Dóriblog – Fitparádé

A verseny hete elég kemény volt. Kivettem gyakorlatilag egy hét szabit, mert annyi dolgom volt, hogy nem tudtam volna utolérni magam sehogy sem, az edzések és a munka mellett… Borzasztó fárasztó volt így is, mert a szabi ellenére egész héten rohangáltam, miközben csak halat ettem, kis glutaminnal és ittam a 6-8 liter nátrium mentes vizemet.

Hétfőn és kedden volt edzés, átmozgató jelleggel, de azért így is elég fárasztó volt, mert minden nap próbáltunk is. A próbákon hiába csak 4 pózt gyakorlok, ha nincs szénhidrát, egyszerűen minden póz kitartása kimerítő. Szuszogok mint Darth Vader. Ilyenkor, amikor már az edzés utáni jutalom turmix is kiesik, gyakorlatilag teljes kómában, agy nélkül élek. Vegetálok, mint egy növény… A fejem szerdáig nagyon fájt a szénhidrát hiánytól. Ilyet korábban nem tapasztaltam, de eddig még nem is kellett ennyit rohangálnom az utolsó héten.

Kedden Tozóval eldöntöttük, hogy nem sportmodellben, hanem athleticben indulok. Szépen alakult az izomtömgem és modellhez talán a combom is túl vastag lett volna. Így aztán gyorsan csináltatnom kellett egy egyrészes ruhát is, amit szerencsére Paál Laci elvállalt. Pedig rengeteg volt a melója, mert mindenki most csináltat ruhát, de nagyon kedves volt és összehoztuk:) Gyönyörűek lettek a ruhák, nagyon örülök neki:)

Víztelenítés utolsó héten

A víztelenítéskor a hét elején nagyon magasra felvisszük a vízfogyasztást, ami akár 8 liter is lehet. Csúszik egyébként simán mert dögéhes vagyok ilyenkor. Ennivalóként 1 kg tilápia halacska a menü, ami 10 szelet, így gyakorlatilag óránként eszek meg egy-egy szeletet. Mellette ment bromelain, ami egy emésztőenzim, illetve halolaj plusszban. A vitaminokat is elhagytuk utolsó hétre, hiszen úgysem szívódik fel belőle semmi. Természetesen ilyenkor rengeteget mászkálok a wc-re, gyakorlatilag a közlekedésem meghatározó tényezőjévé váltak a nyilvános wc-k és nagyon kellemes tapasztalatokra tettem szert. Tavaly óta nagyon szépen kiépültek ezek, teljesen elfogadható állapotban, bár drágán…

Jöhet a töltés

Csütörtökön már csak másfél liter volt megengedett, este pedig kezdődött a töltés pufirizzsel. Pénteken fél litert lehetett inni, én nagyon jól bírtam és csak 3-4 dl-t ittam meg:) 2 óránként letoltam fél-1 csomag pufirizst, ez is jól ment. Ezen a napon mentem körmöshöz, fodrászhoz, ami amúgy kellemes tevékenység, de amikor nincs energiá és árad belőled a halszag… hát nem tudom nekik mennyire volt kellemes:) Este barnítás hullafáradtan. Szombaton már hajnali 4-kor felébredtem és alig vártam, hogy magamba tömhessek némi édes kekszet, amivel aznap már lehetett tölteni. Igen ám, de inni már előző este óta nem lehetett kb. 6 órától és ettől gyakorlatilag a második szelet keksz után vattát köptem… Úgyhogy inkább vissza is aludtam és 6-kor újra próbálkoztam. Magamba erőltettem egy-két szelet müzlit, amik jobban csúsztak. Volt a listán aszalt gyümi is, de az nagyon nem ízlett, úgyhogy inkább otthagytam.

Indulás a versenyre

Lassan összepakoltam mindent és elindultam a verseny helyszínére, ami a Sportmax volt a Csörsz utcában. Beregisztráltam, kerestünk egy helyet Szabó Noémivel, ahol megigazítottuk az előző nap felkent barnítót és megkaptuk a gyönyörű sminkünket! Kis csúszással el is kezdődött a verseny, ami nagyon jó pörgős tempóban ment, így gyakolatilag délután 1 órára már le is ment az egyrészes és a kétrészes ruhás forduló is, aztán jött az eredményhirdetés. 3. lettem, aminek nagyon örültem, hiszen gyönyörű serleget és érmet is kaptam! Nem is beszélve a csomagról, amiben volt fél kg fehérje, izotóniás italpor, shaker és egy pakli, számos kedvezményre jogosító kártya:)

Jó volt látni, hogy milyen óriási közönség gyűlt össze és a bíróknál is azt láttam, hogy tényleg néznek, összehasonlítanak és vizslatnak minket, nem úgy mint a korábbi külföldi tapasztataim alkalmával, ahol fel sem néztek a papírokból a bírák. Jól éreztem magam a színpadon, bár sajnálom, hogy nem volt az öltözőben egy nagy tükör, ahol egy kis önbizalmat szívhattam volna még magamba, ha látom a formámat. Jónak éreztem a pózokat is, próbáltam mindent pont úgy csinálni, ahogy Tozó tanította a levegő kifújásától, a kartartáson át, a kicsit hajlított térdig stb.

A versenytársaimat nem nagyon láttam, fogalmam sem volt, mik az esélyeim, nem is nagyon törődtem ezzel. Tökéletesen elégedett voltam azzal, hogy a felkészülés alatt milyen szépen fejlődtem és alakultam. A legjobb formában volt a vállam és a hátam. Sajnos nem volta eléggé beszáradva, amit igazából nem értek, hogy miért nem, de talán a hétvégi versenyre jobban fog sikerülni. Én mindent megteszek:)

Nagyon sokan gratuláltak és írtak rám, ami rendkívül jól esett! Nagyon köszönöm, hogy szurkoltatok nekem és kitartottatok mellettem, hogy olvastátok a blogomat és remélem, hogy talán lesz valaki, akit ezáltal motiválhatok:) Hiszen újra bebizonyítottam, hogy képes vagyok egy ilyen jó formát kihozni magamból, sőt képes vagyok még tovább fejlődni! És hiszem, hogy ha én megcsináltam, akkor bárki megcsinálhatja ezt, aki akarja!

Valahogy most egész más érzések keringenek bennem a versenyzéssel és a felkészüléssel kapcsolatban. Az edzőm, Tozó óriási motivációt adott, mert megmutatta, hogy van még hova fejlődni. Régen már annyira untam, hogy nem tudok 80 kg fölé menni guggolásban és a formám sem igazán alakult, aztán jött a balesetem is, ami miatt az egész edzésre rágörcsöltem és elment a kedvem az egésztől. Versenyek után meg jellemzően úgy voltam, hogy soha többet, mert kikészültem. És mit érzek most? Alig várom, hogy elkezdjünk tavaszra készülni és energikusan, végre szénhidráttal is megint szuperjókat edzek a Sunrise Team többi tagjával. Annyira jók ezek az edzések, tényleg kemények és gyilkosok, de újra érzem azt a hatalmas endorfin lökést, ami már annyira hiányzott:)

November 3-án ne felejtsétek el, az Eurocenterben kerül megrendezésre a WBPF Nemzeti Bajnokság és VB selejtező, ami az utolsó versenyem lesz valószínűleg a szezonban! Várok mindenkit szeretettel, gyertek szurkolni! 10-kor kezdődik a buli:)

Dóri