A testépítés, mint edzésforma
A testépítés edzés részéről fogok most bővebben írni, nem pedig az életformáról. Az edzőtermen belüli tevékenységről, gondolkodásról, hozzáállásról. …
Testépítés vs. gyúrás
A gyúrás és a testépítés kettő különböző dolog. Az egyik egy hobbi, akár sport, a másik pedig egy életforma, egy tudomány és természetesen sport a legjavából. A gyúrás a kondi- ill. fitnesztermekben való súlyok emelgetése, mozgatása, gépek és egyéb eszközök használata, nem feltétlen tervezett vagy átgondolt.
A testépítő edzés alapja maga a test és a szellem. Ezek kapcsolata és azon alapuló mozgatása. Izmok ingerlése, érzete, kontrollálása, használata. A testen belüli arányok idealizálása, megteremtése, fenntartása. Az ideg–izom kapcsolat megteremtése, megerősítése.
Amikor elhatározzuk, hogy a testépítést választjuk, nem árt tisztában lenni azzal, hogy az mit is jelent és mit kell megtennünk érte.
Mert elérni egy sportbeli célt fantasztikus dolog, de itt nincs és nem is lehet vége. Nincs befejezve. Hiszen a fenntartás is melós. Viszont azt itt mindenképpen hozzá kell tegyem, hogy – habár edzésmunkának hívják – igazából ez nem munka. Ez puszta élvezet. Némi fájdalommal fűszerezve. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy fejlesztési céllal edzeni az nehéz és fájdalmas dolog. Nem csak az elején, amíg belejön az ember. Sőt! Mindig… De ez egy szerethető folyamat. Mi, akik ebben élünk, mi imádjuk…
Egész egyszerűen végig kell gondolni, hogy mit is csinálunk éppen. Saját magunkkal foglalkozunk. A testünkkel. Az izmainkkal. Az edzés (és igazából bármi) csak akkor lehet eredményes, ha teljes mértékben odafigyelünk arra, amit csinálunk. Itt nincs duma, nincs telefon, nincs más. A megfelelően kiválasztott zene az egyetlen, ami megfér. Elképesztő módon motiválhat is. Befelé kell figyelni. Természetesen a megfelelően kivitelezett gyakorlat-végrehajtás mellett. És itt a másik fontos tényező.
A kivitelezés
A gyakorlatokat meg kell tanulni ahhoz, hogy egyáltalán esélyünk legyen eljutni odáig, hogy tudatos izom-összehúzódást tudjunk produkálni, ami ennek az edzésformának az egyik alapja. Itt szoktam felhozni a bicepszes példát: nem mindegy, hogy behajlítom a karomat és összehúzódik a kétfejű karhajlító izmom, vagy tudatosan összehúzom a bicepszemet és ebből kifolyólag behajlik a karom.
A testépítésben tudnunk és éreznünk kell a testünket és azon belül az izmainkat.
A főbb izomcsoportjainkat külön-külön is. Hiszen hogyan fogok például hátsó deltát erősíteni és/vagy növelni, hátsó delta összehúzódás nélkül. Pont egy kényes terület, ezért is hoztam fel. Ismernünk kell a gyakorlatokat, mozdulatokat ahhoz, hogy ismerjük a testünket, izmainkat. Mindez teljes mértékű odafigyelés és tanulás nélkül nem fog menni.
Idő
A saját magunkra fordított idő. Amikor az ember elmegy edzeni, akkor lényegében saját magára fordít időt. Akkor már nem lehet kérdés, hogy az embernek arra van ideje, amire szán.
Ilyenkor jönnek a kifogások rendszerint, amire én annyit tudok és fogok reagálni, hogy „akkor kelj fel 3-kor. Vagy 4-kor. És máris ott lehet akár 2 óra hossza magadra.” Ha fontos. De ha magamnak én nem vagyok annyira fontos, hogy egészségesen és erősen tartsam, illetve ilyenné tegyem magam, akkor mi más lehet eléggé vagy nagyon fontos? A család is csak egy egészséges Anyukával, Apukával vagy bármelyik családtaggal lehet boldog, teljes.
Viszont nagyon nem mindegy, hogy a saját magunkra fordított időt hogyan töltjük. A testépítéshez (de igazából mindenhez), mint már említettem, tudnunk kell, mit csinálunk, vagy legalább azt, hogy hogyan jutunk el addig, hogy tudjuk. Onnantól kezdve kezdhet el megtérülni a ráfordított idő.
A magunkra fordított idő MINDIG MEGTÉRÜL. Mindig megéri. A megfelelő minőségű idő persze.