A sportszív és kialakulása
A rendszeres mozgás növeli az állóképességet, segít megőrizni fiatalságodat, s nem utolsó sorban megelőzhető általa számos súlyos egészségügyi probléma kialakulása. Mindezek ellenére a hobbi– és versenysportók számára is szükség van a rendszeres egészségügyi vizsgálatok elvégzésére, szürésekre. Vajon miért szükséges a rendszeres sportolás ellenére mindenféle vizsgálatokon részt venni, ha mindent megteszel egészséged megőrzése érdekében?
Mit jelent az, ha valakinek sportszíve van?
Az „athlete’s heart“, másnéven a „sportszív“ megnevezés már 100 évvel ezelőtt is ismert volt. Legelőször Sir William Osler írta le a fogalmat 1892–ben, ennek ellenére tulajdonképpen csak az elmúlt évtizedekben vált ismertté, a bekövetkezett technikai fejlődés, a szívultrahang készülék és más képalkotó eljárások megjelenésének köszönhetően.
Rendszeres testmozgás hatására a szív tömege megnő, erősödik a vér keringető képessége, javul a test, a sejtek oxigénellátottsága. Az élsportolók szíve nagyobbra nőhet, mint a szívbetegeké, sőt, amerikai szívgyógyászok szerint, ha a szív egészséges, akkorára nőhet, amekkorára akar. A sportszív kialakulása a szervezet intenzív fizikai terhelésre adott természetes válasza. Az „igazi” sportszív feltétele az egyébként egészséges szív!
Kikre jellemző a sportszív?
A sportszív kialakulásával csakis az intenzív és rendszeres fizikai aktivitást folytató személyek esetében lehet számolni, elsősorban például a sportolók (hosszútávfutók, ökölvívók, testépítők, stb) között. Így érthető, hogy a sportszívvel kapcsolatos kérdések csupán a lakosság elenyésző százalékát érintik.
A tréningek során, illetve azt követően te is meggyőződhetsz arról, hogy a kar– és lábizmaid szemmel láthatóan feszesebbek, erősebbek. Egy-egy edzés után, lépésről lépésre feszesebb a test, erősebb az izomzat, növekszik a hajszálér hálózatunk. Ugyanakkor nemcsak a szemmel látható, hanem a szervezetedben lévő, szabad szemmel nem látható izmok is erősödnek, izmosodnak a rendszeres edzések, a fizikai terhelés hatására. Így van ez a szívizommal is. A rendszeres testmozgás hatására egyrészt nő a szív tömege, javul a pumpafunkciója, másrészt pedig a szívizomban olyan kis hajszálerek alakulnak ki, illetve nyílnak meg, amelyek növelik a szív oxigén ellátottságát. A szívizomzat erősödését tehát egyenes ütemben követi a hajszálerek kialakulása, így a megnövekedett tömeget több ér ugyanolyan hatékonysággal lesz képes ellátni.
Általános jelenség, hogy a rendszeresen dolgoztatott izmok megerősödnek, megvastagodnak. Ennek a rendszeres fizikai megterhelésnek nagyon szép példáit láthatjuk a különböző sportolók (mint például úszók, tornászok, testépítők) esetében. E tekintetben a vázizomzathoz hasonlóan viselkedik a szívizom is, mivel az erős fizikai aktivitás a szívre is nagyobb terheket ró.
Miért alakul ki a sportszív?
A rendszeres terhelés hatására ugyanis megnövekszik a különböző szervek tápanyag- és oxigénigénye, amelynek kielégítéséről a szívnek kell gondoskodnia a vérkeringés segítségével. Az egészséges szív nagyon jól alkalmazkodik a „megváltozott körülményekhez”. A szervezet fokozott igényeinek megfelelően képes növelni a percenkénti összehúzódások számát (vagyis nő a szívfrekvencia), az összehúzódások erejét, s ezáltal az időegység alatt a keringésbe juttatott vérmennyiséget. Nő tehát az úgynevezett perctérfogat. Amennyiben a szív rendszeresen ilyen feladatokra van kényszerítve, alkalmazkodik a nagyobb terheléshez. Ennek keretében, hasonlóan a vázizomzattal kapcsolatban észlelt jelenséghez, megnő az izomtömege.
A szív megnagyobbodása falvastagságának növekedésében és/vagy méreteinek változásában nyilvánul meg. Érdekes, hogy ilyen jellegű alkalmazkodása a terhelés formájától is függ. Ha a terhelés rövid, de igen jelentős erőkifejtést igényel (például súlyemelés), azaz izometriás vagy statikus jellegű, akkor nem is annyira a szív globális mérete, hanem falának vastagsága növekszik. A rendszeres, dinamikus, úgynevezett izotóniás terhelés (például a futás) viszont főleg a szív méreteinek növekedéséhez vezet. Az előbbi inkább nyomás-, az utóbbi inkább térfogatterhelést jelent.
Nézzük meg, hogyan is működik a szív edzetlen és edzett személyeknél:
A perctérfogat a verőtérfogat és a percenkénti összehúzódás számának szorzata. Egészséges ember nyugalmi perctérfogata körülbelül 5 liter/perc (ha 70 ml-es verőtérfogattal és 72/perc szívfrekvenciával számolunk). Fizikai megterhelés hatására, amikor is a fokozott izomtevékenység következtében a szívbe hirtelen nagyobb mennyiségű vér áramlik vissza, a perctérfogat jelentősen, akár tízszeresére is megnőhet. A szívnek tehát óriási tartalék ereje van, amely azonban csak kiélezett élettani helyzetben kerül felhasználásra.
Mint a fenti szorzatból (perctérfogat=verőtérfogat x szívfrekvencia) kitűnik, a perctérfogat megnövelésének egyik útja a verővolumen növelése, másik pedig a szívfrekvencia emelkedése, vagyis az összehúzódások gyakoribbá válása. Ezen a ponton élesen eltér a rendszeres edzés alatt álló sportolók és az átlagemberek reakciómódja.
Az átlagember a szív felé visszaáramló vérmennyiség növekedésére a szívfrekvencia fokozódásával válaszol. Ilyenkor, ha például hirtelen busz vagy villamos után kell szaladni, esetleg egyszerűen két emelet magasra kell felmenni, a nyugalmi 60-80-as percenkénti szívdobbanás gyorsan fölugrik 130-150/percre, ami változatlan verőtérfogatot feltételezve a perctérfogat megduplázódását jelenti.
A sportolók, illetve az erős fizikai edzés alatt állók reakciója eltér. Ők a szív teljesítményét elsősorban az egy összehúzódáskor kilökött vér mennyiségének növelésével fokozzák.
Ha például a verőtérfogat, vagyis az egy alkalommal a szívkamrából kilökött vér mennyisége 70 ml-ről 140 ml-re emelkedik, akkor – változatlan számú percenkénti összehúzódás mellett – a perctérfogat, vagyis a szív által egy perc alatt kilökött vér mennyisége is megkétszereződik, a ‘szív-szivattyú’ 5 liter helyett 10 liter vért forgat meg a szervezetben percenként. Így a vérkeringés kétszeres mennyiségű oxigénnel és tápanyaggal látja el a működő izmokat, azok teljesítményének jelentős fokozását téve lehetővé. Ha az egy összehúzódás során kilökött vér mennyiségének megkettőződésén kívül a sportoló szívműködésének szaporasága is megkétszereződik, ez további kétszeres mennyiségű vér továbbításához vezet, vagyis a perctérfogat a nyugalmi működéshez képest megnégyszereződik.
Az általános edzett állapotnak az a következménye, hogy az élsportolók nyugalmi szívfrekvenciája általában meghökkentően alacsony, hosszútávfutók vagy kerékpárosok pulzusa nyugalomban gyakran 40-50 ütés/perc körüli. A folyamatos edzés következtében a szívizom tömege megnő, a szív egészében megnagyobbodik. Ezt az állapotot, mely a szív egészséges hozzászokását jelenti a folyamatos, erőteljes fizikai terheléshez, nevezik sportszívnek.
Káros a sportszív?
Semmi nem bizonyítja, hogy ép szív esetén akár a legkeményebb fizikai megterhelésnek káros hatása lenne a szív és érrendszerre, vagy hajlamosítana a későbbiekben e szervrendszer megbetegedésére. Időnként mégis előfordul egészségesnek tűnő fiatal sportolók hirtelen halála, nyugalomban vagy terheléskor. Ilyenkor a halál oka feltehetően ritmuszavar, amelynek hátterében addig fel nem fedezett koszorúér-betegség, esetleg a koszorúér vagy az aortabillentyű fejlődési rendellenessége, szívizom-elfajulás vagy szívizomgyulladás állhat.
Vizsgáljuk meg ezt a kérdést kicsit közelebbről is, mi is történik ilyenkor?
Az élsportolók körében az intenzív terhelés hatására – sajnálatos módon – az is bekövetkezhet, hogy a hajszálerek kialakulása nem tudja követni a szív tömegének növekedési ütemét, így a korábbi érhálózat képtelen megfelelő mennyiségű oxigént biztosítani a megnövekedett szívizomzat számára. Emiatt történhet meg, hogy az edzett, legalább is látszólag jó erőnlétben levő szívnél oxigénhiány lép fel, kialakulhat egy szívizomelhalás, vagy egy nem megfelelően működő szívizomzat szívritmuszavart okozhat.
Betegség okozta szívmegnagyobbodás
Mivel a rendszeres terhelés, erősödés – természetesen – a hobbisportolók esetén is fennáll, így a rendszeres vizsgálatok számukra ugyanolyan fontosak, mint versenytársaiké! A hobbi sportolók számára igen fontos, hogy adjanak elegendő időt a fejlődésre, regenerálódásra. Érdemes úgy elkezdeni a rendszeres testmozgást, hogy tudatában legyél annak, milyen adottságokkal rendelkezel. A szív és érrendszeri betegségek leghatékonyabb ellenszere a hetente minimun három alkalommal végzett egy órás mozgás. Nem mindegy azonban, hogy milyen adottságokkal kezdjük meg az edzéseket. Számos öröklött vagy szerzett szívbetegség létezik (például koszorúérbetegség, szívizomelfajulás, billentyűbetegségek, ritmuszavarok, stb), melyeknek sok esetben nincsenek tipikus tünetei mindaddig, amíg intenzív terhelésnek nem teszed ki a szervezeted. Nagyon sok olyan betegség ismert, amely a szív tartós megterheléséhez vezet. Közöttük megtalálható a magasvérnyomás-betegség, a szívbillentyű-betegségek egy része (például a főütőér kiáramlási szakaszának szűkülete), a nagyerek elmeszesedése, stb. A szív velük összefüggő, tartós terhelése a sportszívhez sok vonatkozásban hasonló eltéréseket eredményez, számos következményét illetően viszont rendkívül jelentős különbségek is mutatkoznak.
A fentiekben olvashattál a sportszív kialakulásáról, melynek egyik hatása a méret nagyobbodása, a másik pedig a szívizom falának megvastagodása. Nos, ezt a szív megnagyobbodást nem szabad összekeverni a különféle betegségek miatt létrejött megnagyobbodással.
Míg az élettaninak nevezhető terhelés (mint például a sporttevékenység) eredményeképpen a szív összehúzódó (szisztolés) és elernyedő képessége (diasztolés) nem károsodik, addig a kóros körülmények között kialakuló szívmegnagyobbodás egyik fontos jellemzője a diasztolés funkciózavar. Azt sem szabad elhanyagolni, hogy a kóros balkamra megnagyobbodás ritmuszavarokra, a szívizom keringési zavaraira, sőt hirtelen halálra is hajlamosít.
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy az „igazi” sportszív kialakulásának folyamata nem más, mint egy élettani, teljesen egészségesnek nevezhető alkalmazkodási reakció. Sajnos az emberek aktív és rendszeres sporttevékenységének hiányában, a mozgásszegény életmód következtében asportszívvel manapság egyre ritkábban találkozunk a mindennapi orvosi gyakorlatban.
A sport kardiológia
Az orvostudománynak van egy ágazata, amit sport kardiológiának nevezek. A sport kardiológia elemzi a mért, látott, vizsgált eredményeket, és meghatározza, hogy az intenzív sport mekkora és milyen veszélyt jelent az adott személyre. Személyre szabottan mérik és ellenőrzik az egyén EKG-ját, pulzusát, szívének a méretét, terhelhetőségét.
A sportkardiológia lényege tehát, hogy kiszűri és azonosítja az összes olyan tényezőt, ami sportolás közben szív-érrendszeri szempontból veszélyt jelenthet az egészségre. Fontos, hogy a kardiológiai vizsgálatot megkülönböztessük a sport kardiológiai vizsgálatoktól. Ez utóbbi ugyanis speciálisan a sportolók szűrésével foglalkozik, ami azért fontos, mert a sportolók vizsgálati eredményei a normál értékektől akár jelentős eltéréseket is mutathatnak!
Az eredményeket tehát speciálisan, személyre szabottan, az adott sportágnak megfelelően kell értelmezni. Intenzív sportolás esetén ugyanis a szív nagyságának növekedése mellett egyéb, nem kóros tünetek megjelenésével is számolnunk kell.
Az edzett személyek esetén nemcsak a pulzusszám, hanem az EKG eredmény is eltérést mutathat az egészséges, de nem sportolók emberekéhez képest. A vizsgálati adatok akár sportáganként is eltérőek lehetnek.
Ha megnézzük a sportlövészetet, íjászatot vagy a golfot, ezek mind alacsonyabb terheléssel járó sportok. Ezzel ellentétben például az evezés, a gyorskorcsolya, de még a testépités is extrém terhelést jelent a keringési rendszerre nézve. Az így kapott eredmények kiértékelése mindenkor a sportkardiológiai jártassággal rendelkező szakorvos feladata.
Az Európai Kardiológiai Társaság ajánlása szerint minden versenyszerűen sportoló 12 év feletti gyermek és minden felnőtt számára javasolt a 2 évente elvégzett kardiológiai szűrővizsgálat. A versenyszerű sport minden olyan mozgásformát magában foglal, amely versenyekkel, vagy rendszeres edzésekkel jár. Sajnálatos módon a kardiológiai vizsgálatok műszerezettségi igénye, a magas költségek és a sportkardiológiában jártas szakorvosok hiánya miatt ez még a fejlett országokban sem valósul meg úgy, ahogyan kellene…
Az elváltozások időbeni felfedezéséhez tehát elengedhetetlen az intenzív testmozgás végzők esetében a rendszeres kontroll.
A halmozottan, fizikálisan és lelkileg is fokozott terhelésnek kitett versenysportolók szűrése pedig még kiváló teljesítőképesség és panaszmentesség esetén is évente ajánlatos!
Szabó Noémi
személyi edző
testépítő versenyző