GWINT ULTRA CROSS beszámoló Szőnyi Ferenctől

Rendesek voltak a rendezők, mert – szokásomhoz híven – az utolsó utáni napon kéretőztem be a versenyre. Piszokul kihasználva – általában mindig – hogy ismernek. A hendikepp a nevezéskor is élt: nem volt túl nagy a nemzetközi mezőny, német, spanyol versenyzők, – így jól kilógtam angolos kérdéseimmel. A szervezők aranyosan, és gyorsan megoldottak mindent. Másfél óra alatt minden megvolt: rajtszám, depó, megnyitó.

Nowy Tomysl – a világ legnagyobb fonott kosarával a főterén – nagyon leleksen fogadta a futók több százas mezőnyét. Volt minden: ünnepi megnyitó, rendőri felvezetés, lelkes tűzoltók.

A versenyről: 161 km a verseny leghosszabb távja, aztán 110, és 50.

És ugye cross – azaz terep. A térképet vizslatva, a szinteket átnézve semmi. A valóság azért árnyaltabb. Nevezéskor az útvonalat firtató kérdésre megnyugtattak: szalagok, piros, zöld, kék-fehér. Végig,160 km-en?

Igen ne aggódj. Nem aggódtam… a rajt után mindjárt az elején, és ez sokáig..

Az rendjén, toljuk. Ja, este 6-kor a rajt. 50 kmnél az első depó, épp sötét lett. Utána mindjárt lelohaszt bennünket/összeverődtünk 3-4 en/hogy egy zsák ellenőrző pontot kihagytunk. Térkép nélkül, ugye, ez nem jött nekem le, csak a leírásból derült ki, hogy nem futottunk be a zsák aljába – majd vissza. Eléggé lehangoló oda-visszázni az éjszakában + 2-2 km… no, majd figyelünk! A gondot az okozta, hogy nagyon elől voltunk, utánunk már az ilyen pontokon kint voltak a szervezők. Aztán csorgott a táv, fogyott az erő.

A terepről

Végül is közepes szántóföldi dűlőutak és fenyveserdők homokos útjain volt a terep. Néha megspékelve érthetetlen 10-20 méternyi szintet tartalmazó futhatatlan dombocskával. A 105 km-es ellenőrzés – és vele a depóm – már világosban ért. Nem kellett az esőkabát, -10 fokos hajnal, csodaszép. Viszont a biztostűre és ragtapaszra bizony sajnos szükség volt. Két cataflámmal lassan elindultam és tavak menti ösvények, homokpadok, majd szántóföldek jöttek. Meg a meleg… aztán az utolsó ellenőrző pont szirénázó lelkes tűzoltói! És kóla, végre életmentő kóla!! No, azért odavoltam. A pontban lelkes triatlonos itatott, szerintem még mindig nem érti, hogy hidratálódhat annyira valaki, hogy 10, 20, 30x-os ironmanekről beszélget…. a vége nehezen jött, innen 15-18 volt hátra. Érkezett a 28 fok, mint pallos. Hosszú alattomos emelkedőcske, na éreztem a végét – akkor gyors csoki – nyomon, gyalog, iszok rá – azta… hol a jel? Persze, benéztem… de miért a végén?? Nagy nehezen beértem a városba – csak épp máshonnan, amit máig sem értek… aztán nagy nehezen a cél… nagyon megnőttek a távolságok..

Eredmény: 21 óra 24 perc.17. hely, 5. a kategóriámban… a végén is benézni…

Összességben nem rossz. Ja, azt hiszem világcsúcs: sikerült egy ismert cipőmárka 0 kilóméteres szűz termékében úgy 170 km-t lefutnom..

Ferenc 2016. május 22.