Dóriblog – Kardiózás diétában
Szóval én kardiózni szoktam. Egyébként a pulzustartomány alapján ez indokolt is, mert zsírégetőben tartani (ami nekem 130 körül van) képtelen vagyok. Az már tényleg olyan érzés, mintha nem csinálnék semmit.
Többféleképpen oldom meg a kardió edzéseket, éppen attól függően, hogy milyen kedvem van. Ha fáradtabb vagyok, akkor szeretek inkább az edzőteremben bohóckodni, mert ott a sok jó fej emberke motivál és szórakoztat, látványt biztosít edzés közben és nem lógom el az egészet. Ilyenkor szeretek „vegyes feladatokat” adni magamnak, hogy változatossá és keménnyé tegyem az edzést. Nagyon jó kis eszközök vannak erre az edzőteremben, ahova járok. Múltkor például úgy nézett ki az edzés, hogy tíz perc futás a teraszon, ahol van egy 200 méteres futópálya. Utána 30 padra lépés combközépig érő padra, majd 30 padra lépés térdig érő padra plusz egy kör futás, ebből a padra lépés-futásból volt 5 kör. Utána megint 10 perc futás, majd jött a 45 lépés sétálós kitörés-1 kör futás verzió, amiből szintén 5 sorozat volt, végül futás a 60. percig. Szuper volt. Közben a srácok G Flexeztek a teraszon, így volt látnivaló is, néha beszólogattak, néha én is és tök jól elment az 1 óra.
Ha nincs időm elmenni az edzőteremig, vagy praktikusabb, akkor megoldom otthon. A kisszobámban van egy százmillió éves őskövületnek számító taposógép és egy spinning bringa. A taposógép már 2008 óta hűséges társam és nagyon nagy segítség volt eddig minden felkészülésemben. A kialakításának köszönhetően nem kényelmes rajta a kapaszkodás, így intenzívebb az edzés, viszont van rajta egy hatalmas döntött felület, amin szuper jól megáll a könyv vagy az újság. Több regényt kiolvastam már rajta! Idén tavasszal vettem a spinning bringát, mert szeretek spinningelni, de az órákon használt brutálgyors zenéket nem bírom
sem tüdővel sem ízléssel. És nem kell őrületes tempó, hogy a pulzusom felmenjen amúgy is erős a combom, jobban szeretem a „hegymeneteket”. Ezt a két masinát szoktam hidegben, esőben és hisztis napokon igénybe venni, többnyire 10 perces, negyed órás váltásokban, vagy ahogy éppen kedvem van hozzá.
Otthon gyakran megyek futni is. Többnyire hajnalban, meló előtt, mert akkor még nincs olyan nagy forgalom, viszonylag jó a levegő és gyorsan túl is vagyok a napi edzésen. Általában nagyon jól szokott esni a napfelkeltében, kellemes időben, jó zene mellett „elfogyasztott” egy órás futás, ami sokkal inkább kocogás, mert nem erőltetem túl a dolgot. Így is 8-9 km/h között futok és 150 felé kacsintgat a pulzusom erősen.
Ma viszont rémes volt. Felkeltem fél 6-kor, szépen összeszedtem magam és elindultam. Az első pár száz méter mindig rossz, amíg végre bekattan az agyam és elkezdek gondolkodni mindenfélén. Többnyire ezért szeretem, mert szépen helyre lehet tenni a gondolatokat ebben az egy órában és inkább mentális pihenés az egész, mintsem fizikailag kikészítő tevékenység. Ma valahogy nem ment. 20 perc környékén beszúrt az oldalam és nem tudtam megoldani, hogy ne szúrjon. Ilyenkor egymás után többször nagy levegőt fújok és kicsit szívok és ez megoldja, de ezúttal mindig újra elkezdett szúrni. Már kezdtem szédülni a sok fújástól. Aztán a tempóm sem volt meggyőző, néha lenéztem, hogy vajon még előrefelé megyek-e vagy már elkezdtem tolatni, annyira nem haladtam. De ha már elindul az ember, akkor haza kell érni. Mindig az járt az agyamban, hogy nem igaz, hogy nem bírok ki egy órát, ráadásul tegnap magas szénhidrátos napom volt, tehát energia is kell, hogy legyen bennem… Most az egy órás táv egy óra tíz perc volt és nagyon megterhelő, de megcsináltam. Innentől pedig nincs más hátra, mint előre, újult erővel belevágunk a munkába!
Itt a mai futásom. Egy kis használati utasítás: a piros vonal a pulzusom, a kiugrásoknál jellemzően nagyfeszültség közelében futottam, itt megbolondul az óra kicsit. A szürke vonal a távolság, ahol hirtelen lecsökken, ott lépcső volt:)
