Ugrás a tartalomhoz
Életmód

Amikor minden összejön… Egy győzelem anatómiája (3.)

Mikor lenne aktuálisabb a gondolatok helyes mederbe terelése, ha nem most, mikor nyakunkon a Balatonman Kenese triatlon és a különböző ultra távú futóversenyek is. De bárhol is állsz rajthoz, a jó eredményt nem adják ingyen.

Az előző két cikkben megfogalmazott és egymáshoz szorosan kapcsolódó gondolatokat tovább építem, hogy minél több kapaszkodótok legyen a sokszínű kihívások leküzdéséhez.

Egyedül vagyok, de mégsem.

Sokan teljesen egyedül küzdenek, vagy éppen egyesületben, de mégis magányosan tapossák a pedált, mindig lemaradnak a többiektől és az eső is mindig csak nekik esik. Jusson eszedbe, hogy csak a kicsiny országunkban, sok-sok ezer triatlonos, megszámlálhatatlan bringás és futó is ugyanúgy gyűri a mindennapi edzéseket, mint TE. Még most is, miközben e sorokat olvasod, rengetegen húzzák a futócipőjüket, munka előtt/után a kocsiban veszik át a futószerkót, és rendszeresen elfelejtik, hogy egész nap nem ettek semmit, s ezért az edzés felénél „becsengetnek”. Nem vagy egyedül… A rajtnál sem.

A verseny napja. Nincs visszaút(?)

Sokan vannak úgy vele, hogy annak ellenére, hogy tényleg minden összeállt a verseny napjára (megfelelő pihenés, feltöltött szénhidrát-raktárak, felszerelés csillog-villog, kutya megetetve, stb.) és nem motoszkál a fejedben a gondolat, hogy többet kellett volna edzeni, a rajt előtt mégis elbizonytalanodnak, kétségbe esnek. „Mit keresek én itt? Tutira utolsó leszek.” Ez természetes, ebben a semmivel össze nem hasonlítható, felfokozott ideg- és érzelmi állapotban. Sokszor megkérdezik, hogy a rajt előtt mire is gondolok, mit érzek ilyenkor? Ha nagyon röviden kéne megfogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy „olyan érzés, mint mikor átölel a szerelmed, nyersz a lottón, egyedül állsz egy megmászott hegy tetején, ködbe bámulsz, meggyulladsz belül és feloldoz a pap. Mindez egyszerre…” A célban (ha jól sikerül a verseny), akkor pedig mindez hatványozottan jön elő.

Ha tudod, hogy a fentiekre (is) számíthatsz, akkor azt is fogod tudni, hogy ez normális és nem fogsz apátiába esni. Kívülről tudod magad szemlélni és irányítani is. Az optimális vagy egy kicsit nagyobb izgalmi állapot a rajtnál a teljesítményt jótékonyan befolyásolja. Ezt kell megtalálnod.

Az a kíméletlen ütemterv.

Ahogy az Indul a versenyszezon! Mire készülj, mire számíthatsz?’ cikkemben részletesen írtam, hogy ha meg van a begyakorolt felkészülési és frissítési rutin, egy jó terv, akkor a verseny napján is bátran igazodj ahhoz. Ez valamelyest megnyugvást ad, megmarad a fókusz a fontos részleteken és csökkenti a váratlanul fellépő problémák esélyét is. A verseny nem a világ végét jelenti, csak egyetlen napba sűrítve, éles főpróbája, mindannak amire hosszú ideje készülsz.

Melegíts be rendesen, ne csak haverkodj!

Az ember, társas lény és ez téthelyzetben még inkább megmutatkozik. A rajt előtti forgatagban, a feszültség levezetéseként, hajlamosak vagyunk eltrécselni a bemelegítésre szánt értékes időt. Megfelelő hosszúságú, sportágspecifikus gimnasztika és dinamikus bemelegítés KELL a szervezetnek ahhoz, hogy a rá váró megpróbáltatásokat ne sokkhatásként értékelje (és leszabályozzon), hanem egy ismert és legyőzhető erőpróbaként. Óriási a különbség… A végeredményben is.

Az örvény…

Amikor minden összejön, és azt érzed a saját szinteden, hogy szárnyalsz, akkor olyan érzés kerít hatalmába, mintha örvény lenne. Visz magával, minden automatikusan történik, semmi nem fáj és az agyad csak úgy ontja magából a pozitív, mindent leküzdő, motiváló gondolatokat. Egyszerűen nem tudsz elfáradni, a célban eszmélsz csak fel, hogy milyen óriási és maradandó élmény is az, amikor átléped saját korlátaid, legyőzöd önmagad… Mert ez a legnehezebb.

Ahogy beletanulsz, rájössz, hogy mindig van feljebb és feljebb. Az adott (élet)helyzethez, felkészültséghez mérten kell objektívan megválasztani az elvárásaid magaddal szemben és akkor az a bizonyos örvény nem lehúzni, hanem felemelni fog. Ehhez kívánok elég időt, tapasztalást és türelmet.

Találkozunk a rajtnál! És ne feledd! Ha verseny elején túl magasra szállsz, a végén túl mélyre érkezel…

Janota Zoltán

BioTechUSA – állóképességi szakértő

triatlonedző

13x Ironman