Evészavarokról általában
Miért fontos beszélni az evészavarokról kamaszkorban?
A kamaszok abban az életszakaszban vannak, amikor építik az identitásukat, és ebben meghatározó számukra, hogyan néznek ki. Az, hogy mennyire elégedettek a testükkel, nagymértékben függ a kortársak elvárásaitól és a közösségi médiából rájuk zúduló „soványság ideáltól”. Az elmúlt öt évben egyre inkább azt látjuk, hogy nő az evészavarban szenvedő serdülők aránya.
De honnan ismerjük fel?
Az evészavar felismerése sokszor nehéz, mert gyakran rejtett viselkedésekben mutatkozik meg. Könnyen gondolhatjuk: „Csak nem akar enni a gyerek”. Azonban a „túl sokat eszik” vagy „alig eszik” mögött sokszor mélyebb lelki nehézségek húzódnak meg, mint például a perfekcionizmus (azaz a tökéletességre való törekvés), az önbizalomhiány vagy a magányosság. Feltűnhet az étkezési szokások hirtelen megváltozása: például a kamasz nem étkezik együtt a családdal , vagy az osztályközösségben elvonul az ebédlőtől. Titkolózás jelenhet meg: félrevonulva fogyasztja az ételt. Illetve számolja a kalóriákat, minden étel energiatartalmát ellenőrzi, és folyamatosan a testalkatáról beszél, akár otthon, akár az iskolában. Gyakran nehezen kezeli az érzéseit, ami dühkitörésekhez vagy agresszív viselkedéshez is vezethet. Általában a kamasz így próbálja kontrollálni az életét és kezelni az érzelmeit (American Psychiatric Association, 2013; World Health Organization, 2019).
Mit teszünk mi?
A “Fontos vagy nekünk” elnevezésű szabadulószobánkban játékos formában ismertetjük meg a kamaszokat az evészavarok típusaival, bemutatjuk, hogyan ismerhetőek fel, és mit tehetnek egymásért, illetve saját magukért.
Szerző: Biró Boglárka, gyermekpszichológus