Mi zajlik a szervezetben anaerob edzés során?
Anaerob mozgásról akkor beszélünk, amikor az izommunkához szükséges energia előállításához a szervezet számára nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségü oxigén. A magas intenzitás miatt az anaerob tartományban történő mozgás csak rövidebb ideig tartható fenn, amit pihenési szakasz követ.
Az anaerob mozgás tehát olyan gyakorlatot jelent, amelynek végrehajtásához nagy erőkifejtésre van szükség. Az anaerob erő azt a képességet jelenti, amelynek segítségével meghatározott idő alatt a legnagyobb izom-összehúzódás érhető el.
Az edzés során zajló energianyerő folyamatok arányait tekintve megkülönböztetünk:
- Anaerob állóképességet: ebben az esetben a mozgáshoz szükséges energia döntően anaerob ATP-CP (adenozin-trifoszfát és kreatin-foszfát), illetve glíkolízis útján termelődik.
- Aerob állóképesség során az oxidatív folyamatok a meghatározóak.
Az anaerob állóképességnek két változata van:
- Alaktacid anaerob, amikor tejsav nem keletkezik (illetve minimális) a munkavégzés során.
- Laktacid, amikor a munkavégzés folyamán tejsav képződik.
Anaerob jellegű például a sprintfutás, az erősítő tornagyakorlatok, vagy a súlyzós edzés. Ezek alapvetően nem fokozzák a zsírégetést, hanem az izmok tömegének növelését illetve az állóképesség fejlődését szolgálják és elősegítik a fehérjék fokozottabb beépülését. Az izmok ekkor a szükséges energiát a szénhidrátokból nyerik és ha nincs elegendő szénhidrát, akkor az ember gyorsan kimerül és képtelen folytatni az edzést.
Ugyanakkor az izmokat erösítő tréning hasznos része a fogyókúrának is, mivel nagyobb tömegű izom nagyobb mennyiségű zsír elégetését teszi lehetővé.
Az intenzív edzés során a szervezet a szükséges tápanyagokat a gyors anyagcsere segítségével égeti el, amelyhez nincs szükség nagy mennyiségű oxigénre. Ilyenkor az adenozin-trifoszfát (ATP) felhasználása nagyobb, mint más jellegű mozgás esetén. Vagyis arról van szó, hogy az oxigénszállító rendszer csak korlátozott képességekkel rendelkezik, ezért az energia-átalakítás melléktermékeit más anyagcsere folyamatoknak kell feldolgozniuk. Az oxigénmentes környezetben végbemenő szénhidrát átalakulása a glikolízis, amely egy igen bonyolult folyamat, de ennek során a glükózból tejsav képződik plusz energia-dús ATP.
Az anaerob gyakorlatok végzése során, amikor a folyamat gyakorlatilag oxigén jelenléte nélkül megy végbe, jelentős oxigénhiány alakul ki. Ilyenkor az izom kontrakciójához a foszfagének (ATP) és a kreatin-foszfát (CP) szolgálnak azonnali energiaforrásként. Ugyanakkor ne feledd, a szervezet ATP készlete korlátozott és csak rövid időre tudja biztosítani az izmok összehúzódásához szükséges energiát.
A hosszantartó anaerob gyakorlat végrehajtásához szükséges energia nagy részét a szervezet más forrásból biztosítja. Ez pedig nem más, mint az izomsejtekben tárolt cukor, vagyis a glikogén. Amikor beindul a glikogén glükózzá bomlása, annak végeredményeként az izomban tejsav szaporodik fel, hidrogén ionok képződésével párhuzamosan. A hidrogén ionok felgyülemlése viszont megváltoztatja az izmon belüli pH értéket, méghozzá savas irányba. Ez vezet az izom fáradásához.
Rövid ideig tartó mozgás esetében az izom összehúzódó képessége csökken, és ez az, ami gátolja a teljesítményt; míg hosszabban tartó mozgásnál inkább az energiát szolgáltató izomglikogén kifogyása a gátló tényező. Az intenzív izommunkát követően izomfájdalom, azaz izomláz alakulhat ki. Ennek okaként korábban a felszaporodott tejsavat tették felelőssé. Ma már tudjuk, hogy a tejsav igen gyorsan lebomlik, még a magas koncentráció is megszűnik néhány óra alatt, ezért az izomlázat valószínüleg inkább az izomsejtek mikroszkopikus sérülései okozzák.
A tejsav szerepe
A tejsav tehát az izomösszehúzódáshoz energiát szolgáltató szénhidrátok anaerob úton történő lebontásának mellékterméke. Testmozgás hatására az izmokban keletkezett tejsav bekerül a vérkeringésbe, majd a vérárammal eljut azokhoz a szervekhez, amelyek anyagcseréjük során képesek annak felhasználására. (Például a szív, máj, vese.) A máj képes a tejsavból újra glükózt készíteni. Terhelést követően kb. fél órával a felhalmozódott tejsav 50%-a eltávolításra kerül a sejtből. Az eredeti tejsavszint helyreállítása megközelítőleg egy órát vesz igénybe.
A megemelkedett tejsavkoncentráció azonban nemcsak negatív irányban hat az izommunkára. Pozitív hatással is bír a teljesítőképességre, mivel segít felszabadítani az oxigént a hemoglobinból a működő izom számára, serkenti a légzést és a vérkeringést, és energiát is szolgáltathat az izomműködéshez.
A tejsav felszaporodását legfőképpen az oxigén hiánya befolyásolja, amikor anaerob edzésről van szó. A tejsav szintjének alakulására az izomrost típusa is befolyásoló tényezőként hat: a gyors rostokban a tejsav képzödése erőteljesebb, a lassú rostokban kevésbé domináns. A túl intenzív terhelés is a tejsav felhalmozódásához vezet, ami az izomban a sejtek számos funkcióját megzavarhatja, ezáltal csökkenti az izom összehúzódás erejét és az izom kifáradását eredményezi.
Szabó Noémi