Nem akarsz lemaradni cikkeinkről? Iratkozz fel hírlevelünkre
FELIRATKOZOM
A feliratkozom gomb megnyomásával elfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot

Versenyfelkészülés - Elhalasztva

2014-04-10 13:14:00

Sziasztok :) (igen, ez már egy szmájli, ami kijött belőlem... )

Várok pár napja, hogy írni tudjak arról, ami az elmúlt hét óta zajlik velem, mert egyáltalán nem könnyű összerakni, hogy mit érzek. Nem szeretek negatív dolgokról írni, mert nem is igazán vall rám, hogy rosszul érezzem magam a bőrömben, de őszinte leszek, eléggé padlóra küldtek a fejlemények...

Honnan is kezdjem...

Aki követi a blogomat, az már láthatta, hogy a legkevésbé sem gördülékenyen haladt a felkészülésem idén, de ennek igazából volt már némi előzménye.

2012-ben kerültem Tozó-hoz (Tóth Zoltán, Nabba Mr. Universe), aki hihetetlen hátizmot pakolt rám, főleg a Special Training gyakorlataival, amiért örökre hálás leszek. Viszont abban az évben éreztem eelőször, hogy nem megy úgy a diéta, ahogy kéne. Igaz, akkor új módszert próbáltam, a szénhidrát hintáztatást és azt gondoltam, hogy "oké, nekem ez nem jött be és slussz", viszont a szűkös idő miatt a versenyig már nem mertem kockáztatni, 0 szénhidráttal készültem gyakorlatilag, össze is jött egy értékelhető forma, de távol sem mondanám, hogy elégedett voltam, egy hónapot még nyugodtan rá lehetett volna dobni a diétára, hogy fullos legyen, de elfogadható volt. Mindenesetre visszagondolva azért ott már volt némi kínlódás. Ja meg persze szerettem a koromra fogni, hiszen akkor lettem 30...

2013-ban is elkezdtem készülni, és itt is nyűgösen ment már, de itt meg arra fogtam, hogy fejben nem voltam rendben, gyakorlatilag 2 paprika és csirke volt a kajám és így is nehezen mentek lefele a kilók. Tudom, ilyenkor jönnek az olyan ötletek, hogy persze mert túl kevés volt a ch és több kellett volna, meg ennyivel tartalékolok blabla. Higgyétek el, hogy a világon mindent próbáltam. Nem ment másképp, de magánéleti dolgok úgy kibillentettek (legalábbis erre fogtam...), hogy inkább hagytam az egészet. Nem kényszer a versenyzés, nem voltam motivált. Más dolgokon agyaltam, amin amúgy tök felesleges volt, de az ember a hibákból tanul, ugyebár? ;-)

Idén újra nekiestem, ezt követhettétek is. Most minden a helyén volt. Fejben, diétában. És mégsem ment. 4 hónapot diétáztam, abból másfél hónap 0 ch-val, sőt Nátrium nélkül ment. Értsd ez alatt, hogy semmi fűszer, semmi só, csak csirke, uborka, jégsali és glutamin. Na meg némi tojás. A ketogén diéta, amiről írtam is, az első töltésig működött, utána nem tudtam ketogenikus állapotba kerülni valamiért.

Így, miután mindent pontosan tartottam és semmi sem történt, kénytelen voltam belátni, hogy itt már kevés vagyok a probléma megoldásához és ideje kivizsgáltatni magamat. Főleg, hogy egyre többen említették több tünet alapján is (csontszáraz bőr, ami semmilyen krémre nem reagál, nem fogyok, állandóan álmos vagyok és hullafáradt stbstb.), hogy ez pajzsmirigy lesz. A hangulatom is borzalmas volt már, teljesen befordultam, kimerültem, a határidő stresszelt, a munkámra sem tudtam normálisan odafigyelni. Az edzések mentek, de mivel nem láttam az eredményt (csak a víztelenítésnek volt némi látszata), egyre csalódottabb lettem.

/sites/testbiotechusashop/documents/blog/_extra/64/o_1779912_756037157740059_599077334_n_20140410151103.jpg

Szóval elmentem egy általános kivizsgálásra, ahol a világon mindent néznek. Kiss Jenő ajánlotta nekem, ő is itt szokta átnézetni magát felkészülések előtt. Megnézik a szervek működését, együttműködését, hormonokat, csontozatot, testösszetételt, agyműködést, a világon mindent. Az eredményeken nem lepődtem meg alapvetően, inkább azon, hogy mi minden mi mindennel van összefüggésben, mi mire hogyan hat és mennyire ártalmatlannak hitt dolgoknak milyen hatása van a szervezetre...

Az első diagnózis a pajzsmirigy alulműködés volt. Számítottam rá, mert pont Anyukámmal beszélgettem erről előző hétvégén és mellesleg megemlítette, hogy neki is 30 felett diagnosztizáltak pajzsmirigy alulműködést. A második diagnózis, ami szerintem a legnagyobb baj, hogy fullosan el vagyok savasodva. Számítottam rá, mert gyakorlatilag 2007 óta, amióta ezel a sporttal foglalkozom, bődületes mennyiségben toltam az arcomba a fehérjét. Húst is, aminosavkat is, turmixokat is, mindent. Eléggé rám is ijesztett a doktornő, hogy ezzel elég sürgősen kezdjek valamit, mert a savasodással olyan értékek is eltolódtak, ami gátolja, hogy felszívódjanak az ásványi anyagok, vitaminok és ráadásnak a káros szabad gyökök szintje is brutál magas volt pont ezért, mert hiába tömtem magam antioxidánsokkal, nem ért semmit. Ráadásul totál kimerültséget is diagnosztizáltak, depresszióval megspékelve (hogy mi minek a következményeképpen alakult ki, az már tökmindegy) meg volt még pár érdekesség, de azok annyira nem befolyásolják a készülésemet. A fent említett három dolog mindegyike önállóan is éppen elég ahhoz, hogy a szervezetem ragaszkodjon a zsírpárnákhoz...

Nem volt kérdés, hogy a készülést fel kell függeszteni és ezeket kivizsgáltatni, rendberakni.

4 hónap munkáját és lemondását (gondolva itt családra, barátokra, programokra, az állandó mosott rongy hangulatomra...) dobhattam a kukába.

A döntés után első dolgom volt venni egy almát, egy camembert és egy zacskó wasa szeletet. Az ízek pedig olyan boldogsághormon lökést adtak,hogy igazából fel sem fogtam, hogy mindazt, amire az évemet addig feltettem, amivel kínoztam a környezetemet és magamat, elvesztettem. Aztán szép lassan eljutott a tudatomig, hogy gyakorlatilag elvesztettem azt a célt is, amibe minden motivációmat beleöltem... Céljaim persze vannak bőven továbbra is, nincs is ezzel gond, csak hirtelen rámszakadt egy csomó idő, amit újra kell gondolnom, mert eddig be volt táblázva minden egyes napom és nem volt gond az, hogy mivel foglalkozzak, mert a szabadidő gyakorlatilag az éjszakai alvás volt...

Áttanulmányoztam a pajzsmirigy alulműködéshez és a savasodáshoz tartozó étrendeket is.

Elég nehéz összehozni a kettőt, de végülis egy sporttársam (Németh Alexandra, akivel álltam már egy színpadon is) meggyőzött, hogy érdemes lenne a paleot kipróbálnom. Úgyhogy most e szerint étkezem. Alapjaiban nem tér el az eddigiektől, mert alacsony GI-s szénhidrátok, viszonylag magas zsírbevitel de persze a fehérjét lecsökkentettem. A tejtermékeket eddig is kizártam, így ezt nem nehéz folytatni, gabonákat sem ettem már mostanában, arról sem volt nagy ügy lemondani. Édesítő is kizárva, de legalább vannak ízek és fűszerek:) Mellé méregtelenítek teákkal, sok-sok folyadékkal.

Világ életemben húst hússal kajáltam, és most át kell alakítanom teljesen az étrendemet, hogy helyreálljon a szervezetem. A sok zöldséggel meg salival nincs is gondom, inkább a hús hiányát nehéz megszokni. Vagyis a minimális mennyiségét. És igen, nálam is ott a beteges félelem, hogy jajj elveszítem az izomtömegemet. Ez nálunk, gyúrósoknál alapvető elmebaj... De egyelőre az egészségem fontosabb. Ha helyreállt, utána lehet keresni a kompromisszumos utakat, de ez azért bele fog telni pár hónapba, amíg kiderül mindennek az oka és helyrehozzuk a hibákat.

Abba nehéz azért beletörődni, hogy egy ilyen defekt miatt akármilyen szépen és okosan kajálok, mégis úgy nézek ki mint egy bölény. A versenyzők meg közben formásodnak és szépülnek... Én meg hiába akartam nagyon... nem volt elég.

Az első napokban egyébknét alapvetően nagyon optimistán álltam a dologhoz, mert mi okom is lenne szomkorkodni. Kivizsgáltatok mindent, változtatok a diétán és majd őszre bekészülök. Aztán két napot adtam magamnak, hogy egyek némi szemetet és élvezzem az ízeket. Ennek viszont a nulla nátriumos diéta után az lett a következménye, hogy brutál módon fogtam a vizet. Valószínű a fenti problémák is közrejátszottak, de én még verseny után sem vizesedtem be ennyire soha. Egy hét telt el a vizsgálat óta és gyakorlatilag ma tudtam először edzeni egy értékelhetőt, mert annyira leterhelődtek az izmaim és az ízületeim, hogy maga a létezés is fájt. Vasárnap mozdulni sem bírtam, bár a kimerültségtől végigaludtam az egész napot és azóta is 9 órákat alszom. A vizesedés miatt jókora plussz súly lett rajtam két nap alatt, és a legkisebb izommozgástól is annyira feszült a bőröm és az izmaim, hogy alig bírtam és mertem mozogni. Függőleges helyzetben rögtön fájt a térdem, a csípőm és a derekam. Egyik nap elmentem sétálni edzés helyett, de kb. 20 perc után hívtam is a telefonos segítséget, mert azt hittem leszakad a derekam. Ez sem hatott rám túl jól pszichésen, mert gyakorlatilag egész héten nem tudtam edzeni, de a szervezet nem hülye, ha pihenni kell, pihenni kell, ne legyek már ennyire túlokos;-) Még mindig jobb, hogy így tudatja, minthogy szakadjon vagy törjön valami:)

Valami végre elindult a fény felé...

Ma van az, amikor sikerült végre egy spinning órát végigtekernem fájdalom nélkül, bár még mindig bődületes sok víz van rajtam, úgy nézek ki mint egy elefánt...

Ami következik

Alapos célirányos kivizsgálás, és helyreállítás. Már kezd a kedvem megjönni, kívánom az edzéseket és mennék már nagyon a súlyzók közé. Hihetetlen jólesik a barátaim pozitív hozzáállása, tényleg olyan sokan segítenek összekaparni magam és restartolni, extrém pátyolgatást és figyelmet kapok, és köszi hogy ráncigáltok, amikor egyáltalán semmi kedvem sincs semmihez és még senki sem kapott agyérgörcsöt a 24 órás nyavajgásomtól ...

Köszi tényleg:) És feladni semmiképp sem fogom ;-)

Ezek után pedig rá fogunk feküdni az edzéstervekre és az otthoni edzésekre:)

/sites/testbiotechusashop/documents/blog/_extra/64/o_carni_20140410151201.jpg

Dóri

KÉRDEZD DÓRÁT

MEGVÁLASZOLT KÉRDÉSEK

SZAKÉRTŐINK

FACEBOOK