Vállsérülések és a vállfájdalom okai

A hétköznapi néven ismert váll ízület egy sokkal komplexebb mozgásszegmentünk, mint amire gondolnánk. Beletartozik a váll és vállöv ízületei, összetartó kötőszövetei, izmai és inai is. Összetettsége mellett, igen mozgékony is. Ez okozza fokozott sérülékenységét is. Még fiatal korban akut sérülések jellemzőek rá, mint törés vagy ficam, addig idősebb korban a használatból adódó kopásos, illetve gyulladásos megbetegségek jellemzőek.

A váll-vállöv komplexum az egyik legmozgékonyabb ízületünk. Mozgékonyságát a mindennapi életben ki is használjuk, függetlenül attól, hogy fizikai vagy ülő munkát, sportos vagy inaktív életmódot folytatunk. Ez meg is látszik az itt található ízületek állapotán is. Vállunk ropog, nem mozog szimmetrikusan a két oldal.

Teszteljük magunkat!

Álljunk meg és tükörben vizsgáljuk meg egyszerűen milyen állapotban van a váll-vállöv komplexumunk! Nyújtott karral végezzünk hátra körzéseket lassan és figyeljük meg a vállunk és felsővégtagunk mozgását. Szimmetrikus? Ugyanúgy tudjuk mozgatni a két oldalt?

Másik egyszerű teszt, ha megpróbáljuk a hátunk mögött összeérinteni a két kezünket úgy, hogy az egyikkel derekunk felől nyújtózunk a lapockák irányába, másikkal pedig fej felől nyújtózzunk a derekunk felé. Összeér a két kezünk? És a másik oldalt?
Ha azt vetted észre, hogy a két oldal nem ugyanúgy mozog, esetleg recseg ropog a vállad, instabilnak érzed súlyemelés közben, akkor ez a cikk neked szól! Megismerheted a váll-vállöv komplexumot és az esetleges elváltozásait!

A váll anatómiája – Melyek a váll részei?

1. Ízületi összeköttetések

Fontos megkülönböztetni a vállövet és az ahhoz tartozó ízületi összeköttetéseket, valamint magát a vállízületet.

A vállöv számos ízülettel és összeköttetéssel rendelkezik. 3 fő csont (scapula-lapocka, humerus-felkarcsont, clavicula-kulcscsont) alkotja az ízületeit. Ízületei pontosan megnevezve:

• Articulatiosternoclavicularis: ami összeköti a szegycsontot és a kulcscsontot. Fő mozgásai a kulcscsont emelése-süllyesztése, előre- és hátra helyezése és forgatása.

• Articulatio acromioclaviculare: ami a lapocka, illetve a kulcscsont között helyezkedik el. Mozgásai korlátozottat, alig észrevehetőek.

• Scapulo-thoracalis összeköttetés: lapocka és a törzs (bordakosár) összeköttetése

A vállízület, vagyis articulatio humeri: az az ízület, amelyben a felkarcsont, a lapocka és a köztük lévő porcgyűrű (labrum) vesz részt. Az ízületet védő tok erős, de egyben laza is, hogy elbírja a mindennapi karmozgásainkat. A karok terhelését szalagok és izmok stabilizálják. (Szalagok: lig coracohumerale, lig coracoacromiale) A vállízületben létrejöhet flexió-hajlítás, extensio-nyújtás, abductio-távolítás, adductio-közelítés, rotáció-forgatás és cirqumductio-az összes mozgás összessége.

Említettük, hogy igen mozgékony, sérülékeny és egyben instabil ízület komplexumról van szó. Mégis normál esetben képes megtartani stabilitását, ami az itt elhelyezkedő izmok egyensúlyi állapotának köszönhető.

2. A válltájék izmai

A vállat mozgató és stabilizáló izmokat több csoportra oszthatjuk.

A törzsről, nyakról és a koponyáról a vállövhöz húzódó izmok

• vállöv emelésért felelős izmok: m trapezius, levator scapulae, rhomboideus minor et major

• vállöv süllyesztéséért felelős izmok: m subclavius, pectoralis minor, pectoralis major, trapezius, serratus anterior, latissimus dorsi

• váll hajlításáért felelős izmok:m pectoralis minor et major, serratus anterior

• váll feszítéséért felelős izmok: m rhomboideus minor et major, trapezius, latissimus dorsi

• lapocka felfelé forgatásáért felelős izmok: m trapezius, serratus anterior

• lapocka lefelé felé forgatásáért felelős izmok: m levator scapulae, rhomboideus minor et major, pectoralis minor et major, latissimus dorsi

A lapockáról a karcsonthoz húzódó izmok

• A felkar hajlításáért felelős izmok:m deltoideus, pectoralis major, coracobrachialis, biceps brachii

• A felkar feszítéséért felelős izmok: m. deltoideus, teres major, latissimus dorsi, triceps hosszú feje, pectoralis major

• A felkar távolításáért felelős izmok: m. supraspinatus, deltoideus

• A felkar közelítésért felelős izmok: m deltoideus, pectoralis major, triceps, coracobrachialis, teres major, latissimus dorsi

• A felkar kifelé forgatásáért felelős izmok: m. deltoideus, teres minor, infraspinatus

• A felkar befelé forgatásáért felelős izmok: m deltoideus, pectoralis major, teres major, latissimus dorsi, subscapularis

A rotátor köpeny

Az váll és vállöv területén elhelyezkedő izmokat, egy speciális csoportba is sorolhatjuk, ami a válltájék egyik tájanatómiai vonatkozása és egyben mozgásainak szabályozója. Ez pedig a rotátor köpeny (ROK). Ide tartozik a m subscapularis, teres major, supraspinatus, m infraspinatus, teres minor. Ezek az izmok optimális helyzetben tartják a felkarcsont fejét, hogy a legnagyobb területen érintkezzen a porc -így eloszlatva a terhelést- és ne nyomódjon a fej fel a lapocka csúcsba.

A leggyakrabban előforduló vállsérülések

A váll-vállöv komplexum sérülései jellemzően életkorhoz köthetőek. Fiatalon jellemzőek a traumákból szerzett sérülések, elváltozások például: ficam, törés. Még időskorban jellemzőek a túlhasználatból, nem jó mozgásszterotípiából, inaktivitásból kialakult elváltozások.

Vállficam:

Ficamról akkor beszélünk, amikor a felkarfej elhagyja a lapockán található ízületi vápát. A vállízület felépítése alapján, maga az ízület vályúja kicsi és sekély a hozzá kapcsolódó felkarcsonthoz képest, ezért van szükség a köztük elhelyezkedő porckorongra (labrum), amely mélyíti valamelyest a vápát. Mégis sorozatos kis erőbehatásokra vagy egyszeri extrém behatásra a felkarfej képes ficamodni. A fej képes előre – alulra ficamodni, (ez az esetek 95%) vagy hátra felé (esetek 4%) is ficamodni

Kialakulhatnak sorozatos kis erőbehatásra (instabil izomegyensúly melletti nem megfelelő súlyzós edzés miatt), vagy egyszeri extrém erőhatásra (nyújtott karra esés, hirtelen húzás például: nagy súly emelésekor) is.

Tünetei akuttan a váll deformitása, fájdalom, duzzanat, bevérzés. Majd a ficam kezelése után is jelentkezhet további fájdalom, mozgás elakadás/zökkenés/diszharmónia, instabilitás érzet.

Fontos, ha vállunk ficamodott, a felkarfeje az ízületi vápán kívül maradt, akkor azt vissza kell helyezni, amit csak orvos végezhet el képalkotó eljárás (RTG) mellett.

A felkarcsont fejének visszahelyezése után pedig megkezdhetjük a rehabilitációt. Fontos, hogy az instabil ízületet megerősítsük, hogy későbbiekben ne forduljon elő még egyszer ficamodás. Erre alkalmas a mozgásterápia, amely egyik fő célja a rotátor köpeny erősítése, illetve a különböző kiegészítő terápiák például: kinesio-tape, amellyel az ízület stabilizálását segíthetjük. A visszahelyezést követően 3-6 hét után lehet elkezdeni jó tónusú izmokkal a sportra jellemző mozgásokat és a kisebb súlyokat emelni. A megfelelő rehabilitáció mellett a teljes terhelést körülbelül 4-6 hónaptól megkezdhetjük.

Csonttörés:

Korábban említettük, hogy 3 fő csont alkotja a váll-vállöv komplexumot. A lapocka, kulcscsont, felkarcsont.  Válltörése esetén ezen csontok egyikének sérülését értjük. Amely kialakulhat folyamatos erőbehatásokra történő fáradásos törés miatt (például: folyamatos ütve-fúró használata miatt sérül a csontállomány, küzdősportok esetén) vagy extrém erőbehatásra is (például: vállra esés).

Fontos a törés súlyosságának meghatározása, amit legegyszerűbben RTG segítségével tudunk megtenni. Ezzel is elkerülve esetleges belső szervi sérüléseket, fertőzéseket.

A törés rögzítésekor a felsővégtagot általában kartartóba helyezik. Fontos, hogy már ilyenkor is mozgassuk a rögzítés alatt a végtagunkat, egészen az ujjak, csukló, könyök mozgástól a gipsz alatti izom megfeszítésig.  Gipsz levétel után megkezdhetjük a lassú fokozatos aktív mozgatást, majd izomerősítés.

Ízületi gyulladás:

ízületi gyulladás kortól, nemtől, edzettségi állapottól függetlenül bárkinél megjelenhet. A gyulladás a védekező és regeneráló folyamatokban segédkezik. A gyulladás állapota és tünetei teszik lehetővé, hogy a szervezet elindítsa öngyógyító folyamatait. Megkülönböztetjük akut (adott pillanatban erős) vagy krónikus (tartós panaszokkal járó) formáját. Számos oka lehet, annak, hogy kialakul a gyulladás. A háttérben állhat valamilyen autoimmun folyamat (pl rheumatoid arthritis), fertőzés, anyagcserezavar (pl. cukorbetegség, köszvény, pajzsmirigy zavarok), kapcsolódhatnak más betegségekhez vagy akár egy egyszerű túlterhelés által is létrejöhet.

A pontos diagnózis felállításához a fizikai vizsgálaton kívül szükség van kiegészítő vizsgálatokra is, például vérvétel, képalkotó eljárások, ízületi folyadék vizsgálat.

A vállízület gyulladása legtöbbször túlterhelés vagy nem megfelelő sportolási szokások miatt alakulnak ki.

Rotátor-köpeny (ROK) sérülés:
A ROK a vállízületet elölről, hátulról és felülről átölelő ín együttes. Ezek az inak egyenként is kapcsolatban állnak a lapockától eredő izmokkal. Amikor az izmok összehúzódnak, maguk felé húzzák a rotátor-köpeny inait, és ennek köszönhetően a váll felfelé, befelé vagy kifelé irányba elfordul, ezért nevezzük ezt a képletet rotátor-köpenynek. A sérülés kialakulásának okai lehetnek, hogy a vállcsúcs csontjának formája és vastagsága nem megfelelő, korábbi sérülés, trauma miatti izomállomány elhalás, ízületi instabilitás, vagy akár ízületi kopás is lehetséges.
Jellemző tünetek, ami arra utalhat, hogy rotátor köpeny sérülésed van:

• a vállcsúcs és a váll elülső részében jelentkező fájdalom

• a felkar külső oldalán (deltaizomnál) megjelenő fájdalom

• a fájdalom általában fokozódik, ha a karodat a fejed fölé emeled

• izomgyengeség a karban

• mozgáskiesés (teljes szakadás esetén).

Azért, hogy biztosra mondhassuk, hogy tényleg rotátor-köpeny sérülésünk van, szükségünk van fizikális vizsgálatokra, képalkotó eljárásokra (RTG, MRI)

Ha kialakult a baj, feltétlenül kezelni kell és igyekezni a műtéti eljárást elkerülni. Fontos, hogy a sérülés egy gyulladást vonz magával és ezt csökkentsük gyulladáscsökkentő szerekkel, fizikoterápiás kezelésekkel, RICE technikával. Fontos, hogy a mozgástartományt a normál állapotára visszaállítsuk, ehhez stabilizálni kell az ízületet, de közben nem korlátozva a mozgását, erre az egyik legalkalmasabb kiegészítő terápia a kinesio-tape használata. Ha megfelelően stabilizáltuk, akkor pedig mozgatni kell az ízület minden normál tartományában, hogy ne alakuljon ki esetleges mozgáskiesés vagy kontraktúra – kóros rögzült tartás.

Jó tudni!

Csekélyebb fokú ütközés szindróma esetén a rehabilitációs program körülbelül kettőtől három hónapig terjedő időszakot vesz igénybe. Teljes rotátor-köpeny szakadás után a gyógyulási idő hat hónapig is tarthat, míg az elsorvadt izmok visszanyerik erejüket és a kar mozgástartománya helyreáll. Gyakran a fájdalom hamarabb enyhül és a napi tevékenységek kettő-három hónap múlva elvégezhetők.

Impingement szindróma:
Az impingement szindróma ismert úgy is, mint ütközési szindróma, úszóváll vagy dobóváll. A betegséget a rotátor-köpeny inainak ütközései okozzák, ahogyan áthaladnak a vállízületen, egy szűkös csontos térben, a subacromialis résen. A subacromialis rés a vállcsúcs alatt található. Itt az ismétlődő ütközések következtében az inak sérülnek és begyulladnak. Ez az inak duzzanatához vezethet, amely további egészségügyi problémákat okozhat. A vállnak ezen a területén az anatómiai képletek (izmok, inak, csontok) normál állapotukban is zsúfoltan helyezkednek el. Amennyiben az inak megduzzadnak még több lesz a súrlódás, az ütközés, és az inak így képtelenek a gyógyulásra, illetve egyéb gyulladások is kialakulhatnak.

A szindróma gyakran a rotátor-köpeny szalagjainak részleges szakadását követően alakul ki, vagy fokozatosan jön létre az állandó erőltetés, túlterhelés hatására.

Tünetei, amivel pontosíthatjuk, hogy ROK sérüléssel vagy impingement szindrómával állunk e szembe:

• Fájdalom: A fájdalom a vállízület elülső és oldalsó felén érezhető, különösen a fej feletti mozgások hatására (dobások, úszás során, vagy teniszezéskor).

• Váll forgatásakor jelentkező fájdalom: Általános tünet, hogy egy bizonyos ívű mozgástartományban jelenik meg a fájdalom – a kar oldalra emelése során 70° és 130° között.

Fontos tisztázni, hogy az ütközési szindróma nem egy diagnózis, hanem egy tünet. Többféle diagnózis állhat az impingement szindróma mögött:

• csontkinövés,

• rotátorköpeny sérülése,

• porcszegély sérülése,

• instabil váll,

• a kétfejű izom inának gyulladása.

Elsődleges ütközési szindrómáról beszélünk akkor, amikor a szindróma kiváltója csontkinövés vagy valamilyen közvetlen okozó. Másodlagos típusnak azt nevezzük, amikor a problémák a vállízület gyenge stabilitásából erednek.
Az ütközési szindróma kezelhetjük gyógyszerekkel, amelyekkel csökkenthetjük a fájdalmat, illetve a gyulladást, de végleges megoldást a problémára a mozgásterápia és annak kiegészítő terápiái fognak jelenteni.

Befagyott váll:

A befagyott váll, a vállízületben jelentkező betegség, amely az ízület merevségével és fájdalmával jár. Ez a vállfájás egyik fajtája, amely sajátos tünetekkel rendelkezik. A tünetek általában lassan fejlődnek ki és rosszabbodnak, majd maguktól elmúlnak 1-3 év után, kezelés nélkül is.
Okai lehetnek:

• ROK sérülés

• krónikus betegségek

• korábbi műtét/trauma

• túlterhelt ízület

• inaktív ízület

• kor és nem: 40 éves kor felett, különösen nők esetében gyakrabban jelentkeznek a váll befagyásának tünetei

• mozgásképtelenség

Diagnosztizálni fizikális vizsgálattal, illetve képalkotó eljárásokkal lehet (RTG, MRI)

Különböző fázisait különböztetjük meg:

• Fagyási állapot: A váll bármilyen mozgatása fájdalmat okoz és a váll mozgástere elkezd beszűkülni.

• Befagyott állapot: A fájdalom elkezd eltűnni ebben az állapotban. Ennek ellenére jobban bemerevedik és a használata nehézkessé válhat.

• Kiolvadási fázis: A váll mozgástere újra nőni kezd, a fájdalom csökkenésnek indul.

Egyes embereknél a fájdalom éjszaka erősödik, amely akár az alvásban is zavarhat.

Kezelni itt is lehet gyógyszeresen, de hatásosabb és tartósabb megoldást okoz a mozgásterápia, amellyel a letapadt szöveteket „felnyírhatjuk”. Alkalmas lehet még a flossing terápia, SMR henger használata, illetve a köpöly kezelések is.

Ha már megtörtént a baj – kihez fordulhatsz és hogyan kezelheted a váll problémákat?

A váll-vállöv komplexum sérülésekor, ha nem extrém akut esetről van szó, akkor a szervezetünk mindig jelez már az elváltozás kialakulása előtt. Ilyen esetben mozgatás közben az ízület recseg, ropog, fájdalmas és instabilnak érezzük. Ha még nem okoz komolyabb problémát első sorban elegendő felkeresni egy gyógytornászt vagy mozgásterapeutát, aki egy alapos mozgásszervi állapotfelmérés után, elmondja számunkra a megfelelő terápiát, amivel tüneteinket csökkenthetjük. A mozgásterápia mellé gyakran javasolnak a letapadt szövetek kezelésére egyéb kezelési lehetőségeket is. Például szöveti letapadások oldására gyógymasszázs mellett megfelelőek lehetnek a különböző fascia technikák, köpöly kezelések, SMR eszközök használata, illetve kinesio tape kezelése.

Ha komolyabb tüneteink vannak már (karba, ujjakig tartó sugárzó fájdalom/zsibbadás, szorítási gyengeség) érdemes felkeresni egy ortopéd orvost, aki a fizikális vizsgálatot kiegészítve kérhet számunkra különböző képalkotó eljárásokat (RTG, UH, MRI), amivel pontosíthatjuk a diagnózist. Egyszerűbb esetek esetén ilyenkor is elegendő a mozgásterápia, súlyosabb esetekben pedig műtéti eljárásokra van szükség. A műtét utáni rehabilitációs protokoll esetenként, műtéti protokollonként változhat, ami fontos, hogy mindenképpen kerüljük a teljes inaktivitást, hiszen már egy rögzítőben (gipsz) is tudjuk mozgatni, megfeszíteni izmainkat. Ezzel is elkerülve az esetleges izomerő csökkenést, kontraktúra kialakulást, végtag körfogat csökkenést.

Hogyan kerülheted el a sérüléseket?

Ahhoz, hogy elkerülhessük a váll sérüléseket, fontos, hogy jól építsük fel edzéseinket, de akár már azzal megelőzhetjük a problémát, ha figyelünk testtartásunkra és a mindennapi életben használt eszközeinket helyesen állítjuk be, ezzel elkerülhetjük túlterhelését az ízületnek.

Fontos a mozgás, de a minősége még fontosabb!

Minden edzés előtt mozgassuk át alaposan a váll-vállöv komplexumot ügyelve arra, hogy a teljes mozgástartományban dolgozzunk, illetve a mozgásában résztvevő izmok megfelelő állapotba kerüljenek. Edzés során mindig az aktuális fizikai állapotunknak megfelelő súlyokkal dolgozzunk. Elsőnek végezzünk saját testsúlyos gyakorlatokat, majd, ha „elbírjuk” saját testsúlyunkat, akkor dolgozhatunk súlyokkal is. Feleslegesen ne terheljük magunkat és ízületeinket akkora súllyal, amit még nem bírunk stabilan megtartani, még akkor sem, ha múlthéten már egyszer ki tudtuk nyomni az adott súlyt. Tartsuk fő szempontnak a funkcionalitást edzés közben és annak megfelelő gyakorlatokat végezzünk súllyal vagy akár anélkül is. Edzés végeztével pedig mindig vezessük le a gyakorlatokat, súly nélkül mozgassuk át, illetve nyújtsuk le az adott ízületet (az SMR henger egy tökéletes eszköz a sportmozgások levezetésére).

De nem csak sportoláskor kell figyelnünk a helyes váll-vállöv komplexum helyzetére. Figyeljünk helyes testtartásunkra, amikor is mellkasunkat kiemeljük, vállainkat hátracsavarjuk és lapockáinkat zárjuk. Igyekezzünk mindkét oldalunkat egyformán használni, ezzel is elkerülve a dominánsabb oldal túlterhelését. Válasszunk ergonomikus eszközöket munkánk során. Állítsuk be helyesen székünk és asztalunk magasságát, hogy munkaeszközeinket (például: klaviatura, egér) kényelmesen elérhessük. Ehhez a karoknak 90°-os szöget kell bezárniuk.