Hogyan indul egy vízilabdázó karrierje? Interjú Tóth Mártonnal
14 évesen már a KSI tagja voltál. Hogyan kerültél a póló világába? Mesélnél egy kicsit a kezdeti időkről?
Öten vagyunk testvérek és otthon rosszak voltunk, mint minden fiatal gyerek. 4-5 évesen anyukám már levitt minket az uszodába ovis, majd iskolai úszásra, és így elkezdtünk heti háromszor a Margitszigetre úszásra járni. Ez egészen 10-11 éves koromig ment. Szerettem nagyon, de egy idő után már nem élveztem. Ekkor jött az ötlet, hogy váltsunk és a bátyámmal a KSI-ben elkezdtünk vízilabdázni. Igaz eleinte ez is csak úszásból állt, de azért néha-néha láttunk egy-egy labdát is. Megfogott a közeg, ott ragadtunk és egészen 18 éves koromig a gyerek-, serdülő-, és ifi bajnokságokban játszottam.
A junior éveid hihetetlen eredményeket hoztak. Gondolom akkor már nem volt kérdés, hogy profi vízilabdázó leszel.
Igen, ott eldőlt, hogy engem annyira érdekel ez a sportág, hogy profi szinten szeretném űzni. A ’85-ös korosztályban korosztályos válogatott is voltam. Voltunk junior EB-n, ahol másodikok lettünk, junior vb-n, ahol harmadikok lettünk. Még ifi-s voltam 17 évesen, amikor leigazolt a Honvéd.
Jó döntésnek bizonyult, hiszen jöttek sorban a bajnoki címek.
Így van. Ekkor indult a profi karrier. A Honvéddal robbantam úgymond be, 18 évesen a nevelő egyesületemből a KSI-ből igazolt le a „nagy Honvéd”, ahol a Sidney olimpiai bajnokok nagy része játszott. Benedek Tiborral, a mostani szövetségi kapitánnyal együtt kerültem a csapatba, aki akkor jött haza Olaszországból.
Ott nyertem két bajnokságot, szuperkupát, BL final four-t játszottunk. Onnan két év után igazoltam a Vasas-ba, egy fiatal csapatba, ami a mostani válogatott gerincét adta. Velük 3 bajnokságot nyertem. Nagyon nagy szó volt ez nekem, hogy 5 egymást követő évben bajnokságot tudtam nyerni, és ezáltal egy örökös bajnoki címem is lett. Ezzel a két csapattal kezdődött el a profi pályafutásom.
A Vasasban lejárt a három éves szerződésem, utána egy évre mentem a Fradiba. És bár én nagyon szeretem a Fradit, ez mégis egy éves kisiklás volt számomra. Ott nem jöttek az eredmények. Igaz bekerültem a válogatottba, hiszen Kemény Dénes abban az időben próbált ki, de igazából nem éreztem jól magam a klubban. Ezután visszamentem a Honvédba két évre. Ez azonban már egy más struktúrájú Honvéd volt. Nem a Sidney és athéni olimpiai bajnokok képezték a gerincét, hanem Szívós Marci, Hárai Balázs, Gór Nagy Miki. Itt azonban két év után beütött egy anyagi krach, ez pedig újra váltásra késztetett engem. Ekkor úgy volt, hogy újra a Vasasba megyek, de ez megfordult, mert az utolsó pillanatban végül Nápolyba utaztam egy évre.
Hogyan érezted magad kint?
Életem egyik legjobb döntése volt, mert egy új kultúrába csöppentem bele. Nem itthon egy másik csapatba kerültem, hanem egy légiós életet próbáltam ki, és ez nagyon jól sikerült számomra, hiszen új ízeket próbáltam ki 🙂
3-4 nyári bajnokság erejéig még Máltán is játszottam. Ezek a külföldi élmények nagyon sok impulzust váltottak ki belőlem, és rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, aminek köszönhetően én meg is ragadtam a válogatottban. Akkor Benedek Tibor már meghívott, igaz a VB-re még nem jutottam ki, de az Universiadera már kijutottam és meg is nyertük. Annak érdekében, hogy a válogatottban stabilabb pozícióba kerüljek, Nápoly után hazajöttem Szegedre. Be is igazolódott ez a döntésem, hogy haza kell jönni, mert be tudtam kerülni az Eb csapatba így játszani tudtam a budapesti Eb-n. Szegeden azonban megromlottak a szponzorációs dolgok. Ekkor épített a Szolnok egy bombaerős csapatot. Megkerestek, úgyhogy egyből mentem.
Folytatás hamarosan…
Készítette: Molnár Péter