területén serénykedünk – hányszor hallották már a környezetüktől, hogy amibe belekezdtek, az egy értelmetlen hülyeség, nincs reális rációja, ezer modell-edző- és hozzá hasonló vagy épp tőle jobb rohangál az utcán. Képzeljük el hányan adták már fel azelőtt, hogy megpróbálták volna?! Az emberek félnek… Félnek mások lenni, félnek ellent mondani és félnek a kudarctól, csalódástól. Keresek nektek erre egy példát…
Képzeljünk el egy hatalmas vízfelületet, és rajta két vitorlás hajót. Azt tudjuk, hogy a normál haladásukhoz szél kell és az ezt befogó vitorla. Abban az esetben, ha a vitorla nincs kifeszítve és csak a szél tényét, jelenlétét figyeljük, valamint keressük hogy honnan fúj, nem jutunk előrébb. A szél iránya és az erőssége egyaránt változik. Ha pedig folyton ezzel foglalkozunk, soha nem lesz sem időnk, sem erőnk a vitorlák felhúzására. Enélkül pedig egy helyben toporgunk. Az a kapitány, aki nem azzal törődik első körben, hogy felkutassa honnan fúj a szél /és miért onnan/, hanem felhúzza, megfeszíti a hajó vitorláját, majd irányba helyezi, és igyekszik a szeleket kihasználva haladni, valószínűleg hamar célba is fog érni.
Hogy ez mit is jelent? Mi mit tudunk ebből a természetes jelenségből, viselkedésből, magatartásból tanulni és leszűrni? Nézzük…
Abban azt hiszem egyetértünk, hogy mindannyian megannyi bírálást és bántó szándékú megjegyzést kaptunk az életben. Abban is biztos vagyok, hogy viselt ez már meg közülünk mindenkit. A kérdés az, barátaim, vajon ma hogy reagáltok egy-egy ilyenre? Én rengeteget tanultam belőle az évek folyamán. Rájöttem már középiskolában, hogy az, amit csinálok, egy olyan életforma, ami mindig is ellenségeskedést, ellenérzéseket és értetlenkedő gondolatokat vált ki az emberek egy részéből. Sem ezen, sem pedig azon nem tudsz változtatni, hogy lesz olyan ember, aki támadni fog téged ezért. /Nos, ez a szél effektus…/ Az bizony mindig fújni fog. Viszont a te kezedben van a döntés, hogy mit kezdesz vele. Az esetek nagy részében, ezeknek a támadásoknak van némi racionális alapja.
Engem például rendszeresen támadnak a combjaimmal. Tudjátok mit? Igazuk van, tényleg a gyenge pontom. Most mit kellene tennem?! Futamodjak meg?! Tűnjek el a süllyesztőben?! Nem fogok, az nem az én stílusom lenne. Én erőt merítek ezekből a támadásokból, kritikát építek belőle, majd építő jelleggel felhasználom ezeket az energiákat. /Bizony, itt épp a vitorla kifeszítése zajlik…/ Tudjátok jól, soha nem állítottam az ellenkezőjét, sőt, fel is hívtam rá a figyelmet, de hozzátettem, hogy küzdök vele minden edzésen, minden reggel, minden este és minden étkezésnél. Megálmodtam magamnak, elképzeltem, hogy mit szeretnék, és abba az irányba haladok. /Igen, jól gondoljátok, ez pedig már a hajó irányba állítása…/ Hopp-hopp… Mi is történik?! Csak nem?! Elindult a hajónk biza’, a szél fúj, az irányt belőttük és a vitorlánk is feszes… Máris haladunk. Nincs más teendőnk, csak az irányra és a vitorlánkra figyelni, mert ahogyan az elején említettem, szél bizony mindig volt és lesz is. Az emberek ilyenek, az egyszerűbb utat preferálják, inkább támadnak az övékével ellentétes gondolkodás miatt, mintsem megérteni próbálják a tettek miértjét.
Viszont számotokra is ilyen egyszerű az egész. Könnyen fordíthatjátok a javatokra mások egyszerűségét. Minden csak a TI hozzáállásotokon múlik.. Legyetek ügyesek és nyitott szemmel, füllel járjátok a nagyvilágot. 🙂
Schönekker László, Söni