A pihenés fontossága

A pihenés fontosságát hangsúlyozza az a tény is, hogy az edzések hatására kialakuló alkalmazkodási folyamatok alapvetően a pihenő időkben zajlanak. A pihenésnek két formáját különböztetjük meg: az aktív és a passzív pihenést. Szervezetünknek mindkettőre egyformán szüksége van. Csak a megfelelően kipihent szervezet képes az edzések hatására kialakuló optimális reakciókra.

Passzív pihenés

A passzív pihenés formái lehetnek az alvás, beszélgetés, zenehallgatás, olvasás. Az alvásigény egyénenként nagy különbségeket mutat. A teljes kipihenés szempontjából nemcsak az alvás mennyisége, de idejének rendszeressége és időpontja is nagyon fontos. Lefekvés előtt két órával már ne étkezzünk, az esti lefekvés pedig lehetőleg ugyanabban az időpontban történjen. A délutáni alvás valamelyest pótolja a rövidebb éjszakai pihenést, de azzal nem egyenértékű, jótékony hatását pedig csak akkor fejti ki, ha rendszeresen megengedhetjük magunknak.

Aktív pihenés

Az aktív pihenés mozgással egybekötött pihenési forma. A sportoló a sportágára jellemző mozgásformától gyökeresen eltérő mozgást végezzen. A választott mozgásformát kis, esetleg közepes intenzitással végezze a sportoló, hiszen a cél nem a kifáradásig végzett munka, hanem a pihenés. Az előbbi elvárásból következően a mozgás időtartama se legyen hosszabb 30-40 percnél. Az aktív pihenés eszközei lehetnek a vízfürdő, a különböző hőhatások (gőzfürdő, szauna, skót zuhany), víz alatti masszázs és torna, légfürdő, napfürdő, masszázs. Ezekkel az eszközökkel azonban óvatosan bánjunk, hiszen megterhelik a szervezetet, így ha túl sokáig, vagy rendszertelenül végezzük, inkább fárasztóak, mint pihentetnek.

Mennyi az alvásigényünk?

A National Sleep Foundation közleménye szerint a tizenévesek alvásigénye napi 9 óra, a felnőtteké 7-9 óra. Az alvásigény az életkor előrehaladtával csökken. A „Whitehall II” kutatás eredményei szerint a 35 és 55 év közöttiek számára az ideális alvásidő 7 óra (a hat óránál kevesebbet és a 8 óránál többet alvók rosszabbul teljesítettek a szellemi feladatok megoldásában).

Az ébren töltött időtartam hosszával egyenes arányban nő az elalvásra való hajlandóság. Az álmosságérzetet részben az adenozinmennyiségének növekedése okozza, ami éber állapotban termelődik, alvás alatt pedig csökken.

Mi a baj a kialvatlansággal?

A kialvatlanság rontja az ember teljesítőképességét, növeli a balesetek kockázatát és csökkenti az immunrendszer védekező képességét. Állatkísérletekkel igazolták, hogy a tartós alvásmegvonás halálhoz is vezethet. Sőt, nem csak a mennyiségi, de a minőségi alvásmegvonás is súlyos következményekkel jár. Egy kísérlet során patkányokat minden REM fázis kezdetén felébresztettek. Így bár az állatok megkapták a szükséges alvásmennyiséget, egy alvási fázis kimaradt.

Eleinte enyhe, majd egyre súlyosabb kialvatlanság jeleit mutatták, később azonban a teljes alvásmegvonásnál tapasztaltakhoz hasonlóan elpusztultak.

Néhány megfontolandó tény:

• A hosszabb ideig folytatott váltott műszakos munka egészségügyi kockázatot jelent.
• A koffein csökkenti ugyan az álmosságérzetet, azonban a napi alvásigény mértékét nem befolyásolja.
• Az alkohol segíti az elalvást, azonban légzéskimaradást (apnoe) és felületes alvást idéz elő.
• A stressz, az aggódás, az esti aktív tevékenység olyan anyagokat szabadít fel az agyban (például kortizol), amik az ébren maradást segítik elő.
• Az alvás nem tévesztendő össze az eszméletlen állapottal.
• A délutáni szunyókálás javítja az agy tanulási képességét.

Forrás: wikipedia