Hogyan viselkedjünk az edzőteremben

Megérkezés
Azoknál a termeknél, ahol nem egyszerű a parkolás kivitelezése, ott érdemes az időt kitapasztalni, mikor vannak sokan, mikor nem, majd adjuk hozzá a képlethez, hogy mi mikor érünk rá. Nem szívesen szakítanám félbe az edzésemet, mert odébb kell állnom a kocsimmal, ugyanis valakit akadályozok a ki/bejutásban. Plusz engem ez a veszély nem fenyeget, én még a tömegközlekedésben hiszek (mert másképp nem megy), betudom a sétát egy bemelegítésnek – a bemelegítéshez.

Be/kijelentkezés
Hallottam már automata teremről, ahol „kallerek” ellenőrzik, hogy mindenki fizeti-e a bérletet, de ez nem túl gyakori, mindenhol recepciósok fogadnak minket. Könnyítsük meg a dolgukat, mindig legyen kéznél a bérlet, vagy a napijegyre mindig legyen kis címletű pénz. Ők is a munkájukat végzik, ők sem arra utaznak direkt, hogy nekünk rossz legyen.
Ha megvan a belépés, irány a büfé! Jó dolog a pultnál váltani pár szót, amíg a Black Blood el nem kezd minket pörgetni, de azért mégse időzzünk ott órákat! Ha az edzésünknek értelmet akarunk szerezni, akkor használjuk ki az időnket maximálisan! Kevés elvesztegetett idő + hatékony, gyors edzés = hamar végzünk, marad időnk kicsit ápolni emberi kapcsolatainkat!

A lényeg
Ma már végtelen számú, típusú edzőterem van. Amikor megváltjuk tagságunkat a kiszemelt egységbe, mindig nézzük meg, hogy mi, milyen stílusban edzünk, és a teremben milyen mozgás az, amit űznek a törzsvendégek.
Ha kőkemény gyúrósok vagyunk, akik nem kímélik a vasat, testápolóként tekintünk a magnézia krémre, és szeretjük a végletekig űzni magunkat, akkor ne egy fitnesz stúdióban keressük a helyünket, mert ott a terem vezetősége hamar jelezni fogja, hogy ezt bizony itt ők nem preferálják.
Persze visszafelé is igaz: ha messziről látszik egy termen, hogy ott nem bánnak kesztyűs kézzel a súlyokkal a vendégek, akkor fogadjuk el, hogy ott az a természetes, ha néha odacsapják a súlyt a földhöz.

Teremtől függetlenül mindig ügyeljünk a rendre!

Rendkívül idegesítő a súlyzó másik felét vadászni a teremben, vagy 2-300 kg súlyt leszedni a lábtoló gépről, mert az előttünk a gépet használó terminátor „elfelejtette” lepakolni… Láttam már hölgy vendéget, akinek mondhatni elment a kedve az edzéstől, amikor egy ilyen gépet hagytak neki hátra. De ha mégis megesik, akkor ne ijedjünk meg attól, hogy segítünk a másiknak! Lehet, hogy máskor mi igénylünk majd segítséget.

Ha segítség: bizonyos gyakorlatokhoz kérjünk!

Minden olyan gyakorlatnál, ahol az esetleges bukás baleset veszéllyel járhat, kérjünk meg valakit az egybegyűltek közül, fél szemmel nézzék, ahogy küzdünk a vassal. Segítőként viszont soha ne könnyítsük meg a másik dolgát, érezze csak, hogy amit kiszenved, az az ő teljesítménye, az ő érdeme.

A felszerelésre előző bejegyzésemben kitértem, de a váltóruha-váltócipő dolgot egy pillanatra előveszem:

Télen személyes hóbortunk, ha a teremig rövidnadrágban megyünk, ám a váltócipőt mindig kézben/zsákban hozzuk!
Pont azért viseljük bent, mert nem akarunk kintről semmi koszt behozni. A cipő pedig mindig cipő legyen, ne pedig papucs, vagy csupasz láb… „Ásóka” mindenütt ott van. Plusz nem szeretnék a papucsban edzés veszélyeire kitérni!
Természetesen a kemény edzések mellé szükséges, hogy legyen nálunk törölköző is. Senki sem szívesen fekszik más után olyan padra, ami tocsog az izzadtságban.

Gyakorlatok, kivitelezés
Edzőként és teremben edző vendégként is Kiss Jenő dogmáit követem: maximális izoláció, intenzitás mindenek felett! Régebben persze a „rángassuk, oszt hadd szóljon” technika is megfelelt, de pár sérülés, illetve a gondolat, hogy valaki az én tudásomban bízva felkér edzőnek, áttérített a biztonságos, és hatékony edzésre.
Hagyom a nagy súlyokat, amíg nem tudom őket teljesen szabályosan mozgatni. A gépes gyakorlatoknál pedig észben tartom, hogy ott a rángatás tényleg hasztalan.
A vendégeknél pedig ez tényleg extrém kényes kérdés, hisz nekik az egészségük múlik azon, mit csináltatok velük, és hogyan.

Music makes me lose control
Örök háború zajlik azért, hogy milyen zene szóljon. Egyeseket az elektronikus zene pörget a csúcsra, de van, aki a metál, vagy a hip-hop zenében találja meg a motiváció kulcsát. Kicsit bosszantó, amikor 3 percenként más zene megy, mert a pultnál Dévényi Tibi bácsi pöttyös labdáját mindig más ember kapja el. A legjobb megoldás a fülhallgató. Fejre rá, vagy fülbe be, és abba már senki sem szólhat bele, hogy ott milyen zene megy! Hangerő? Újfent senki nem szól bele, hogy mivel vereted szét a dobhártyád!

Edzés és a fotók
Aktív instagram felhasználóként előszeretettel teszek fel videókat-képeket, de nem erről szól az edzésem, hogy villog a vaku, és pózolok! Egyrészt, mert nem vagyok fotogén alkat, másrészt edzeni megyek, nem pózolni! Jó dolog az, ha ösztönöz minket, hogy hány embernek tetszik, amit megörökítünk, de ne ezért csináljuk, hanem a sport szeretetéért! A Facebook bejelentkezések szintén hasznosak, mert például később vissza lehet nézni, hány alkalommal edzettünk egy hónapban, és ennek tudatában a kitűzött programunk hogy áll!

Game over
Megvan a napi mozgás? Irány a büfé, vagy az öltöző, hogy magunkhoz vegyük megérdemelt turmixunkat, és egy kiadós tusolással lecsutakoljuk magunkat!
Utána még a haverokkal el lehet beszélgetni, de ez legyen mindig a legfontosabb: edzés végén a testünk igényli a táplálékot, ezért voltunk ott, hogy ezt a hatást kiváltsuk. A beszélgetőpartner megvár, de a csúnya katabolikus folyamatok nem!

Partytime
Pazarlásnak tartom, amikor valaki edzés után rögtön buliba megy. Nem iszik, nem rosszalkodik, oké… de az izomnak pihennie kell, azt pedig emberek közt hangos zenében nem igazán tud. Pazarlás mind időben, mind beleölt munkában, mind a belefektetett táplálék kiegészítőben nézve… Edzés után sipirc haza, kiadós vacsora, majd szunya… Bulik mindig vannak, de Te is gyorsan, hatékonyan akarsz fejlődni…nem?

Fegyi