Nem akarsz lemaradni cikkeinkről? Iratkozz fel hírlevelünkre
FELIRATKOZOM
A feliratkozom gomb megnyomásával elfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot

Hogyan kezdj a fogyókúrának?

2008-06-11 08:38:11

A fogyás semmi más, csak türelemjáték. Nem napokban és hetekben kell számolni. Nem egyszerűen visszatartod a levegőt, hogy aztán utána mindent pont ugyanúgy csinálj, mint azelőtt.Ennek semmi értelme. Az addigi sokéves eredményedet a tükörben láthatod. Ha nem tetszik, amit látsz, ne néhány hét alatt akard megváltoztatni.

A komoly változáshoz sok idő kell, odafigyelés és küzdelem. Olyan ételekben és tevékenységekben kell megtalálnod a szépséget, amikre azelőtt nem is gondoltál. Nem szeretsz sportolni? Soha nem is sportoltál? Hidd el, elkezded és visz magával a lendület. Néhány fogcsikorgatva kierőszakolt aerobik óra, vagy bármilyen edzés és a hormonok gondoskodnak a többiről. Ez pszichológia is. A szervezeted örül annak, ha törődsz vele. Kicsit megpörgeted a vérkeringésedet és érzed, hogy máris tettél magadért valamit. Néhány alkalom után egyre feszesebbnek érzed magad, egyre magabiztosabb leszel és magától jön a motiváció. Te meg tudod csinálni. Mutasd meg magadnak, hogy képes vagy rá. Szedd össze magadat. Nem vagy akaratgyenge. Ugye, nem? Minden kezdet nehéz. Ez olyan, mint forró szauna után nyakig mártózni a hideg vízben. Tiltakozik ellene minden porcikád, ösztönösen a közelébe sem mennél a hideg víznek. Csak egyszer kell nyakig mártózni és rájössz, mi az, ami addig kimaradt az életedből. A világ egyik legjobb érzése a hideg vízből kimászva lepihenni. Maga a mennyország, a nyugalom, a kellemes fáradtság érzése. És utána ott van: megcsináltam.

Vagy futás közben, amikor egyórásra tervezem az edzést. Ránézek az órára és úristen. Még csak tíz perc telt el. Még hatszor ennyi. Ezt sosem élem túl… Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy nyugi, most semmi más nem számít csak az edzés, semmi mással nem kell törődni. Az egy óra így is, úgy is egy óra marad. Nem kell sietni, ezt az időt úgyis erre szántam. Gondolkozzunk valamin. Milyen jót röhögtünk tegnap, mikor nyitottad ki a joghurtot és az pont az orrod hegyére fröccsent, te pedig bandzsítva próbáltál ránézni … Vagy a múltkor mikor le akartál fényképezni és addig hátráltál, amíg beestél a mögötted levő árokba… Jé és már csak tíz perc van az egy órából. Az utolsó tíz perc mindig a legkeményebb, ez telik el a leglassabban. De már csak öt perc, az utolsó két percet még megnyomom. És végeztem. Megcsináltam. Jólesett. Mintha meg sem történt volna. Jöhet a jól megérdemelt fincsi meleg fürdő és pihenés. És ma is tettem az egészségemért, a szervezetem pedig azzal hálálja meg, hogy mindig számíthatok rá és sohasem hagy cserben. Ismerem. Egyre jobban ismerem magam, ismerem a határaimat. De meg fogom mutatni magamnak, hogy igenis kitolhatók ezek a határok. Múlt évben még csak két kilómétert bírtam egyszerre, jövőre jöhet a félmaraton. A lehetetlen ismeretlen szó számomra.


Mit javítanál ezen a cikken?




A tartalom lehetett volna...





Mégse

TETSZETT EZ A CIKK?

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK