Testépítés Kiss Jenő szemével

Több mint 30 éves edzésmúltad van. Ha visszarepülhetnél az időben ahhoz a pillanathoz, amikor életedben először ragadtál vasat, mi az, amit biztosan másképp csinálnál?

Szinte mindent másképp csinálnék. Én még úgy kezdtem el, hogy abszolút nem volt segítségem. Lementem egy cselgáncsozóknak fenntartott konditerembe, ami egy általános iskola pincéjében volt. Ott láttam, hogy kik milyen gyakorlatokat végeznek, és próbáltam őket utánozni. Nyilván azt már tudtam, hogy mi a fekvenyomás, vagy tárogatás, de körülbelül eddig terjedt akkor a tudományom.
Mivel a legtöbben melleztek, ezért eleinte én is csak melleztem. Az első félévben szinte csak mellet edzettem. Csináltam 6–8–10 gyakorlatot mindenből 8 x 10-es vagy 6 x 8-as sorozatokkal, úgyhogy a mellemet keresztmetszetben a hátizomig átedzettem.

Később rájöttem, hogy van bicepsz is. Ezután jött a mell-bicepsz korszak, majd később a többi izomcsoport is. Legvégül jött a láb…

Vissza tudsz emlékezni arra a napra, amikor először jártál teremben? Már a kezdetekkor kiderült, hogy van tehetséged ehhez a sporthoz? Mennyivel nyomtál akkor fekve?

Az első teremben ahol edzettem, egy ősi fekvenyomó gép volt. Azon kezdtem el nyomni, és egyből 50-60 kilóval sikerült. 2-3 hónap múlva feküdtem át a padra, de ott súllyal is ment már 6 x 8-as ismétléssel a 60 kg. És kb. 68-70 kg volt akkor a súlyom.

És mennyi most a versenysúlyod?

120 kg volt legutóbb.

Akkor sikerült 50 kg izmot felszedned 🙂

Még annál is többet, mert amikor elkezdtem, az a fedett súlyom volt. De alapból volt egy jó erőszintem. Emlékszem, általános iskolában, 14 évesen, amikor elkezdtem az edzést, én voltam a legerősebb, annak ellenére, hogy nem sportoltam.

Volt olyan pont, amikor úgy érezted, hogy megrekedt a fejlődésed? Hogyan tudtál túllendülni a holtponton?

Persze, voltak ilyen időszakok. De én azt rögzítettem az agyamban, hogy én mindig fejlődök. Érdekes módon, amikor volt a 14 éves kihagyásom, akkor is minden edzésnél elhittem azt, hogy fejlődök. Hiába nem látszódott. Mégis, akkor az volt a fejemben, hogy a vázizomzatomat erősítem azzal, hogy ha nem is versenyszerűen, de mégis edzem. És ez utólag be is igazolódott. Szerintem ezért is tudtam hirtelen ennyit fejlődni, mert az a 14 év nem versenyszerű edzés komoly alapokat adott. Nekem a szerelmem ez a sport, ennek köszönhetően a céljaimat a nehezebb időkben is keresztülvittem.

Sokszor hangoztatod, hogy te a koncentrált edzés híve vagy. Ellenzed a nagy súlyok használatát, vagy van olyan cél, amikor érdemes bevetni?

Nem ellenzem. Szükség van a nagy súlyokra is. Én is kb. 20%-ban szoktam a hagyományos edzéshez visszatérni, pont azért, hogy ne szokjak hozzá ahhoz a stílushoz, amit kitaláltam magamnak. A szettes edzéseim során is törekszem arra, hogy minél nagyobb súllyal tudjam végezni a gyakorlatokat. Mellesleg már annyira hozzá vagyok szokva ehhez az edzésformához, hogy így is relatíve elég komoly súlyokkal dolgozom. De soha nem esem át a ló túlsó oldalára. Csakis addig megyek el, amíg tisztán izomból tudom alkalmazni a gyakorlatot.

Sosem szoktál csúcsot nyomni edzésen?

Soha. Se fekve, se guggolásban nem nyomtam soha csúcsot edzésen.

Te a testépítés hőskorában kezdted el a sportot. Azóta kialakultak olyan új irányzatok a fitnesz világában, mint a crossfit, vagy a street workout. Mit szólsz ezekhez az új irányzatokhoz?

Szerintem kell a korral haladni. Ezek a testépítés fejlődését szolgálják. Sokkal jobb, hogy vannak ilyen alternatívák. De szerintem a testépítés az mindig megmarad egy örök alap dolognak. Ez minden sportnak az alapja. E nélkül nem igazán tudsz erőt növelni, erősíteni. Mindenesetre örülök, hogy olyan új dolgok is színesítik a sportágat, amik nem csak a formára mennek, hanem egyfajta kondíciót is kölcsönöznek a sportoló számára. Például egy crossfit edzés borzasztóan kemény. Szerintem az első öt perc után felfordulnék.

Kipróbálnád valamelyiket?

Kipróbálnám, de nem adnék sok esélyt. Vélhetőleg egy idő után belejönnék, de mivel az én izomzatom nem ehhez van szokva, biztos, hogy az első öt perc után megborulnék.

Mit üzensz azoknak a tizenéves srácoknak, akik nemrég léptek rá a testépítés rögös útjára?

Ne kövessétek el azt a hibát, amit én régen. Én tudatlanul kezdtem el edzeni. De akkoriban még nem is nagyon volt lehetőség Magyarországon kihez fordulni. Mindenképp keressetek valakit, aki már elért valamit ebben a sportban. Sose menj az után, aki még nem indult el sehova. Mindenképpen forduljatok egy olyan emberhez, akiben példaképet láttok és szakmai segítséget tud adni, ugyanis komoly problémák adódhatnak abból, ha csak úgy eszetlenül nekiugrik az ember a testépítésnek.
Valamint a sport mindenképpen fonódjon össze a táplálkozással. Én nem teszek különbséget, hogy melyik hány százalékban fontos, mert szerintem mindegyik 100%-ban fontos. Figyeljetek oda, hogy legyen meg a megfelelő tápanyagbevitel annak érdekében, hogy a túledzést elkerüljétek és a fejlődők táborába tartozhassatok.

És mit üzensz azoknak, akik hozzád hasonlóan hosszú évek óta a sportág szerelmesei?

Először is nagy tiszteletem nektek. Felesleges ilyet mondani, hogy sose adjátok fel, hiszen ti tényleg nem adjátok fel soha. Helyezzétek előtérbe a hitet. A hitet, hogy képesek vagytok elérni a célt, amit kitűztetek magatoknak. Meg se forduljon a fejetekben, hogy nem sikerülhet.

Az interjút készítette: Molnár Péter