A versenyre készülés folyamata A-tól Z-ig I. rész

Egy verseny hatalmas esemény egy sportoló életében. Először is az a tény, hogy egy színpadon ugyanazon sportág többi képviselőivel hasonlítanak össze – gyakran hiányos öltözetben – az már önmagában rendhagyó érzés. Ezen kívül egy verseny azt is jelenti, hogy felfedezzük, bemutatjuk és feltárjuk magunkat, vonzzuk a tekinteteket és bebizonyítjuk, hogy mi vagyunk a sportág legjobbjai. Ez egy kihívás, egy végső megpróbáltatás, amely nemcsak sok munkát és áldozatot követel, hanem sok edzést is, emellett pedig sok következetes döntést kell meghoznunk, amelyek viszonylag hosszú időre megváltoztatják a jól megszokott életünket. Döntéseket hozunk, amelyek befolyásolják a körülöttünk lévő világot, a munkánkat, a kapcsolatainkat, a viselkedésünket és még sok más tényezőt.

Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy „miért is induljak versenyen?”. A legegyszerűbb válasz, ami eszembe jut az az, hogy megmutassam, hogy én vagyok a legjobb! Így azt mondhatom, hogy igen, megpróbáltam, és mindent megtettem ennek érdekében. Mindenekelőtt magunknak akarunk bizonyítani, hogy érdemes folyatatnunk, amit elkezdtünk, hogy végül sikerült fejlődnünk és jól csináltuk: készek vagyunk a többiekkel megmérkőzni közönség és zsűri előtt. Szeretnénk egy új motivációs forrást találni, ami ösztönöz minket a folytatásra, arra, hogy még nagyobb erővel, lelkesedéssel, kitartással, nagyobb vágyakkal és elkötelezettséggel a jövőben át tudjuk lépni a következő szinteket, meghódítva az egész világot a maga módján.

Hosszú utat kell azonban megtenni, amíg elérjük a sportágnak ezt a szintjét. Tudni kell azt is, hogy az emberek többsége nem éri el ezt a fázist. Ennek többféle oka lehet: félelem az ismeretlentől, az érdeklődés hiánya, a lustaság… stb. Az okok és a kifogások listája igen hosszú. Tehát milyen akadályok vannak, amelyeket le kell küzdenünk ahhoz, hogy elindulhassunk egy versenyen?

A döntés háttere

Minden egy elhatározással kezdődik, amikor nekiállunk edzeni. Nem igazán tudjuk, hogyan, nem ismerjük a technikákat, módszereket, sőt, gyakran nem is edzőteremben kezdünk edzeni, hanem csak a kezünk ügyébe kerülő dolgokat használjuk. Különböző motivációk ösztönöznek: az önbizalom hiánya; testünk megváltoztatására való hajlandóság; az iskolában való piszkálódás; akarat hogy lenyűgözzek másokat, és hogy tiszteljenek; hasonlítsak a kedvenc filmsztáromra; erősebb és hatékonyabb legyek a hétköznapokban; mások tekintete miatt; egy hasznos, építő jellegű hobby. Számos okot találhatunk, hogy miért tegyük meg az első lépést, a lényeg, hogy javítsa a közérzetünket. Mégis az egyik legfontosabb dolog az akarat, hogy akarjunk változtatni dolgokon.

Idővel megtörténik a tanulás: fiziológia, biomechanika, anatómia, táplálkozás, táplálék-kiegészítők használata, feladatok és technikák elsajátítása. A tudományos irodalom, folyóiratok, újságok, honlapok, blogok, videók, fotók, beszélgetések, mások figyelése edzés közben… ez mind hasznos és segíti a tanulást és a fejlődést. Sosem lehetünk elégedettek magunkkal, mindig kritikus szemmel nézzük magunkat, soha ne hagyjuk abba, soha ne adjuk fel, soha ne csüggedjünk. A sport csodálatos dolog, mert nem csak azt teszi lehetővé számunkra, hogy felülmúljuk és megváltoztassuk önmagunkat, beleértve a testünket és lelkiállapotunkat, de segít elsajátítani a fegyelmet, a tudást és a biztonságot is. A sport továbbá erős mankóként is szolgál az életben, amely a nehéz időszakokban lehetővé teszi számunkra, hogy kilábaljunk ezekből anélkül, hogy túl sok kárt szenvednénk. Megtanít elengedni a rosszat anélkül, hogy nem kívánatos dolgokba sodornánk magunkat, mint például az alkohol, drog fogyasztása…

Amikor olyan emberek vesznek körül, akiknek az évek során a sport az életük szerves részévé vált, akkor ez már nem kényszer. Az edzések, a speciális táplálkozás, a diéták, a súlygyarapodás, az ütemezés, a fáradtság, a kötelezettségek mind ezek velejárói. A tevékenység köré szerveződő egész élet többé már nem kényszer vagy furcsaság. Ez az élet – sokkal gazdagabb, aktívabb és igényesebb, mint az „ülő” embereké – végső soron szükségszerűség, amely így egy sportoló normális életévé válik. Csak egy kicsit más, mint a körülöttük lévő emberek élete.

Ez a normális fejlődés folyamata, amennyiben fenntartjuk és folyamatosan, örömmel és valódi lelkesedéssel csináljuk. Amikor elérünk egy figyelemre méltó szintet ahhoz, hogy észre lehessen venni, vagy úgy dönthessünk, hogy nyilvánosan megmérettetjük magunkat másokkal, akkor az akarat arra ösztönöz, hogy versenyen vegyünk részt, hogy lássuk, milyenek vagyunk a többi sportolóhoz képest ugyanolyan környezetben.

Azt kell, mondjam, mint egy egyszerű szemlélő, sosem gondolnánk, hogy egy nap részt veszünk sporteseményeken, amelyekről álmodtunk. Majd egyszer csak a másik oldalon találjuk magunkat, mint az esemény részesei. Felmérhetjük azokat a legendákat, akik miatt elkezdtük ezt a sportot… ez leírhatatlan érzés. Ez tényleg egy nagyon nagy és jelentős dolog, hasonlóan, mint a fáklya átadása egyik generációtól a másiknak.

A verseny. Tudjuk, hogy miért akarjuk. De a kattanás a fejünkben és a pillanat, amikor eldöntjük, hogy „Igen, elindulok ezen a versenyen” számos okból kifolyólag születhet meg: a verseny közeledtével látva a barátokat vagy kollégákat, ahogy felkészülnek; kihívás megmutatni saját magunknak és másoknak, hogy meg tudjuk csinálni; utazási és felfedezési lehetőség… de kevésbé fontos az ok. Ez a döntő pillanat egész egyszerűen következetes, mert az egész stratégia és munka a színpadon valóra válthatja az álmodat. És ezután is minden csak a tudásról, a gyakorlatról, a józanészről, a tervezésről, a szigorról és sok munka-szomorúság-szenvedés-nélkülözésről szól, hogy készen állj a nagy napon.

A következő cikkekben a versenyre való felkészítésről fogunk beszélni, lépésről lépésre bemutatjuk a készülés folyamatát, hogy hogyan lehet megvalósítani a nagy napra való felkészülést. Megnézzük a buktatókat, amiket kerülni kell és a konkrét dolgokat a siker eléréséhez. Ezután rajtad múlik, hogy meg mered-e lépni vagy sem?

Tchoumatchenko Denis