Akadályok és önakadályozás
Amikor elkezdünk azon gondolkodni, hogy komolyabb életmódváltásba vagy fogyókúrába kezdünk, azonnal adja magát a kérdés, hogy mikor is álljunk ennek neki. Vannak, akik azt mondják, most, azonnal kell elkezdeni a változtatást, hiszen kifogások, miért nem alkalmas egy élethelyzet, mindig lesznek. Az ellenkezője gondolatokkal is találkozhatunk, van, aki szerint hosszabb felkészülést, ráhangolódást igényel az életmódváltás kérdéskör.
Mindkét gondolat mögött lakozik igazság, pszichológusként azt gondolom, hogyha szeretnénk sikeresen változtatni, akkor mielőtt bármibe belefogunk, – vagy azzal párhuzamosan – nagyon sokat tehetünk a sikerért azzal, ha lelkileg is felkészítjük magunkat a változásra, a változás hosszú folyamatára.
A múlt havi cikkben a reális célkitűzések témával foglalkoztunk, erre a hónapra pedig azt ígértem, hogy az akadályok, elakadások, kifogások és nehezítő tényezők mögött rejlő lelki okokat fogjuk körüljárni.
Hol akadunk el?
Nagyon sokan keresnek meg azzal a problémával, hogy elméletben pontosan tudják, mit és hogyan kellene tenniük ahhoz, hogy lefogyjanak vagy hogyan kellene egészségesen étkezni és táplálkozni, de valahol elakadnak menet közben. Van, aki jelentős eredményt ér el, lefogy 20-30 kilót, aztán visszatér a helytelen táplálkozáshoz és mozgásszegény életmódhoz. Van, aki pár hét után nem tudja tartani magát az elhatározáshoz és van, aki csak vágyakozik az eredményre, de bele sem kezd a változásba, mert sosem ítéli alkalmasnak a körülményeket. Olyanok is vannak, akik meg vannak győződve, hogy mindent jól csinálnak, pont úgy, ahogy a szakértők mondják, mégsem fogynak egy grammot sem, de ha jobban megvizsgáljuk az életmódjukat, kiderül, hogy minden nap esznek-isznak valamit, ami párszáz plusz kalóriát jelent, például minden este elfogyasztanak 2-3 sört vagy ebéd után mindig úgy alakul, hogy valamilyen kalóriabomba desszertet esznek, ezzel akadályozva meg céljaik elérését.
Az önakadályozó viselkedés
A pszichológiai szakirodalmak önakadályozásnak nevezik azt a jelenséget, amikor az emberek teljesítményhelyzetek előtt saját maguk által felállított akadályokkal hátráltatják az eredményességüket.
Ahányan vagyunk, annyiféleképpen tudjuk akadályozni magunkat a gondolatainkkal és/vagy a viselkedésünkkel, hogy elérjük a céljainkat. Érdekes módon az önakadályozó viselkedések hátterében sokszor a kudarctól való félelem áll, emiatt a pszichológiai szakirodalmak gyakran emlegetik példaként azt a helyzetet, hogy egy vizsgától szorongó egyetemista, -aki bár tanult a vizsgára- iszogatni megy a barátaival a vizsga előtti estén, és aztán másnap elalszik és nem ér oda időben a vizsgára. Így nem kell átélnie a kudarc élményt, hogy megbukott, mert vagy a képessége vagy a tudása nem elegendő, hanem csak azért haragudhat magára, mert elment előző este bulizni = akadályozta a saját eredményességét a viselkedésével, igaz, a kudarctól is sikeresen megóvta saját magát, hiszen nem derült fény arra, hogy nem elég okos vagy nem tanult eleget.
Gyakran találkozom nagyon hasonló jelenséggel az életmódváltás témája kapcsán is. Sokan vannak, akik rendszeresen belekezdenek a fogyókúrába, vagy az életmódváltásba, de aztán abbahagyják, mert nem találják sosem alkalmasnak az élethelyzetüket arra, hogy hosszabb távon tartsanak egy étrendet vagy rendszeresen mozogjanak, a stresszes munkahelyük, a családi problémáik, a párkapcsolatuk vagy bármi miatt, amin aztán hosszú évekig nem változtatnak, ugyanúgy, ahogy életmódjukon sem.
Ilyenkor szokták azt mondani a személyi edzők és táplálkozási tanácsadók, hogy „te csak kifogásokat keresel”. A pszichológusok nem így fogalmaznak, mert értik, hogy annak, aki így viselkedik, olyan lehetetlennek tűnik a siker és annyira fél a kudarctól, hogy inkább maga előidézi a kudarcot, mert kisebb kudarc az elején feladni valamit, vagy bele sem kezdeni valamibe, mint megpróbálni, küzdeni és aztán elbukni.
Önakadályozó gondolatok
A kudarctól való félelem és az önakadályozó viselkedések mellett gyakran találkozhatunk önakadályozó gondolatokkal is, melyekkel nem a sikert, az eredményt képzeljük el, hanem a feladás és a kudarc irányába hajtanak minket. Sok ember egész komoly önakadályozó hiedelem rendszert működtet, ami az énképük olyan markáns, szerves részévé válik, hogy teljesen mindegy, hogy most azonnal vagy fél éves előkészület után vágnak bele a fogyókúrába, nagyon rövid ideig fogják tudni tartani magukat a terveikhez, amíg a belső hiedelemrendszerük, a saját kudarcukba vetett hitük meg nem változik.
Egyedül nem könnyű felfedezni és utolérni az önakadályozó gondolatainkat és hiedelmeket. Napi munkám során gyakran találkozom azzal, hogy az akadályokat külső tényezőként, lehetetlen körülményként éljük meg, miközben minden külső akadálynak van egy belső, lelki vetülete is. Ilyen lehet a kishitűség, önbizalomhiány, rossz konfliktuskezelési stratégiák, gyenge kudarctűrés, rossz megküzdési stratégiák. Saját, belső akadályainkat egyedül nagyon nehéz felismerni és továbblépni is könnyebb támogató háttérrel.
Az életmódváltás pszichológiai támogatása
Az életmódváltás pszichológiai támogatása során a legtöbb időt az akadályokkal, akadályokon, akadályozó tényezőkön való dolgozás teszi ki. A kudarctól való félelem mellett sajnos nagyon gyakran látom azt, hogy azok a dolgok, amik hátráltatnak minket, fájdalmakkal, sérülésekkel és keserű élményekkel, élettapasztalatokkal függnek össze. Sokszor olyan kisgyerekkori élmények kerülnek felszínre, melyekkel egyedül nagyon nehéz szembe nézni, feldolgozni és változtatni.
Számtalan rossz szokásunk gyökerén rejtőzik például a teljesítményünkkel, teljesítőképességünkkel kapcsolatos rossz üzenet, amit valamelyik hozzánk közel álló adott nekünk a gyerekkorunk során. Ha valamelyik szülőnktől útravalóul a „te ügyetlen/rossz/béna/buta/hülye/hálátlan/utálatos és hasonlók vagy” üzenetet kaptuk, az komolyan gúzsba köthet minket a felnőtt életünk során is, amikor valamilyen célt próbálunk elérni.
Önsorsrontó, egészségkárosító viselkedések
Az önsorsrontó, egészségkárosító viselkedések mögött, mint amilyen a mozgásszegény, egészségtelen életmód is, sajnos gyakran található olyan rossz élmény is, amiért valakiben az a kép alakul ki önmagáról, hogy nem elég szerethető vagy egyáltalán nem szerethető – ezért rosszul bánik magával, ahogy azt egy bűnös, szeretetet nem érdemlő emberrel tenni szokás.
Az, hogy magunkat egy szerethető emberként vagy egy hibás, bűnös, szerethetetlen lényként éljük meg, meghatározza, hogy képesek vagyunk-e életmódunkon változtatni. A rossz gyerekkori tapasztalatokra korrektív élményt adhat a pszichológus támogatása, melyet aztán sikerrel forgathatunk bele az életmódváltásba.
A pszichológus szerepe a terápiában
A pszichológusok azért nem szokták szigorúan összevont szemöldökkel azt mondani a hozzájuk fordulóknak, hogy „te csak kifogásokat keresel”, mert tudják, hogy az akadályok legyőzése nem csak elhatározás kérdése. Vannak olyan akadályaink, melyeket egyedül nem tudunk megváltoztatni, vannak olyan terhek, amiket egyedül cipelve minden pszichés energiánk felőrlődik, és nem marad kapacitásunk magunkra és a saját életünkre tőlük. Van, hogy az önsorsrontó, egészségkárosító viselkedések mögött olyan gyerekkori traumák, bántalmazásból fakadó sérülések, sorscsapások állnak, amit egyedül nem tudunk feldolgozni. Gyakran találkozom azzal, hogy a trauma feldolgozása után valaki korábban lehetetlennek tűnő célok elérésére is képes. Pszichológusként napi szinten látom azt, hogy a hozzám fordulók, miközben komoly lelki munkát végeznek önmagukon a támogatásommal, a munkával párhuzamosan könnyen változtatnak olyan szokásaikon, hátráltató működésmódjaikon, amelyeket korábban lehetetlennek gondoltak.
Pszichológusként azt vallom, hogy többnyire nem vagyunk hibásak saját rossz működési módjaink, saját akadályaink és önakadályozó gondolataink kialakulásában, az viszont mindenképp a saját felelősségünk, hogy változtassunk rajtuk.
Tedd fel magadnak a kérdést!
Amikor fogyókúrát vagy életmódváltást tervezünk, mindig tegyük fel magunknak azt a kérdést, mire van szükségem ahhoz, hogy hosszú ideig, hónapokig vagy évekig tudjak küzdeni a célomért? Milyen érzésekre és kompetenciákra lenne szükségem ahhoz, hogy tudjak hinni és bízni magamban és kitartóan tudjak tenni a céljaimért?
Ha ezekre a kérdésekre megtaláltuk a választ, azt is kérdezzük meg magunktól, melyek azok a dolgok, gondolatok, amelyekre nincs szükségem és akadályoznak céljaim eléréseben?
Ha nagyon fájó, nehezen elviselhető gondolatok, érzések bukkannak fel, mindenképp érdemes szakember segítségét kérni ahhoz, hogy ne csak a testünk, hanem a lelkünk is változzon, egészségesebb legyen, jobb és egészségesebb gondolatokkal és érzésekkel töltődjön meg, mert a hosszú távú, tartós sikerhez a jó lelkiállapoton keresztül vezet az út.
Tanácsadó szakpszichológus
„Életmódunkat lelki folyamataink határozzák meg, az egészségtelen életmód hátterében lelki elakadások, problémák állnak.”