Balansz

„Mozogj minden nap fél órát, tarts pihenőnapokat, változtass az intenzitáson, fogyassz sovány fehérjeforrásokat, számold a makrókat, kerülj mindent, ami cukros, vagy fehérlisztet tartalmaz, egyél sok zöldséget, lassú felszívódású szénhidrátokat..” – Szabályok, tanácsok, tiltások, kalóriatáblázatok, étkezési és edzési elvek, elméletek…

Fontosak! Hiszen a szabályok szükségesek! A rendszer, a rendszeresség, a terv, a tervszerűség vitathatatlanul elengedhetetlen ahhoz, hogy egyáltalán bármit elérj az életben. Ezek nélkül „szétesnénk”, csak kavarognának a gondolatok a fejünkben. A cél eléréséhez mindig lépésről lépésre kell haladni!

De mi van akkor, amikor már egész egyszerűen túl sok? Túl sok a korlát, a szabály, beszippant a foqyasztói társadalom és nem tudod, hogy mihez nyúlj, mit vegyél meg (mit vegyél meg még), szinte mániákusan számolgatsz, mérlegelsz, méricskélsz minden nap, minden pillanatban, és még azt a keveset sem tudod élvezni, amit megeszel, mert bűntudatod van a miatt is… (Természetesen itt nem a speciális diétát folytató betegekre és sportversenyzőkre gondolok!)

Intő jelek…

Lélek és test mindig együtt jár, mindig együtt egy egész. Fontos, hogy testi és lelki szinten is elégedett legyél, jól érezd magad. Néha azonban hajlamosak vagyunk kibillenni valamelyik irányba… Ne hagyd, hogy a külsőségek domináljanak! Ha az alábbiakat tapasztalod, kicsit eltévedtél:

• Inkább kihagysz társasági alkalmakat, hogy a túlzottan „strict” diétádat betarthasd. (Korábbi cikkemben remek ötleteket adtam, hogyan vehetsz részt ünnepi összejöveteleken, a saját étkeiddel, ám most még vakmerőbbet mondok: edd Te is azt, amit mások, ha ízlik – nem egy estén fog múlni az alakod! 🙂 )

• Nem az „átlagemberével”, hanem a testépítők mércéjével méred magad. Egyrészt a hasonlítgatás önmagában is egy gyorsítósáv a kudarc felé, másrészt pedig a felborult énkép és az a köré csoportosuló gondolatok olyan észrevétlen kúszhatnak be a tudatalattidba, ha túl sok időt töltesz ilyen közegben, hogy egyszer csak rájössz, hogy a motiváló példaképek helyett elégedetlenséged forrását jelentik a fitneszversenyzők. – Korábban hosszú délutánokat töltöttem az edzőteremben, ám mai fejjel azt javaslom: menj és eddz egyet kőkeményen, hatékonyan, légy jelen 100%-ig, maximum 1-1,5 óráig tartson egy alkalom, majd egy frissítő zuhany után hagyd magad mögött ezt a miliőt és lépj tovább – koncentrálj az életed többi területére! 🙂

• Állandó hiányérzeted van – főleg a pihenőnapokon. Még, még, még… Többet edzeni, többféle „szert” szedni… Soha semmi nem elég. Meggondolatlanul összevásárolsz mindent, kihagyod a pihenőnapokat. – Amikor a jól meghatározott céljaidat követed, tudod, milyen táplálékkiegészítőket ajánlott használnod annak eléréséhez, és ha vezeted az edzésnaplód, józan ésszel be tudod látni, hogy aznap épp regenerálódásra van szüksége a testednek (hiszen korábban megtervezted).

• Szinte fóbiád alakult ki a cukroktól, fehérliszttől. Igen, jól tudjuk, milyen következményeket okoz a szervezetünkben a túl sok gyors – és üres- szénhidrát (megdobja a vércukorszintet, további sóvárgást, éhséget okoz…), de azért ne ess túlzásba sem! Néha napján, amikor megkívánod, egészen nyugodtan fogyassz el egy jó túrós csuszát vagy egy bagettet! Az egyszerű cukrok leginkább közvetlen sport után hasznosulnak, de ha véletlen mégsem ekkor viszed be, akkor sem dől össze a világ! (Ne feledd: a bűntudattal nagyobb kárt okozol, mint magával a „csalással” 🙂 )

• Minden beszélgetésed középpontjában az edzés és az étkezés áll. Ha csak nem ez a szakmád, bizony az is intő jel lehet, ha azt veszed észre, hogy már szinte csak az evésről és a gyúrásról tudsz beszélgetni a környezeteddel. – A mozgás fontos, de ez csupán egyetlen szegmense az életnek! Ott a család, a természet, a művészetek… és még számtalan más fontos dolog!

• A kontrollált napokat időről időre „túlkapások” követik. Sosem jó a végletesség! Én voltam már a mérleg mindkét oldalán: koplaltam is (vagy megszállottan igyekeztem egészéges lenni, ahogy fentebb írtam), és volt, hogy csokit csokival tömtem magamba! – Egyiket sem javaslom: inkább tudatosan engedj meg magadnak néhány apró finomságot.

• Emlékezz vissza, gyerekkorodban mit is jelentett a mozgás, és mit jelentett az étkezés. Sokszor elcsodálkozom, amikor egy vendéglő teraszán ülve látom, hogy a szomszédos asztalnál ülő család legifjabb tagjai élvezettel (és néha rekord sebességgel :)) elfogyasztják azt az ételt, amit megkívánnak, majd „huss”, szaladnak is játszani, fogócskázni, hintázni… Olyan egyszerűen, természetesen, ösztönösen viszonyulnak mindenhez! Maradj kicsit „örökre gyerek”, és élvezd a jelent, akármit is tegyél épp!

Plézer Panna

Sportedző