Ugrás a tartalomhoz
Életmód

A Nagy mellizom (m. pectoralis major)

  1. /sites/testbiotechusashop/documents/news/_extra/1250/o_chest_muscles_20121031132256.jpggenetikai adottságot
  2. nagy tolóerőt (amennyiben vaskos izomzattal rendelkezik)
  3. edzéskoncepciót (a nagy mellizom felső és alsó területe egységesen fejlett-e)
  4. milyen arányban fejlett a többi izomcsoporthoz képest (jellegzetes, hogy sokan ennek az izomcsoportnak a fejlesztésében látják az edzés lényegiségét)

A nagy mellizom eredései:

Három egyértelműen elkülöníthető helyről, ív alakban ered.

  • a kulcscsont (clavicula) külső oldalán, a belső és középső harmadán. Haladási irányát tekintve a kétfejű karizom (m. biceps brachii) hosszú fejének ina felett. Majd a deltaizom (m. deltoideus) elülső széle alatt eltűnik. (Ennek a résznek a fejlesztése esztétikus és kulcscsont alatti vaskos izmot kölcsönöz.)
  • a szegycsonton (sternum) és a II-VI. bordaporcok külső felszínén.
  • az egyenes hasizom hüvelyének elülső lemezén ered az izom hasi része. (Az a terület a sportolók többségének igen fejlett. A fejleszthetősége is könnyebben kivitelezhető, hiszen nagyobb erőkifejtésre alkalmas.)

Az izom tapadása:

A felkarcsont nagy gumójának élén sajátos U alakban, inasan tapad.

Működési elve:

Rögzített (mozdulatlan) mellkas mellett szinergistájával-a széles hátizommal (m. latissimus dorsi)–együtt a felemelt kart lefelé húzza. A távolított kart közelíti, ill. előrehúzza. Mint a mellúszásnál.

A nagy mellizom munkájában a széles hátizom mellett (m. latissimus dorsi) a kétfejű karizom (m. biceps brachii) is szerepet kap szinergistaként.

Fekvenyomás:

Nem mehetünk el egy ilyen gyakorlat mellett, anélkül, hogy pár szót ne említsünk róla.

A gyakorlat nagy népszerűsége miatt, most nem is a kivitelezését és technikai lehetőségeit elemezzük, hiszen arról minden bizonnyal már van egy elképzelésünk. Nézzünk egy kicsit a dolgok mélyére, hogy vajon hogyan is jön létre ez a mozdulatsor.

/sites/testbiotechusashop/documents/news/_extra/1250/o_chest_20121031132303.jpgA fekvenyomásban résztvevő főbb mozgatóegységek ízületek szerint:

  • A könyökízület (articulatio cubiti)

A könyökízület (articulatio cubiti) egy összetett ízület melyben három csont is részt vesz: a karcsont, a singcsont és az orsócsont. A könyökízületben és a három úgynevezett részízületben, amely egy ízületi tokkal rendelkezik a flexió (hajlítás) és extenziós (feszítés) mozgás, jön létre. A gyakorlat közben kinyomásnál extenzió, leengedésnél flexió jön létre a könyökízületben.

  • A vállízület (articulatio humeri)

Testünk legszabadabb ízületéről beszélünk. A felkarcsont ízületi feje (caput humeri) és a lapocka ízületi árka alkotja (cavitas glenoidalis). Az említett gyakorlatunk esetében, kinyomásnál vízszintes közelítés (addukció) és flexiós mozgás történik. A súly leengedésénél, vízszintes távolítás (abdukció), extenzió jön létre.

Ezeken felül számos stabilizáló izom biztosítja a gyakorlat megvalósíthatóságát.

Szécsi Dávid