Szakértő válaszol
Nem: Férfi: Nő:
év
kg
cm
Frissítse be a képet!
Keresés
2022-04-21 19:43:38

Gere.....


Üdvözlöm Kedves Andrea\n\nSzeretném kérdezni önt,hogy covid fertözéssel kórházban feküdtem ahol a kezelés, vagy a körülmény, a félelelm, vagy minden, de eddig nem volt alvásgondom, ott már nem tudtam pihenni és azóta se ,nagyon keveset alszom, felületes alvás sok ébredéssel, a családorvos psihiáterhez irányitot, sose volt ilyen gondom,a szorongások már enyhültek, de az alvásom nem..Nem akarok depresszió oldó gyógyszert, hiszen nekem van élet kedvem, én meg gyógyulni akarok.Ajánlották az L Triptofant ami segit az alvásban.Kérdezem szedhetem e, mennyi adagban, és mennyi ideig szedhetö. Köszönöm.Tisztelettel üdv. Kati
Kedves Katalin, nagyon komoly probléma mostanra a pszichiátriai ellátó rendszerben a postcovid, rengetegen keresnek orvost ezzel a prolémakörrel. Nem írta, hogy mikor feküdt kórházban, de a tünetek még hónapokig fentállhatnak sajnos a betegség lezajlása után is. Én első körben azt javaslom, próbáljon meg melatonint szedni, webáruházunkban is kapható. Ha van életkedve, a szorongások enyhülnek, akkor jó eséllyel az alvászavar is hamarosan javulni fog. A melatonin nem altató, hanem egy hormon, ami alvás közben termelődik és a nyugodt, jó minőségű, mély alvást segíti. Ha pár héttel a szedése megkezdése után sem múlnak el a tünetek, akkor javaslom én is pszichiáter szakorvos felkeresését, természetesen az után, hogy az életmódban is a nyugodt alvást segítő változásokat vezet be. Pl. nem edz elalvás előtt, nap közben valamikor viszont igen, inkább könyvet olvas, nem telefont néz, nem eszik nehéz ételt, stb. Meg lehet próbálkozni esetleg relaxációval is elalvás előtt, számos alvást segítő relaxáció ingyenesen is elérhető az interneten.
A jó alvás nagyon fontos a hosszabb távú mentális egészség szempontjából, emiatt, ha nincs javulás sem a melatonin, sem az életmód változtatása után, akkor érdemes pszichiáter szakorvost felkeresni.
Üdvözlettel,
Tóth Andrea
2022-04-21 12:41:28

Andre.....


Kedves Andi,\n\nTavaly szeptember óta kezdtem el egy komolyabb életmódváltást. A mai napog sikerült leadnom 34-kg-ot és még mindig szeretnék fogyni egy 10/15 kg-ot. A mérleg 100 felett volt mikor ekezdtem, most vagyok 100 kg alatt. \nTermészetesen a testem átalakult és nagyon sok dicséretet kapok, amit még meg kell tanulnom kezelni, mert eddig sosem kaptam ilyen fajta visszacsatolást. A környezetem észrevette a változást, ami nagyon jól esik, viszont elragadott ezzel kapcsolatban egy érzés, ami nem szeretném, hogy beszippantson. Kezdek bűntudatot érezni, ha valami eltérőt eszem az eddigi megszokottnál és félek, hogy újra hízásba kezdek. Félek attól hogy újra visszajönnek a kg és a környezetem csalódottan fog rám nézni. Félek attól, hogy azok a dicséretek amiket kaptam az ellenkezőjére fog fordulni. \nNem akarok bűntudatot érezni viszont nagyon nezéh...\nHogyan küzdjem le ezt a félelmemet?\n\nKöszönöm
Kedves Andi, először is gratulálok a 34 kiló fogyáshoz, ez egy nagyon nehezen elérhető eredmény. Szokták mondani, hogy nem csak lefogyni kell, hanem meg kell tudni őrizni is az elért eredményt. Lassan ebbe a szakaszba érsz te is. Kettéválasztanám a problémát, amit megfogalmazol. Az egyik, hogy úgy érzem abból, amit írsz, hogy nagyon nagy jelentősége van az énképedben annak, amit mások visszajeleznek neked. Nagyon jó lenne, ha szép lassan valahogy belsővé válna ez az elképesztő teljesítmény, hogy lefogytál 34 kilót. Ezt te érted el, te tetted meg saját magadért, és erre teljes joggal lehetsz nagyon büszke, ez innentől már egy biztos belső építőköve lehet a magadról alkotott képnek, hogy ezt meg tudtad csinálni. Elhiszem és átérzem, milyen jól esik ilyenkor mások elismerő tekintete, mások dicsérete is, de jó lenne, ha szép lassan valahogy az is teret kapna, ha az eredményre gondolsz, hogy mennyivel egészségesebb vagy így, hogy ennek az egésznek az is járulékos haszna (illetve talán inkább a fő haszna), hogy sokkal fittebb vagy, az egészséged javult, a várható életartamod megnövekedett, szóval amellett, hogy jól nézel ki, sok-sok egyéb nagyon fontos velejárója is van annak, hogy lefogytál. Próbáld átélni, megélni ezt az oldalát is ennek a csodás teljesítménynek.

A másik, amivel érdemes lenne elkezdeni foglalkozni, a bűntudat érzés, ami az evést kíséri. Aki egészségesen viszonyul az étkezés kérdéséhez, az általában szeret enni és örömet okoz neki az étkezés, de nem viszonyul szélsőségesen az evéshez, nem az ételek az egyetlen vagy fő örömforrás, nem az étel a stresszre adott megküzdési reakció, de nem is tekint bűnös szenvedélyként az evésre. Jó lenne, ha valahogy át tudnád keretezni ezt az egész étkezés dolgot. Azért eszünk, hogy életben maradjunk, ha jól és mértékkel és egészségesen táplálkozunk, akkor azzal sokat tudunk tenni azért, hogy hosszú és jó minőségű életet éljünk. Valahogy így érdemes az étkezésre tekinteni, és nem is a fő boldogságforrásként, nem is a fő bűnök egyikeként.

Nagyon összetett dolog, mitől alakul ki, ahogy az étkezésről vélekedünk, ahogy az evés témájáról gondolkodunk. Számos családi háttérben, személyes élettörténetben és személyiségben gyökerező oka van ennek, amit lehet, hogy érdemes lenne egy szakember segítségével kigubancolni.

Kívánom, hogy több szempontból is élvezni tudd azt, hogy ekkora hatalmas eredményt elértél, és hogy örömödet leld abban is, hogy sokkal egészségesebb vagy, és hogy átéld azt is, hogy ezt az egészet elsősorban magadért tetted meg!
Üdvözlettel,
Tóth Andrea
2021-12-03 15:02:47

Sarka.....


Szia.\nNekem a súlyom mindig 60 és 63kg között mozgott. Én ezzel teljes mértékben megvoltam elégedve. Szerettem magam és a testem. Nem volt önbizalom hiányom.\nDe most...\nSzültem egy gyönyörű kislányt. Imádok anya lenni de a testem...Nagyon megváltozott. \n85kg vagyok és gyűlölöm. Gyűlölöm a testem. Gyűlölöm hogy nem férek bele a régi ruháimat. A tükröt mindig elkerulom mert hányok magamtól. \nViszont változni szeretnék. A tanácsodat kérném hogy hol is kéne kezdenem,egy étrenddel, ittoni edzesel. \nEdzőterembe sajnos nem tudok elmenni. Nem engedhetem meg magamnak egyedül álló anyaként se a drága táplálék kiegészítőket.
Kedves Dzsenifer!
Kissé aggódva olvasom soraid, nagyon megterhelő élethelyzetben vagy, ha jól értem, amit írsz, nagyon kevés segítséggel vagy segítség nélkül. Fontos az egészséges életmód, de ahogy olvasom elkeseredett szavaidat, itt, ebben az esetben olyan sok terhelésnek, nehézségnek vagy kitéve, hogy az életmódra, táplálkozásra, mozgásra nem nagyon marad jelenleg kapacitásod. Az egészséges táplálkozás, diéta vagy egészséges életmód kérdésköre szorosan összekapcsolódik az önmagunkkal való bánásmód és saját magunkhoz viszonyulás kérdéskörével. Nagyon szívszorító ezt a haragot, öngyűlöletet érzékelni, ami árad a soraidból, miközben egy olyan nehéz és megterhelő helyzetben állsz helyt egyedül, amivel mások segítséggel is csak nehezen birkóznak meg. Szerintem ebben a helyzetben az lenne az elsődleges, hogy valakitől támaszt, együttérzést, segítséget kapj. Ha egy támogató, együttérző légkörben megtanulsz saját magaddal is együttérezni, sokkal könnyebben fog menni a fogyás, életmódváltás, diéta.
Úgy is fogalmazhatnék, amíg ennyire rossz képed van magadról és ennyire haragszol magadra és közben az átlagosnál sokkal-sokkal nehezebb helyzetben vagy, addig nagyon nehéz tartósan egy olyan életmódot tartani, amiben lehetőség van fogyni. A fogyókúra, diétázás, testmozgás gyerekszülés után amúgy is egy nehezebb dolog, mert ezek a dolgok sok lelki energiát igényelnek és lekötik a stresszel való megküzdési eszköztárunk, miközben ott van a gyerek is, akinek szintén nagyon sok figyelemre, törődésre és a mi erőforrásainkra van szüksége. Először ebben az esetben azt gondolom, attól lennél jobban, könnyebben, ha kapnál segítséget, támogatást. Ha ezt megkapod, sokkal könnyebb lesz életmódot váltani, fogyni, diétázni. Nem írtad, merre laksz, de ingyenes ellátásra is van lehetősége mindenkinek, akinek gyereke van. Minden családsegítőben dolgozik pszichológus, aki támogatást tud nyújtani és pont az ilyen nehéz helyzetekben lévő anyukák miatt van ott, mint te vagy. Keresd meg őt és kérj segítséget! Napjainkban a legtöbb intézmény online konzultációs lehetőséget is biztosít. Ha nem találod a családsegítőt, kérd a védőnő segítségét, hogy hová fordulhatsz. Minden körzetben van elérhető ingyenes/térítésmentes pszichológus csak néha nehéz rájuk találni. Biztos vagyok benne, hogy egy könnyebb lelki állapotban a fogyás is könnyebben fog menni.
Ahogy nő a gyermek, úgy lesz egyre több időd saját magadra. Amig egyéb támogatást, segítséget kapsz, addig is próbálj meg együttérzéssel viszonyulni saját magadhoz! Meg lehet próbálni a mozgást, az egészséges táplálkozást úgy keretezni, mint a magaddal való szeretetteljes bánásmód jelképét. Ha tudod, próbáld egy kicsit úgy tervezni a napjaid, hogy maradjon egy kis időd, erőd magadra, úgy könnyebb lesz diétázni, egészségesen táplálkozni.
Ha ebben a nehéz élethelyzetben életmódváltásba kezdesz, sokkal több türelemre, odafigyelésre lesz szükséged saját magadtól. Biztos vagyok benne, hogy azok az előzmények, amik miatt most egyedül vagy, nagyon szomorúak, megterhelőek. Próbálj úgy tekinteni a testedre, mint valaki, aki veled volt ebben a nehéz, viharos helyzetben és most együtt gyógyultok, regenerálódtok. Sokkal könnyebb jól bánni magunkkal úgy, hogyha tudjuk szeretni magunkat. Remélem, gyorsan segítséghez, támogatáshoz jutsz, és utána sokkal-sokkal könnyebben fogsz tudni az életmód kérdésekre fókuszálni. Szívből kívánok mielőbbi gyors javulást a helyzetedben, körülményeidben is!
Üdvözlettel,
Tóth Andrea
2021-10-08 21:11:41

Bodó.....


Jó napot!, Egyszer már írtam de valószínű nem jött át az üzenet:( Olyan problémám van hogy, 2 éve át tértem az egészséges életmódra, testmozgás, egészséges étkezés. Így tavaly sikerült 5 honap alatt 10 kg-ot fogynom. Mindent megvontam magamtól akkor szinte, hogy elérjem a célsúlyt. Azóta 2 kg-t vissza szedtem és sajnos megállás nélkül eszek:( az eddigi 1400 kcal helyett 2000-2300 kcal-t is beviszek akár egy nap és soknak érzem, nem szeretnék enni ennyit és nem szeretnék újra vissza hízni, de most ha enni akarok valamit akkor megőrit a gondolat, hogy \"nem lehet\" túl sok benne a kalória, megőrít, hogy mindenről a számok jutnak eszembe és közben tömök magamba mindenfélét:( Szeretnék újra egészséges enni, és fitt lenni de valamiért a szervezetem 2 hónapja kívánja, hogy ennyit egyek, éhesnek érzem magam es egészségtelen kajákkal tömöm magam pedig azelőtt nem volt problémám az önuralommal:( Tudna abban segíteni esetleg, hogy újra kiegyensúlyozottan étkezhessek?:(
Kedves Barbara! Tényleg nem jött hozzám még üzenet Öntől. Nagyon sokszor találkozom azzal, hogy hasonló kérdéssel fordulnak hozzám. Sajnos a diétázás, fogyókúrázás alapszabálya, hogy nem szabad ennyire önsanyargató, mindent megvonó módon elkezdeni, mert ez megbosszulja magát, az egyik végletből könnyen esik át a másik végletbe az ember. Azt gondolom, nem a szervezetének van szüksége erre a többlet evésre, hanem a sokáig tartó kemény kontroll után nincs ereje most a kevesebb, kisebb mértékű kontrollhoz sem a táplálkozás kérdésében. Az ilyen helyzetekben azt szoktam javasolni, hogy álljon meg az ember és figyelje meg magát, a lelkét, az érzéseit, a lelki szükségéleteit néhány napig. Első körben semmi egyéb teendő nincs, csak figyeljen, mi történik belül, mire van szüksége, milyenek azok a napok az érzelmi szükségletek tekintetében, amikor egészségtelen ételekkel tömi magát? Mit ad Önnek érzelmileg, lelkileg az a hamburger vagy tábla csoki? Mindig azt szoktam javasolni, hogy a fogyókúrázást, új diétába kezdést előzze meg egy lelki feltöltődés, és a folyamatot egy lelki életmódváltás is kísérje végig. Gondolja át, hogy mivel fogja segíteni, támogatni magát lelkileg ebben a sok kontrollt, erőfeszítést igénylő időszakban. Mit tud tenni minden nap, amivel lelkileg visszatölti magát és mivel tudja megjutalmazni magát egy nehéz nap végén, ami nem az étel. Milyen terhek azok, amiket le tud tenni, amit el lehetne engedni és ami miatt nem jut kontroll az evés felett?
Nem tudom, hogy az érzelmi életében mennyire jellemző ez a nagy amplitudóval hullámázás, ami az életmódjában is megnyilvánul (teljes kontroll, szigorú diéta - teljes kontrollnélküliség, egészsgételen ételek fogyasztása). Nagyon gyakran a lelki életben megjelenő szélsőségesen hullámzó dinamika tükröződik az életmódunkban. Ebben az esetben mindenképp érdemes komolyabban is foglalkozni ezzel a kérdéskörrel. Ha jól látom, még nagyon fiatal, ha még tanuló, esetleg az iskolapszichológus is tud segíteni abban, hogy ezzel a témával mélyebben foglalkozzon és lelki egyensúlyra találjon.
Sok olyan testmozgás, mozgásforma is van, ami segíti az egyensúly élményt, a jóga tipikusan ilyen, érdemes heti 1-2 alkalommal valamilyen lelki egyensúlyt támogató mozgást is a heti programban illeszteni, akár diétától, fogyókúrától függetlenül.
Akkor érdemes megtervezni az új étrendet, életmódot, ha picit tisztábbal lát az érzései, érzelmi szükségletei kérdéskörben, kiemelten figyelve arra, hogy valami hosszú távon is tartható változást eszközöljön. Nagyon fokozottan igaz erre a helyzetre, hogy a kevesebb sokszor több, mindig olyan változásokban gondolkodjon a táplálkozás terén, amit hosszú távon sem megterhelő, lehetetlen tartani.
Ha további kérdései vannak, keressen bizalommal!
Üdvözlettel,
Tóth Andrea
2021-09-21 21:35:47

Szimi.....


Jó napot kívánok!\n\nAzt szeretném megkérdezni, hogy magas kortizol mellett van lehetőségem az álom alak eléréséhez? Rendszeresen járok endokrinológushoz. A pajzsmirigyem orvosság segítségével sikerül normális működésben tartanom, azonban felmerült egy probléma, amire az orvosom még nem javasolt megoldást (nem tud rájönni az okra és csak az ok keresésével foglalkozik). A kortizol szintem eleggé magas 0-24-ben. Azt olvastam, hogy a magas kortizol az izmok mumusa. Komolyan roncsolja és leépíti az izmaim? 5 hónap edzés alatt 53kilogrammról 49 kilogrammra fogytam. Célom azonban a testömegnövelés, miután a hasi zsírpárnáimból sikerül lefaragnom. Állítólag magas kortizol mellett az emberek inkább elhíznak, mint fogynának. Mit javasol, hogyan csökkenthetném a kortizol szintem? Kitartó vagyok, de a motivációm és a hangulatom csökken ahányszor eszembe jut a stresszhormon. Hogyan küzdjem meg vele? Van esélyem álmaim alakjához?
Kedves Szimi, a magas kortizol szint több endokrinológiai probléma jele is lehet - én nem vagyok endokrinológus- de úgy tudom, nem a pajzsmirigy problémáival függ össze a magas kortizol szint. Amikor hasonló kérdésekkel fordulnak hozzám, elsődlegesen mindig nagyon alapos kivizsgálást javaslok, ami -ha jó értem-, az Ön esetében megtörtént már. A legtöbb endokrinológiai probléma a lelki életben is nyomot hagy, sajnos a hormonális problémák nagyon sokszor okoznak mindenféle lelki nehézséget, rontanak a szorongásos tüneteken, fokozzák a stressz érzést, belső feszültség érzést, stb. Ilyenkor mindig az endokrinológus szakember tanácsai mentén segítünk a hozzánk fordulóknak, tehát a gyógyszeres kezelés, amit az orvos mond, nagyon fontos, és minden egyéb tanács, amit ő mond nagyon megszívlelendő. Megoszlanak a vélemények, mennyire tud segítenie a pszichológia tudománya a konkrét betegségeken. Ami biztos, hogy a pszichológia tudománya a módszereivel tud abban segíteni, hogy más módon keretezze az ember a nehézségeit, problémáit, betegségét. Első körben az Ön helyében azon kezdenék dolgozni, hogy a "magas kortizol szint" -re egyfajta akadályként tekintsen és ne az álomalak elérést lehetetlenné tevő tényezőként. Fontos kérdés lenne az is, hogy mi a realitás, milyen alak, milyen cél elérése az, ami -akár kortizolszinttől függetlenül is realitás lehet. Ebben az edzője tud segíteni. Érdemes lehet kicsit körüljárni, hogy milyen is az Ön számára az álom alak, mennyire realitás ennek elérése, és érdemes lenne kicsit körüljárni a testkép kérdést is, mennyire tükrözi a valóságot, amilyennek látja magát.
Ha nagy általnosságban elmondható, hogy egy reális testkép mellett szeretne álomalakot elérni, és ehhez egy endokrinológiai probléma társul, akkor érdemes úgy tekinteni a problémára, hogy ez egy akadály, ami nehezíteni fogja a cél elérését. Érdemes pár lépéssel távolabbról rátekinteni a kérdésre, és figyelni arra is, hogy mindannyiunknak vannak akadályozó tényezői a céljaink eléréseben. Az akadályok, nehezítő tényezők figyelembe vételével lehet, hogy egy hosszabb és nehezebb út áll előttünk, mely során néha a motivációnk lehet, hogy csökkenni fog. Az akadályok mellett azonban vannak erőforrásaink, amik segítik a cél elérését. A nehéz pillanatokban érdemes tudatosan segítségül hívni őket.
Üdvözlettel,
Tóth Andrea
2021-09-21 14:58:05

Melin.....


Üdvözlöm. Olyan kérdésem lenne hogy nagyon fáradékony vagyok,sokat stresszelek,szorongok.Nem sportolók ,sokszor rosz a közérzetem. Esetleg ezekre a tünetekre ha tudna ajánlani valamit megköszönném.Szép napot.
Kedves Melinda, nagyon általánosan fogalmazta meg problémáját, nem sokat írt arról az élethelyzetről, amiben éppen van, ezért általánosságban tudok válaszolni. A stressztűrésünk, -hogy mennyire viseljük jól azokat a megpróbáltatásokat, napi feszültségeket, amiket az élet ránk mér- összefüggésben van a rendszeresen végzett testmozgással. Sokkal könnyebb úgy elviselnünk a stresszt, ha valamilyen mozgást sportot, fizikai aktivitást végzünk rendszeresen. Általánosságban elmondható az is, hogy energiánk onnan lesz, ha megdolgozunk érte. Érdemes úgy szervezni a hétköznapokat, hogy minden napra jusson 1-2-3 olyan tevékenység, amivel jó lelki állapotba tudjuk hozni magunkat. Ez nagyon sok embernél tudatos tervezést igényel.
Nem tudom megítélni ilyen kevés alapján, amit ír, hogy ez egy általános enerváltság, amivel néha mindenki szembenéz, vagy egy enyhébb-súlyosabb depressziós periódus. Első esetben számos olyan apróság bevezetését javaslom, amivel a hétköznapokban lelkileg jobban tudja érezni magát. Ha régóta nem végez testmozgást, akkor naponta 30-40 perc sétát javaslok heti pár alkalommal, ami közben tudja rendezeni a gondolatait. Figyeljen közben az érzéseire, vágyaira, szükségleteire. Ha korábban végzett testmozgást, jó lehet visszatérni ahhoz a mozgás formához is, ami örömet okozott. Minden napra keressen valamilyen olyan tevékenységet, ami örömet okoz. Nem nagyon dolgokra gondolok, hanem olyan pici, kevés időt és energiát igénylő változtatásokra, ami nem igényel nagyon erőfeszítést, ám minden nap végezve és beépülve a rutinba javítja az életminőségünket. Ilyen lehet a sétálás és közben befelé figyelés vagy zene hallgatás, de akár minden nap egy csésze tea nyugalomban elfogyasztva is.
Ha úgy érzi, ilyen apró, életminőséget javító változásokhoz sincs elég ereje, kedve, motivációja, javasolt lenne pszichológust felkeresnie. Ha további kérdései vannak, keressen bizalommal.
Üdvözlettel,
Tóth Andrea
2021-09-02 17:53:53

Zsóf.....


Kedves Andrea! \nTavaly márciusban kezdtem figyelni az étkezésemre. Sajnos előtte nem foglalkoztam ezzel, gyakran ettem gyorsételeket, édességeket. Akkoriban többet jártunk a barátokkal is bulizni, egyszóval nem figyeltem magamra. Kb 74 kg lehettem. Elkezdtem tudatosan étkezni és rendszeresen sportolni. Szerencsére ez nem esett nehezemre, mivel gyerekkoromban is szívesen sportoltam. Megtaláltam ebben az örömöm és egy kis \"énidőnek\" élem meg ha sportolok. Tavaly augusztusban már 60-62 kg körül mozgott a mérleg. Ezt szinte egész évben tudtam tartani. Idén tavasszal szakítottam a volt párommal. Innentl kezdve kezdődtek az állandó édesség utáni vágyakozások. (Falási rohamok) Volt amikor olyan lelkiismeret furdalásom lett, hogy inkább nem vacsoráztam már aznap. Nyáron pedig egy táborban dolgoztam több hetet. Ott sem az étkezésre nem tudtam figyelni, sem sportolni nem tudtam. 60 kg voltam amikor elmentem, 64 amikor hazajöttem. Azóta igyekszem megint figyelni, már hetek óta újra sportolok, figyelek az ételekre.. De nem fogyok. Hízok. A mérleg már 66 kg mutat. Nem látom magamon, a fenekem és combomon kívül. Sportos alkat vagyok, izmos. Abban reménykedem, hogy a mérleg csak az izmomat mutatja, de azt hiszem mérleg függő lettem. Amikor látom a számokat, nincs is kedvem már csinálni ezt az egészet. Úgy érzem meg sem éri figyelni így.. Ha pedig a tükörbe nézek, mindig azt a 74 kilós lányt látom. Főleg mióta még kúsznak is vissza a kilók. \nEsetleg szakember felkeresése ajánlott? Lehetséges, hogy ez egy testképzavar féle? Nem tudom mit tegyek, olyan tanácstalan vagyok. De nem tudom jól érezni magam a bőrömben, mert amint eszek rögtön kövérnek érzem magam. (Akár egy reggeli után is)
Kedves Zsófi, küldtem neked egy választ, de valamit elügyetlenkedtem és lehet, hogy nem érkezett meg hozzád. Kérlek, jelezz vissza a [email protected] email címre, hogy megkaptad-e a válaszom. Ha nem, akkor küldöm újra. Köszönöm szépen! Üdv: Andrea
Üdvözlettel,
Tóth Andrea
2021-08-09 21:23:08

Simon.....


66,5 kgról lefogytam 55,3 kgra fél év alatt. Azóta elfáradtam, belefáradtam és két hónapja falási rohamokkal küzdök és nem bírom abbahagyni, pedig újra szeretnék visszafogyni. Ilyenkor mi a teendő? Köszönöm
Kedves Rebeka, sok kérdésem lenne hozzád, hogy pontosabb választ tudjak adni. :) Így, hogy nem írtál semmit az élethelyzetről, amiben vagy, a magánéletedről, általánosságban tudok válaszolni a kérdésére. Egy viszonylag gyakori jelenségről írsz, amit sok sikeresen lefogyó ember megtapasztal. A fogyókúra idején visz a lendület, keményen és akaraterővel haladunk egy kitűzött cél felé - nem tudom, milyen módszerrel fogytál le- de sokszor olyan szigorú keretekkel működő diétáról hallok, amit képtelenség hosszú távon tartani. A diétázás, fogyókúrázás lelkileg is egy megterhelő időszak lehet, ami rengeteg kontrollt igényel és felemészti a stresszel való megküzdési kapacitásunkat. Ha csak az étrendre és a testmozgásra koncentrálunk és nem foglalkozunk azzal, hogy a folyamat közben mi történik a lelkünkben, ha nincsenek olyan erőforrások, amik támogatnak minket ebben a folyamatban, akkor egyszercsak azt vesszük észre, kiürültünk, elfogyott az erőnk és ennek jele, hogy elfogyott a kontroll is. Azt javaslom, mielőtt újra fogyókúrázásba, -vagy amit inkább javasolnék-, életmódváltásba kezdesz, töltődj vissza lelkileg. FIgyelj arra, milyen érzések, érzelmi állapotok és milyen lelki szükségleteid vannak, támogasd magad abban, hogy a lelki, érzelmi szükségleteid ki legyenek elégítve. Próbálj meg minnél több olyan élményt, helyzetet beletervezni az életedbe, ahol szeretethez, meghittséghez, érzelmi biztonsághoz jutsz. Ha diétázást, fogyókúrázást tervezel, tervezd meg a folyamat lelki oldalát is, hogy ebben a megterhelő időszakban mit tudsz tenni, ami segít, hogy jól érezd magad közben, próbálj minden napodba valami olyan dolgot becsempészni, ami örömet okoz, amitől jól és biztonságban érzed magad. Ha a diétázás, fogyókúrázás idején sikerül arra is figyelni, hogy a lelkünk rendben maradjon, sokkal könnyebb a cél elérése után megőrizni az eredményt. Mivel sokan keresnek ezzel a témával, hamarosan blogbejegyzés is lesz majd erről, figyeld az oldalunkat. :)
Üdvözlettel,
Tóth Andrea
2021-07-26 22:33:58

Anna.....


Hogyan lehet leküzdeni a stessz evést anyaként? (Van egy 2 éves kislányom)
Kedves Anna! Nagyon sokakat érintő kérdéssel fordultál hozzám. A rövid kérdésed mögött egy összetett jelenség áll, melynek vannak általános és egyedi jellemzői. Az anyává válás természetes velejárójra, hogy a figyelmi fókuszunk magunkról és a saját szükségleteinkről a baba szükségleteire helyeződik át. Ha nem nagyon van segítségünk a baba mellett és 0-24 órában nincs kiszállás, lehetőség megállni, magunkra figyelni, akkor nagyon ki lehet fáradni 1-2-3 évnyi 365 napos 0-24-es helytállásban. Egy kisgyerek, amekkora öröm és boldogság, akkora felelősség is, és sok feladattal, fáradsággal jár, sokszor teljesen kiszámíthatatlanná válik a család vagy az anyuka alvása, van, hogy egy hét alatt alszik egy édesanya annyit, mint amennyit egy nap alatt lenne ideális. Amikor nem jut figyelmi kapacitás saját magunkra, a saját testi és lelki szükségleteinkre, kimerültek és fáradtak vagyunk, akkor sokszor evéssel, nassolással próbálunk gyors örömhöz jutni, illetve az alváshiányos ember eleve édességet, szénhidrátot kíván. Az a jelenség is gyakori, hogy a fáradt, kimerült anyának nincs kapacitása vagy eszköze a gyerekkel előálló nehézségek kezeléséhez, az ebből előálló, elfojtott feszültségre is gyors gyógyír lehet egy kis csoki, édesség.
Sokféle oka van, amiért valaki nehéznek, stresszesnek éli meg a kisgyerekkel töltött időszakot. Van, hogy a saját anyukánkkal való kapcsolati sérülések, nehézségek miatt érezzük úgy, hogy nincsenek eszközeink a gyereknevelésben vagy csak azt tudjuk, hogy úgy nem akarjuk csinálni, ahogy anyukánktól láttuk, de nincs ötletünk, akkor mit és hogyan csináljunk. Ilyenkor, a kisgyerek 2 éves kora körül már tisztán látszik, hogy az elvek sokszor egyáltalán nem működnek a gyakorlatban. Ez az az időszak, amikor sokszor a párok is úgy érik, kezdenek kifogyni az erőforrásokból, gyakori, hogy ebben a kisgyerekes időszakban párkapcsolati nehézségek is felütik fejüket. A kisgyerek melletti stressz evés mögött egészen bonyulult és összetett okok is lehetnek a háttérben, melynek kigubancolásához sokszor jól jön szakember, pszichológus, családterapeuta segítsége.
Első körben viszont nem a pszichológushoz szaladást javasolnám, hanem egy kis átszervezést, a napi rutin megváltoztatását olyan módon, amibe belefér egy kis énidő, feltöltődés, kikapcsolódás vagy több alvásra van lehetőség. Érdemes leülni és nagyon tudatosan kitalálni, megtervezni, megszervezni a hétköznapokat olyan módon, hogy naponta legalább fél óra jusson az anyukának is saját magára, amikor nyugalomban együtt lehet önmagával. Nem nagy dolgokra gondolok, fél óra olvasgatás egy teával, fél óra relaxálás, alvás, egy hosszabb séta, futás egyedül, nyugalomban rengeteget segít abban, hogy rendet tegyünk belül, magunkban és ne stresszevéssel kompenzáljuk, hogy egyetlen szükségletünk sincs kielégítve.
Érdemes ebben a helyzetben tudatosan megmozgatni a rendelkezésre álló erőforrásokat, nagymamát, segítő szándékú barátnőt bevonni az életbe és így többelt időhöz, énidőhöz jutni. Ha nincs senki, aki segítene, de van lehetőség rá, akár fizetős segítségben is érdemes elgondolkodni. A feladatok, teendők újfajta priorizálása is segítség lehet, érdemes tudatosan mérlegelni, melyek azok a feladatok, amik a kisgyerekkel foglalkozás mellett még plusz időt visznek el, de nem létszükségletek. Sokan ilyenkor hagynak fel néhány halasztható házimunkával... Ha sikerül megszervezni, hogy napi fél óránk jusson saját magunkra, sokszor az önmagában elég változás ahhoz, hogy egészségesebben tudjunk élni és elhagyjuk rossz, egészsgékárosító szokásainkat.
Ha az énidő sem segítség, boldogtalanság érzés, párkapcsolati nehézségek és anyasággal kapcsolatos szorongások is jelen vannak, akkor érdmes pszichológushoz fordulni és a segítségével megoldást találni.
Üdvözlettel,
Tóth Andrea
2021-07-15 11:09:11

Orsol.....


Kb. 5 év alatt híztam 38as méretről már 44-46os méretre. Sok a súlyfeleslegem utálom magam és mikor a tükörbe nézek nem motivál hogy leadjam a felesleget hanem elkezdek azért is enni, nassolni. Ez miért van?
Kedves Orsolya!
Nagyon röviden és tömören fogalmazta meg kérdését, amihez kapcsolódóan nekem számtalan további kérdésem lenne. Kicsit mégis úgy érzem, kérdésben a válasz. Amivel komolyabban foglalkozni lehetne vagy kellene, az az „utálom magam” gondolat. Sok életmód problémánk hátterében áll az, hogy nem tudjuk szeretni, elfogadni magunkat és nem tudunk saját magunkhoz bizalommal, szeretettel fordulni. Ha valakit vagy valamit utálunk, akkor nem is vagyunk motiváltak azt ápolni, gondozni. Ha nem tudunk magunk felé szeretettel és elfogadással fordulni, akkor mindenféle érzelmi szükségletbeli hiányállapotok alakulnak ki, amit sokszor azonnal örömöt adó tevékenységgel, evéssel, nassolással kompenzálunk és innentől fogva egy ördögi körré válik a probléma. Egyre negatívabban gondolunk saját magunkra, egyre kisebb önbizalommal és egyre nagyobb hiányunk lesz saját magunknak nyújtott támogatásból, gondoskodásból és szeretetből, amit egyre gyorsabban örömet okozó tevékenységgel pótlunk. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben belülről, a lelki oldal felől lenne érdemes elkezdeni a változást. Annak mindig egyéni oka van, miért viszonyulunk negatívan magunkhoz, miért negatív az énképünk és miért bánunk magunkkal „rosszul”. Érdemes ezt feltárni és dolgozni azon, hogy az „utálom magam” helyét a „szeretem magam” vegye át. Ez sokszor hosszabb önismereti vagy terápiás folyamatot igényel, de már rövid távon is lehet életminőséget javító változásokat elérni.
Üdvözlettel,
Tóth Andrea