Az inzulinrezisztenciáról
A betegség alapvetően a cukoranyagcsere betegsége, de mint a szervezet fő energiaforrását érintő eltérés, az inzulinrezisztenica igen sokrétű következményt vonhat maga után. Az inzulinrezisztenciát igen gyakran csak akkor fedezik fel az orvosok, amikor már megjelennek a probléma jellegzetes tünetei is. Ez sokszor akkor derül ki, amikor a nőgyógyász vagy az endokrinológus – leginkább menstruációs zavar, meddőség, petefészekciszták, szőrösödés, túlsúly vagy depresszió miatt – elkezd rá gyanakodni.
Az inzulinrezisztencia élettani háttere
A hasnyálmirigy által termelt inzulint, mely a sejtek cukorfelhasználását segíti, a sejtek nem ismerik fel, nem kötik meg, így az inzulin nem tudja kifejteni hatását. A rezisztenica eredménye, hogy a sejtek nem tudják a cukrot a vérből felvenni, a cukor a vérben tehát felhalmozódik.
Ez kettős eredménnyel jár: egyrészt a sejteknek más forrásból kell beszerezniük a szükséges energiát, másrészt a vérben a felesleges cukor problémákat okoz.
Az inzulinrezisztencia inkább a nőket érinti, akiknél túlsúly esetén már fiatal felnőttkorban is megjelenhet ez a probléma. Az is gyakori, hogy az inzulinrezisztenciát a családalapítás időszakában fedezik fel, amikor a meddőség okát kutatva megmérik a vér inzulinszintjét is.
Az inzulin hormon működése biztosan ismert számodra, ezért itt részletekbe nem különösebben bocsátkoznék. A lényeg, hogy ez az a hormon, ami a vércukorszint szabályozásában igen fontos szerepet tölt be. Vércukorszintünk pedig nagyon fontos a szervezet működését tekintve. Az inzulin segít abban, hogy a sejtekbe bekerüljön az azokat tápláló cukor. Inzulinrezisztencia esetében a sejtek „éheznek“, ugyanis a sejt felszínén képződő inzulinreceptorokhoz az inzulin csak gyengén vagy nem is tud kapcsolódni. Ennek oka általában az, hogy maga a receptor jön létre „hibásan“, ami miatt a sejtek rezisztensek lesznek az inzulin hatására, és emiatt lényegesen több inzulinnak kell jelen lennie a vérben ahhoz, hogy bekerülhessen a cukor a sejtbe.
Az inzulinrezisztencia vizsgálata
A probléma meglétének kiderítése – vagyis a diagnózis felállítása – cukorterheléssel, cukorterheléses vérvételi sorral történik. Ennek során a laborban nem csupán a páciens vércukorszintjét határozzák meg, hanem a vér inzulinszintjét, az inzulin-elválasztás mértékét is. Ehhez alapértékként mindig megnézik a vér éhgyomri cukor-és inzulinszintjét, majd ezt követően 75 gramm, vízben oldott szőlőcukrot itatnak a pácienssel. Ezután több ponton – például a harmincadik, hatvanadik, százhuszadik percben – újra megmérik a vércukorszintet, és vele együtt az inzulinszintet.
A vizsgálatoknak köszönhetően az orvos két grafikont kap: az egyik a cukorszintet, a másik az inzulinszintet mutatja. Ebből az úgynevezett „HOMA–index“ alapján tudják meghatározni az orvosok azt, hogy a páciens inzulinrezisztens-e.
Inzulinrezisztencia-hajlamra az utalhat, ha ez az index 2 fölött van, ha pedig az érték meghaladja a 4-et, már inzulinrezisztenciáról van szó. A gyakorló orvosok emellett persze más arányokat is néznek a diagnózis felállításakor, de a legfőbb mutató mindenképpen a HOMA – index.
A betegség lehetséges okai
Az inzulinrezisztencia kialakulásának oka tehát az, hogy a sejtek inzulinreceptorai nem jól alakulnak ki, illetve nem működnek megfelelően. Ennek hátterében meghúzódhat genetikai hajlam is. A probléma kialakulásának esélyét mindenképpen növeli, ha családon belül előfordult már 2-es típusú cukorbetegség.
Mindemellett növeli a kockázatot a mozgásszegény életmód, a gyorséttermi ételek, valamint a nassolnivalók fogyasztása is. Továbbá az is fokozhatja a veszélyt, ha nem megfelelő a szervezet D-vitamin ellátottsága.
Az inzulinrezisztencia megjelenésének esélyét növelhetik a különböző gyomor-és bélrendszeri, emésztőszervi problémák, a pajzsmirigy-alulműködés, a tejcukor-és a gluténérzékenység, vagyis minden olyan tényező, amely kapcsolatba kerülhet a szénhidrátanyagcserével, és amely többletterhet róhat a sejtműködésre, a sejtek receptoraira.
A betegség tünetei
Inzulinrezisztenciára inkább más betegségek, rendellenességek tünetei miatt kezdenek gyanakodni az orvosok. A leggyakoribb ilyen probléma a már korábban említett menstruációs zavar, a policisztás ovárium szindróma (PCOS), a meddőség és a túlsúly, azon belül is az alma típusú elhízás, azaz az úszógumiszerű zsírpárnák megjelenése.
Ezenkívül inzulinrezisztenciára utalhat az erős szőrnövekedés, mellette pedig a depresszió és a fáradtság is; továbbá az, hogy az érintett nem tudja kialudni magát, rossz a közérzete és belső nyugtalanság lesz úrrá rajta.
Tünetként jelentkezhet a hajhullás is, amely miatt sok egyéb betegség mellett az inzulinrezisztenciának is fontos szimptómája lehet.
Legtöbbször azonban az inzulinrezisztencia teljesen tünetmentes!
Kezelés
Mivel a betegség kialakulásának köze van a szénhidrátanyagcseréhez, így nem csoda, ha a kezelés legföbb eleme a helyes életmód–program, amelyben természetesen szerepel a rendszeres mozgás is, mivel a mozgás jelentős szerepet tölt be a szénhidrát-anyagcserében. A rendszeres mozgás a WHO ajánlásainak megfelelően heti 200 perc közepes intenzitású kardio mozgás, kiegészítve heti 2×30 perc izomerő növelő mozgással.
Emellett oda kell figyelni az étkezésre is, főleg annak cukortartalmára. Mindenképpen javasolt a cukrozott és a fehér liszttel készülő élelmiszerek kerülése, továbbá oda kell figyelni arra, hogy étrendünket közelítsük a cukorbetegek diétájához.
Elsőként is fontos a szénhidrát mennyisége. Érdmemes számolni a bevitt szénhidrát mennyiségét, mivel ha ezt nem teszi meg a páciens, folyamatosan és romló tendenciával magas lesz az inzulinszintje, melynek következtében a vércukra hol túl magas, hol túl alacsony lesz, ami minden sejt-szövet-szerv működését károsítja.
Ezenkívül az eddigi panaszain és tünetein túl biztosabban és hamarabb lesz cukorbeteg. Nem utolsó sorban pedig a magas inzulinszint kedvez a daganatos betegségek kialakulásának, valamint hozzájárul a gyulladásos faktorok tartós megemelkedéséhez, ami felgyorsítja az érelmeszesedés kialakulását.
A napi étkezések száma is nagyon fontos, azaz étkezzünk legalább négy–öt alkalommal naponta. Inzulinrezisztenciában a vércukorszint minden étkezés után (általában) 1-4 órával a normális szint alá csökken, ami károsítja a szervezet (sejtek-szövetek-szervek) működését. Ezt a vércukor leesést kell kivédeni a 3 óránkénti, azaz 5+1 étkezéssel.
Az inzulinrezisztencia étrend alap irányelvei:
Rostdús, szénhidrátban szegény, napi 1800 kcal körüli (természetesen az orvosi konzultáció során ez egyénre szabott), vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, változatos étkezés.
Az inzulinrezisztencia étrend úgy tehermentesítheti az inzulinreceptorok működését, hogy el kell hagyni a nagy vércukor emelkedést okozó ételeket és italokat, valamint el kell hagyni a kevéssé vércukoremelő, de erősen inzulinemelő ételeket, italokat.
Az inzulinrezisztencia étrend kiegészítése: az inzulin hatását számos tea, gyógynövény segíti, ahogy az inzulin működéséhez elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű króm és vanádium fogyasztása.
Amennyiben az életmódváltás nem hoz megfelelő eredményt, úgy gyógyszerrel is segíthetik az inzulinszint beállítását. Ez természetesen idővel abba is hagyható, de csak akkor, ha az életmódváltással végül sikerül beállítani a megfelelő inzulinértéket.
Aki inzulinrezisztenciában szenved, mindenképpen figyelnie kell tehát életmódjára. Ha ugyanis az illető – a diagnózis felállítását követően – nem tartja mindezt szem előtt, akkor az évek múlásával nagy eséllyel 2-es típusú cukorbeteggé válik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az érintett körülbelül 10-15 év elteltével több, mint 50 százalékos eséllyel lesz diabéteszes.
A többletinzulin nem csak mint vércukorszint-szabályozó hormon okoz problémát a szervezetben, hanem mint stresszhormon is. Ez azt jelenti, hogy az inzulin mint általános stresszhormon végigfut az egész szervezeten, stresszválaszt váltva ki ezzel.
A betegség megelőzése
A szénhidrátanyagcsere miatt a megelőzésben az életmódnak lehet komoly szerepe, és mivel a inzulinrezisztenciára való hajlam öröklődhet, a kockázati tényezőket különösen azoknak kell kerülniük, akiknél családon belül már előfordult 2-es típusú cukorbetegség vagy inzulinrezisztencia. Ilyenkor érdemes inkább cukorban szegény vagy cukormentes, teljes kiőrlésű gabonából készült élelmiszereket fogyasztani.
Fontos persze az is, hogy mindig együnk idénynek megfelelő gyümölcsöket, napszaktól függetlenül.
Ezen túlmenően célszerű kerülni a stresszt (ahogyan számos más betegség esetén is), illetve helyes önismerettel javítani a stressztűrőképességet. Ez azért fontos, mert az állandó feszültség áttételesen növeli az inzulinrezisztenciát, más stresszhormonok fölszaporodása pedig még tovább növelhetik a probléma megjelenésének esélyét.
Szabó Noémi
WBPF világbajnok testépítő, személyi edző