Versenyfelkészülés – Lábedzés
Sziasztok,
Aki követte korábban a rendkívül sikeres és a testépítő kultúrában mély nyomot hagyó versenykarrieremet (;-)), az tudhatja rólam (de ha nem, akkor most már mindenki más is tudja), hogy azon ritka genetikai állománnyal megáldott női versenyző vagyok, akiknek a lehető legrosszabb arányban fejlődnek a testrészei 😀
Ez annyit jelent, hogy a vállam nehezen, a hasam sehogy, a lábam meg brutális módon. Női kategóriákban pedig pont az az ideális, ha valakinek szép kerek válla van, látványos hasizmai és nőies finoman izmos lábai. Évek óta azon dolgozom, hogy a verítékkel kiizzadott hatalmas combjaimat kicsit leapasszam, és építsek hozzá némi felsőtestet. A folyamat nagyjából sikeres is, amióta nem csak bölény módon tolom-húzom-nyomom a súlyzókat és rudakat, hanem némi edzői segítséggel épelméjű módon fejlesztem a testemet.
A 2012-es formámon már látszott, hogy nagyon szépen szélesedik a hátam, ami a vállam formáját is jobban kiemelte. Nem nagyon karozok, mert a karjaim is elnyomták a vállamat, a vállam pedig szépen elkezdett fejlődni. Ugyanakkor a láb tekintetében arra fektetjük a hangsúlyt, hogy vékonyodjon és inkább formásodjon, mintsem a tömege nőjön. Kicsit sír a lelkem, hogy nincsenek nagy súlyos guggolások (csak néha sunyiban, feszültséglevezetésképpen ;-)), de így rengeteg új gyakorlatot ismerhettem meg, amik egészen új érzéseket adtak. Például az ‘oroszlán’ egy tök aljas gyakorlat, mert közben nem érzel semmit, csak hogy ‘ejnye fáradok’… aztán amikor befejezem a gyakorlatot, nem bírok felkelni a padlóról.
Leírom Nektek a tegnapi lábedzésemet, bár őszintén szólva a hangulat megismételhetetlen… Esküszöm, tök komolyan veszem az edzéseket, és biztos most lesz, akinek meg lesz a véleménye arról, miért nem feneketlen mélabúban elszántságtól fűtve tépem a súlyokat, és elnézést kérek tőlük, de régen röhögtem ennyit mint tegnap :D:D:D
Láb edzésnap
Plankinggel kezdtünk, erről már írtam, hogy kihagyhatatlan az edzőmmel közös edzésekből. Ebből volt azt hiszem három kör 30-30 mp-ekkel, csak most lábemeléssel megspékelve, hogy ne unatkozzam nagyon.
Utána jött a következő körből 4, folyamatosan emelt súllyal
– 15 nagy terpeszes elölgugglás
– 10-10 egylábas felhúzás (vagy mérlegállás) rúddal
– 10 merevlábas felhúzás
Második körben (4 sorozat)
– egylábas guggolás, lehetőleg kicsit támaszkodva-kapaszkodva, először 6 db 1-1-es ismétlésben, utána 8 db 2-2es ismétlésben, aztán 9 db 3-3 ismtélésben, utána pedig 1-1, 2-2, 3-3, 4-4
– kombinálva oroszlánnal megtartással 15 ismétlés nagyjából olyan magas emelvényen, mint amilyen hosszú a lábam. Ergo alig érem fel… A lényeg, hogy a boxon van a sarkam, a talajon támaszkodom és a fenekemet a sarkamhoz közelítem.
Harmadik körben
– sétálós kitörés … ja bocs, járó kitörés 46 lépés (ennyi körbeérni a teremben)
– fekvő combhajlító 21-ezés (7+7+7)
Vádli
Most kivételesen az edzés végén került rá sor, pedig az elején szokott lenni. Erre elég nehéz visszaemlékezni, mert nagyon nem szeretem és inkább el is felejtem az egészet, ahogy lehet. Pedig épp tegnap állapítottuk meg, hogy szépen formásodik az a vádli. Együtt megy a vádli és a tibialis edzése egyébként, gyakorlatilag szuperszettben. A vádliedzésekre alapvetően az jellemző, hogy emelvényen, kapaszkodás nélkül végezzük a sarokemelést. Ez sokkal nagyobb koncentrációt igényel, de sokkal jobb az izomösszehúzódás is, mert nem csak fel-le vergődök, hanem az egyensúly megőrzése miatt lassú is a mozdulat és koncentráltabb. A páros lábas bemelegítés után jön általában egylábas verzió is vádliban és tibialisban is, különböző variációkban és ismétlésszámokban. Tegnap 50-ig jutottunk, de ott már annyira végem volt, hogy azt hittem, összenyeklik a lábam… Úgyhogy isteni ajándék volt a végén az SMR henger, amit amúgy minden edzésen használok legalább a végén de sokszor az elején is:)
