Az édesítőkről – pro és kontra

A szaharin volt az első

Nagyjából 100 évvel ezelőtt fejlesztette ki egy német kémikus a szaharint, amely a „szegény ember cukra” volt és ugyanekkorra tehető, amikor elindultak a lehetséges mérgező hatásáról szóló találgatások is. Már a diabétesz, rák, sztrók, magas vérnyomás stb. gyakoribb kialakulásáért is az édesítőszereket vádolják sokan. Mindezekre azonban nincs tudományos magyarázat.

Miért rossz a cukor?

A cukorról köztudomású, hogy rossz. Feldolgozott, finomított. Persze ide tartoznak más élelmiszerek is, de most az édesítésről van szó. A lényeg, hogy a cukor megemeli a vércukorszintet, a szervezet pedig úgy próbálja visszaállítani azt normálisra, hogy inzulint bocsát ki, az inzulin segítségével pedig a cukor a vérkeringésből a sejtekbe áramlik, beépül, raktározódik. A vércukor szint így leesik, újra éhesnek érzed magadat, megint cukros ételt fogsz fogyasztani. A folyamat tehát generálódik. A cukorbetegségben a szervezet nem tud inzulint vagy elég inzulint termelni a cukor lebontásához, így az a vérben marad. A folyamatosan sok cukor ellen ugyanis idővel a sejtek harcolni kezdenek és nem engedik be, így alakul ki az inzulinrezisztencia. A vércukor szint magasan marad, az agy pedig folyamatosan küldi az utasítást az inzulin termelésére, amely a hasnyálmirigyben történik. Ám Idővel a hasnyálmirigy „kifárad” és kialakul a cukorbetegség.

Mi is az édesítő?

Fontos, hogy tudd, amikor valaki arról beszél, hogy a mesterséges édesítőszerek ilyenek meg olyanok, akkor nem az összes cukorhelyettesítőről beszél, csupán azok egy csoportjáról. Az édesítőszerek között számos nagyon hasznos és természetes forrású is található. A mesterséges édesítőszerekről viszont rengeteg az egymásnak ellentmondó információ és nincs ember a földön, aki megmondja, melyik mögött milyen kutatás vagy kitaláció, esetleg érdek áll. A Te döntésedért Te vagy a felelős, így válaszd ki, melyiket alkalmazod!

A cukorhelyettesítők négy csoportba oszthatók:

1. Mesterséges édesítőszerek (mint az aszpartám vagy a szaharin) kémiai összetevőkből készülnek, nincs kalóriaértékük
2. Cukoralkoholok (mint a szorbit vagy a xilit), amelyeket különböző zöldségek vagy gyümölcsök anyagaiból nyernek, de mesterségesen is előállíthatók. Nem édesebbek a cukornál, sőt egyes formájukban kevésbé édesek. Van kalóriaértékük, de az a cukorénál kevesebb. Nincs közük az alkoholhoz, mert nem tartalmaznak etanolt, ami az alkoholos italok összetevője. Általában nem otthoni használatra szánt édesítő, inkább készételekben található, mint csokik, cukrok, rágógumi, fogkrém stb. Jellemzően nem csak az édes íze, de állagjavító tulajdonsága miatt is alkalmazzák. Gyakran kombinálják mesterséges édesítővel, hogy fokozzák az édes ízt.
3. Új édesítőszerek (OÉTI-nél az új élelmiszer kategóriába tartoznak) a legújabb cukor alternatívák, amelyek többségében sztívia kivonatból készülnek, amelybe több, mint 200 féle cserje, növény tartozik. Ide tartoznak még a fruktóz oligoszaharid, a tagatóz és trehalóz, de ezek kevésbé ismertek.
4. Természetes édesítőszerek, mint amilyen a fruktóz (gyümölcscukor), agave szirup, méz, juharszirup, alapvetően a cukorral megegyező kalória- és szénhidrát mennyiséggel rendelkeznek. Az úgynevezett természetes édesítők általánosságban véve teljesen biztonságosak, de alapvetően nem sok egészséget érintő előnnyel hozhatók összefüggésbe a cukorhoz képest. Ha természetes édesítőből is tonnaszám eszel, ugyanúgy romlik a fogad, nő a testsúlyod és a testzsírod, kockáztatod a diabétesz kialakulását. A vitamin és ásványi anyag tartalmukhoz nem fér kétség, de ugyanúgy glükózra és fruktózra bomlanak a szervezetben, mint a cukor.

A mesterséges édesítők, cukoralkoholok és új édesítők sokszor jóval édesebbek, mint a cukor, így a cukorral azonos édesség eléréséhez jóval kisebb mennyiségre van szükség.

Ennek a remek felosztásnak is van azért némi problematikája. Például néhány gyártó ’természetesnek’ állítja be az édesítőszerét, annak ellenére, hogy az feldolgozott, finomított, mint ahogy az előfordulhat a stevia néhány változatánál. Ugyanakkor a mesterségesnek megismert édesítőszerek között is találni természetes származékot, mint például a szukralózt, amelyet a cukorból nyernek ki.

Az édesítő szer megfelelő alternatíva?

Sok ezer termékben találkozhatunk az édesítő szerekkel nap mint nap, akár akarunk, akár nem. Hiszen a rágóban, de készételekben is előfordulnak, nem beszélve a diabetikus és diétás készítményekről. Kikerülni semmiképpen nem tudod, kérdés, hogy mennyire érdemes azzal foglalkozni, hogy bizonyos édesítőszereket kerüljünk, vagy melyikből mennyit fogyaszthatunk egyáltalán.

Rákveszély az édesítőszerek esetén?

A figyelem akkor terelődött az édesítőszerekre, mint lehetséges karcinogén élelmiszerekre, amikor az 1970-es években azt találták, hogy a szaharin növeli a hólyagrák kockázatát patkányokban. Emberben  ugyanakkor nem sikerült ugyanezt bizonyítani. És tudjuk, hogy a patkány egy rágcsáló, máshogy dolgozza fel a tápanyagokat a szervezete. Ugyanez történt az aszpartám esetében, amelyet akkor vádoltak meg rákkeltő hatással, amikor az amerikaiak körében rendkívül magas volt az agydaganatok száma 1975 és 1992 között. A tanulmányok ugyanakkor nem mutattak összefüggést az aszpartám és a daganatok között.

1969-ben betiltották a nátrium ciklamátot az Egyesült Államokban, amikor 250 doboznyi üdítő édesítőtartalmát juttatták patkányok szervezetébe és azokban hólyagrák alakult ki. És annak ellenére megmaradt a tiltás, hogy soha többször nem sikerült ugyanezt az eredményt produkálni. Európában és 50 további országban máig alkalmazható a nátrium ciklamát. Kérdés persze ilyenkor, hogy ki fogyaszt vajon olyan mennyiségű édesítőszert egyszerre, amelyeket a kísérleti állatoknak adtak, ugyanakkor az is felmerül, hogy ki támogatja ezeket a kutatásokat, hiszen gyakran esélyes, hogy éppen a konkurencia. Az eredmények pedig nagyszerűen manipulálhatók, a nagyközönség pedig mindebből nem vesz észre semmit.

Biztonságosak az édesítőszerek?

Érdekes egy onkológus szakértő szemszöge, aki úgy gondolja, hogy a rákos megbetegedések okát nem jól vizsgálják és nem jól látja a széles közönség. Például ha egy bizonyos újság olvasói között több a rákos megbetegedés, mint amennyi egy bizonyos afrikai országban, akkor a rák okát nem feltétlen az újság okozza… hanem sokkal inkább keresendő az ok más körülményekben. A kutató tehát arra próbál rávilágítani, hogy rossz a médiában leközölt adatértelmezés. Ilyen félreértés például, hogy a az aszpartám azért káros, mert a szervezet méreganyagokra – metanolra és formaldehidre bontja. Mert a tény az, hogy egy doboz diétás kólától fele annyi metanol keletkezik mint ugyanannyi préselt gyümölcsből származó gyümölcslétől!

Az édesítők az amerikai és európai élelmiszerbiztonsági hatóságok szerint is biztonságosak. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság vagyis EFSA 2006-os közleménye szerint „A kiterjedt tudományos kutatások és a 20 éves biztonságos használat is bebizonyította már, hogy az aszpartám biztonságos”. Az OÉTI egy korábbi közleményében az aszpartámról ez olvasható: „A toxikológiai vizsgálatok eredményei alapján független szakértőkből álló nemzetközi fórumok, nevezetesen az EU Élelmiszer Tudományi Bizottsága (EFSA, European Food Safety Association) valamint a Közös FAO/WHO Élelmiszer Adalékanyag Szakértő Bizottság (Joint FAO/WHO Expert Committee on Food Additives) az aszpartám megengedhető napi beviteli szintjét (Acceptable Daily Intake) 40 mg/testtömeg kg-ba n állapította meg. A megengedhető napi beviteli szint egy anyagnak az a mennyisége testtömeg kg-ra vonatkoztatva, amelyet egy életen át naponta elfogyasztva egészségkárosító hatástól nem kell tartani. Ez egy 60 kg-os testtömegű ember esetében 60 x 40 = 2400 mg aszpartám naponta. Ez azt jelenti, hogy naponta 133 db, tisztán aszpartám alapú édesítőtabletta elfogyasztása engedélyezett, ennyit pedig egy nap alatt szinte lehetetlen elfogyasztani.”

A biztonságos emberi fogyasztási mérték tehát meghatározott. Az FDA, vagyis az amerikai élelmiszerbiztonsági szervezet szerint ezt a határvonalat jellemzően 100x lejjebb húzzák meg, mint amilyen mennyiségnél az valóban problémát okozhat. Mint ahogy a romlandó ételeknél is a szavatossági időt általában úgy kell belőni, hogy az még a lejáratkor, sőt sokszor utána is bőven fogyasztható legyen káros hatás és kellemetlen élmény nélkül.

Az aszpartámnál pedig ahogy olvashatjátok, egy egész életen át, napi szintű fogyasztásról beszélünk. Ahhoz, hogy a valóban káros hatást elérjük, egyes számítások szerint naponta 4000 doboz üdítőt kellene meginnunk. Valljuk be, erre azért ritkán kerül sor…

Mellékhatások

Az orvosok és dietetikusok is óvnak a túlzott édesítőszer használattól, annak mellékhatásai miatt. „A cukoralkoholok egy része nem emésztődik meg, így – főleg az eredetileg már IBS-sel rendelkezőknél – puffadást és hasmenést okozhat.”

Éhes vagy az édesítőtől?

Talán már Te is érezted, hogy bár kevesebb kalóriát viszel be a diétás ételekkel, mégis az indokolnál sokkal éhesebbnek érzed magad és az étvágyad is nő. Így aztán mégiscsak többet eszel a nap során, mint amennyit korábban ettél. A tanulmányok kimutatták, hogy a mesterséges édesítőszerek ugyanúgy inzulin kibocsátást eredményeznek, amely a zsír tárolását segíti elő. Ez a mesterséges édesítőszerekre vonatkozik tehát, így például a sztívia jó választás lehet.

Mi van a fejfájással, alvásproblémákkal és egyéb tünetekkel, amelyeket összefüggésbe hoznak az élelmiszerekkel?

A választ egy kutatóorvos adta meg, aki úgy gondolja, ha valaki az addigi élete során a kalóriaszükséglete felét cukros üdítőből fedezte, másik felét pedig süteményből és hirtelen mindezt lenullázva áll át a diétás, édesítőszeres ételekre, az ne csodálkozzon, ha problémákat tapasztal. Nyilván nem kell ilyen sarkosan gondolkodni, de a lényeg érthető. A változásokhoz vagy fokozatosan kell hozzáfogni, vagy hozzá kell szoktatni a szervezetet, hiszen egy addig mindennapos ételtől fosztjuk meg és ez stresszt okoz. A kalória bevitel is hirtelen lecsökken, így hangulati problémák, memóriazavarok, depresszió mind-mind ezekből következnek – nincs meg a megszokott kalória mennyiség, amivel addig dolgozott a szervezet.

Mi a legjobb megoldás?

Írhatnék még sok ezer sort a fogyásról, cukorról, édesítőszerekről, de a vége úgyis ugyanaz lenne. A természetben van a válasz. A természetben minden tökéletes. Nyilván sok a változás, változnak a tápértékek, de ha betartjuk a mértéket és az édesség iránti vágyunkat is egy étkezésnek szánt desszertként gyümölcsök segítségével küzdjük le, akkor tesszük a legtöbbet az egészségünkért, ahogy azt a kutatók is megállapították. A cukortartalmú természetes ételek, mint a gyümölcsök, nagyszerűen táplálnak, hiszen a magas rosttartalom miatt hiába tartalmaz fruktóz formájában cukrot, mégis lassú a felszívódása, így nem emeli meg gyorsan a vércukor szintet és nem eredményez inzulincsúcsot. Egyébként is jó lenne az ételek természetes ízéhez hozzászoknunk szemben a rengeteg mesterséges ízfokozóval, de ez valószínű egy hiú ábránd.  Mindenesetre, ha a gyümölcs nem játszik nagy szerepet az étlapon és a cukrot kiiktatnád, célszerű az új édesítőszerekhez (sztívia) fordulni. A sztívia problematikája viszont abban rejlik, hogy ha túlzod a mennyiségét, akkor kesernyés íze lesz, sütéskor-főzéskor pedig elillan az édes íz.

Nagy Dóri

BioTechUSA Szakértő, edző

Források:

www.dailymail.co.uk, www.fitday.com, www.mayoclinic.org, www.greatist.com, www.health.harvard.edu, www.weborvos.hu, www.sugar.org