Ugrás a tartalomhoz
Életmód

Bemutatkozik Janota Zoltán, az állóképességi sportok szakértője

Janota Zoltán triatlon versenyzés közben, kerékpáron

Mikor kezdtél sportolni és mi volt az indíttatás?

Nagyatádon, az Ironman városában csak azt nem fertőzi meg a rendszeres mozgás, a sport iránti vágy, aki tiltakozik ellene.

Mindig izgő-mozgó voltam, mert – ami a legfontosabb – a szüleim hagyták, hogy sok mindenben kipróbáljam, próbára tegyem magam. Kisgyerekként sokszor ninja-nak vagy motoros rendőrnek képzeltem magam és szorgosan gyakoroltam a fára mászást, különböző akrobatikus tornagyakorlatokat és kardforgatást. De „járőröztem” is, sokszor egész délutánokat a bringámmal a városban.
A szokásos városi és iskolai versenyeken (főként állóképességi számokban) rendre az élmezőnyben végeztem. Hatodikas koromban javasolta a matek-, majd a tesi tanárnőm, hogy ha ennyire jól megy a sport, akkor talán szerencsét próbálhatnék a helyi triatlonegyesületben. Ott ragadtam, két hét után tudtam, hogy ez egy hosszú távú szerelem lesz. Ennek már 25 éve…

Miért pont a triatlon?

Mert sokoldalúan megvalósíthatom magamat. Magas fokú intelligencia, folyamatos önellenőrzés, alázat és kitartást igényel, mind fejben, mint testben. Itt nincs csere, nincs félidő, nincsenek csapattársak, akiket alkalom adtán hibáztatni lehet egy gyenge szereplésért. Egyéni sportág, de mégis jó csapat-összekovácsoló ereje van. Főleg a hosszútáv esetén, ahol egy-egy forróságban együtt teljesített 5-6 órás edzés, közös szenvedés alkalmával életre szóló barátságok szövődhetnek. Változatos, mindenkinek egyenlők a feltételek, pontosan mérhető, nincs kamuesés, sunyizás. Nincs csoda, csak a tett és annak eredménye van, feketén-fehéren.

Mikor és miért kezdtél versenyezni?

Janota Zoltán a BioTechUSa szakértői csapatábanMár akkor indultam a városi triatlon diákolimpán, mielőtt még tagja lettem volna a helyi triatloncsapatnak vagy fogalmam lett volna arról, hogy igazából mi is az a triatlon. Utolsó előttiként végeztem a 40p-es versenyen. Szomorúság és düh kavargott bennem. De a rendszeres edzések megkezdésével az eredményeim ugrásszerűen javultak és kezdtem más színben látni az engem körülvevő világot, átértékeltem a teljesítmény fogalmát és a saját korlátaimat. Hamar kiderült, hogy nem éppen a pörgős lábú versenyzők közé tartozom, viszont magas a fájdalomküszöböm, tudok és szeretek is szenvedni a cél érdekében. Így 98-tól már csak hosszú távra készülök, ami teljesen más hozzáállást, életritmust és felfogást vár el az embertől.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Sok ilyen van, de legtöbbjük nem is maga a helyezés, hanem az adott versenyre való erőfeszítések, hátráltató körülmények miatt. A verseny nekem már megváltás, az azt megelőző 10 hónap, ami lelkileg felmorzsolja, átalakítja az embert. Nincsenek anyagi szponzoraim, ezért élesek a határvonalak, hogy meddig nyújtózkodhatom, de ennek ellenére a Hosszútávú Magyar Bajnokságban többször is a TOP20-ban végeztem. Ami friss eredmény és különösen kedves számomra, az idén a féltávú Ironman első helyem Szálkán. Ott egy egészen más dimenzióban versenyeztem. Hihetetlen érzés és ritkán adatik meg 4,5órán át önkívületben versenyezni. Mintha nem is a saját testedben lennél.

Mi a civil munkád?

Ha nagyon röviden kéne jellemeznem, akkor annyit írnék csak, hogy „..az a munkám, hogy megváltoztatom az emberek életét…”. Elég sokrétű, változatosak a mindennapok és szinte mindig emberekkel foglakozom. Kezdő és élvonalbeli triatlonosok felkészülését segítem, személyi edzéseket tartok, cikkeket írok, úszást oktatok és még a helyi televíziónál is dolgozom vágóként, szerkesztőként.  Külön öröm és szakmailag is minőségi változás, hogy a BioTechUSA szakértői csapatában is helyet kaptam.

Az edzősködés vagy a versenyzés fontosabb számodra?

A kettő nálam szorosan összefügg. Nagyok az egyéni ambícióim, de, másokkal is eredményt akarok elérni. Hogy mikor melyiken van a hangsúly az helyzetfüggő, de könnyen háttérbe tudok vonulni, nincs állandó szereplési- vagy versenyzési vágyam. Lehet mindkettőt egyszerre is jól művelni, a triatlon ehhez tökéletesen táptalajt nyújt. Rengeteg tapasztalatot, tudást szívtam magamban a versenyzéssel is, amit a szakkönyvek nem írnak le sehol. Fontos, hogy olyat, azt oktassam, amit magam is átéltem, saját bőrömön tapasztaltam. Ettől vagyok hiteles. Szeretek adni, szeretek értékeset alkotni minden téren, pláne ha mindezt a saját magam kidolgozott módszerével sikerül elérni.

Janota Zoltán futás közben

Idén mik vannak tervben?

Szakmai téren mindenképp a továbbfejlődés, új összefüggések megtalálása. A versenyzésben is van egy szép tervem. Tavaly nyáron volt 25 éve, hogy triatlonozom. Arra gondoltam, hogy 2 Ironman távú- és 5 féltávú verseny teljesítésével tehetném a legjobban maradandóvá ezt a jubileumot. Ez a terv, aztán majd az anyagi lehetőségek szabják meg a végső keretet, lehetőségeket. Ami még érdekel az a (sport) modellkedés. Egyszer hátha…

Akár edzőként, akár versenyzőként, szerinted mi a sikeres edző titka?

Titok nincs. Ezt csak a csodára vágyó hitetlenek gondolják így, hogy könnyen megemészthető kifogást találjanak. A tehetséggel, mint fogalommal is így vannak sokan. Pedig az csak 1%, a többi kőkemény munka. Kell még nagy adag intuíció, mély emberismeret, pedagógiai érzék, tisztelet, alázat, elkötelezettség és végtelen hit. Önmagadban és abban, amit csinálsz. Ezt szövi át, teszi számomra teljessé a csapatmunka és a szeretet.

BioTechUSA