Az internet veszélyei

A minap olvastam egy irományt, ami jelenleg az interneten terjed. A témája már-már elcsépelt is lehetne, hiszen a reggeli és a későbbi többszöri étkezés jelentőségével foglalkozott. Ami miatt pedig különösen megragadta a figyelmemet az volt, hogy mindezt szokás szerint kissé megcáfolhatatlan stílusban és hozzáállásban taglalja az író. Szerinte az egész reggeli és a napi többszöri étkezés csupán egy összeesküvés elmélet, amit a feldolgozó üzemek találtak ki, és közvetítik nap, mint nap nekünk, hajszolva a magasabb profitot. Remek cikk volt, én biztosan ellátogatnék vele egy két tv-csatornához, hiszen régen olvastam ilyen beleéléssel, magabiztos stílusban a semmiről megírt cikket. Szinte alig volt vele problémám, csak az, hogy fals, összeszedetlen, valótlan, alátámasztatlan, félrevezető és nem utolsósorban pontatlan. Próbáltam megkeresni őt, hogy megfejthessem mire alapozta ezen csodálatos gondolatait, amikkel emberi életeket befolyásolhat, rosszabb esetben tehet tönkre, de sajnos csak egy nicknevet találtam… Nektek viszont másolom a cikkből a tanulságos részeket, hogy ne kövessetek el ilyen hibákat, és még véletlenül se higgyetek egy-egy hasonló cikknek. Idézem az anonymus írónkat:

1. „Valójában az ipar az, ami reggelizésre kényszerít minket, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy pont a reggelire ajánlott ételeket lehetett a legkönnyebben előre csomagolt kiszerelésben árulni!” Szerintem: Valójában az ipar az, amit nem feltétlenül kell a reggeli étkezésekkel egy lapon említeni. Ez egy beszűkült látásmód. Nem csupán pékségek, péksütemények, csokik és dobozolt gyümölcslevek adják a reggeli variálhatóságának lehetőségét. Az emberek nagy százalékának pont reggelizni van nyugodtan ideje, vagyis képes magának elkészíteni egy normális reggelit. A reggeli fontossága  Ha mégsincs idő, az sem probléma, ugyanis erre előre gondolva, már akár előző este összekészítheti a másnapi napindítóját, ezzel is időt takarítva meg. Legyen az teljes kiőrlésű szendvics zöldségekkel és friss sonkával, vagy akár valamilyen sajtféle gyümölccsel, vagy zabpehely magokkal és fehérjével, vagy egy kiadós rántotta, de akár tükörtojás is lehet a palettán. Ezerféle opció és lehetőség van elindítani egy napot úgy, hogy minden más színben kezdődjön. Ajánlom figyelmetekbe Nagy Dóri szakértőtársam cikkét a reggeli fontosságáról.

2. „Semmivel sem egészségesebbek azok, akik gyakran esznek keveset, azoknál, akik ritkán sokat. Még csak a fogyásukat sem befolyásolja.” Ehhez pedig példának egy olyan kísérletet hozott fel, ahol az egyik csoport napi egyszer étkezett, a másik napi ötször – összességében viszont pont ugyanannyi és ugyanolyan tápanyagot. Szerintem: Tehát nekem elég, ha egy nap egyszer étkezem, de akkor az összes számomra szükséges makrót elfogyasztom!? Egészen jól hangzik, tehát akkor összesen csak 800 gramm húst, mellé 400 gramm rizst és nagyjából 5-600 gramm zöldséget, némi maggal és gyümölccsel kell elfogyasztanom. Ez gyerekjáték, ugye?! Teljesen biztos vagyok benne, hogy az emésztőrendszeremnek is kifejezetten jót tesz, a gyomrom sem tágul, minden kiegyensúlyozottan szívódik fel, megfelelően feltölt és segít az edzéseimben is. Minderre összesen egy fél órát kell szánnom a napból, a másik 23,5-ben nem is kell foglalkozni ezzel az étkezési kérdéssel? Nagyszerű és megdöbbentő. Nagyszerű, hogy a nagynevű orvosaink, edzőink, sportolóink, a média, de még szerencsére egy józan gondolkodású embertársunk sem ezt az elvet közvetíti és követi. Megdöbbentő, hogy mégis van olyan, aki komolyan azt gondolja, hogy ezzel jót tesz hosszútávon.

3. „És még csak az sem igaz, hogy a reggelizők jobban teljesítenek az iskolában. Az ezt megalapozó kutatásban ugyanis csupán azt vizsgálták, hogy az iskolában a reggeliző vagy nem reggeliző gyerekek teljesítettek-e jobban, más faktorokat nem. Pedig gyanítható, hogy azok a gyerekek, akik reggeliztek, jobb módú családokból érkeztek, mint a nem reggelizők – a társadalmi státusnak pedig nagyobb szerepe lehet az iskolai eredményekre az étkezési szokásoknál. Magának a reggelinek ehhez semmi köze.” Szerintem: Ha egy szülő reggelit ad a gyermekének, nem gondolnám, hogy jómódúságra utal. Sokkal inkább arra, hogy felelősségtudatból jelesre vizsgázik. Ismerek olyan családokat, ahol a férj az, aki egyedül képes dolgozni, az anya a gyerekekkel van és a háztartást vezeti. Nem élnek jómódban, mégis inkább a szülők esznek úgy, hogy kompenzálják a gyermekeik szükségletét. Szerencsére olyan családot viszont nem ismerek, ahol a szülők nem figyelnek oda a gyermekeik egészségére. Számomra teljes egészében felfoghatatlan, hogyan képes valaki ennyire az anyagiak szemszögéből nézni az élethelyzeteit, háttérbe szorítva az emberi gondolkodást és érzelmi intelligenciát.

A saját kedvencem pedig a cikk végére írt tökéletes zárómondata volt, ami maximálisan bebizonyította számomra, hogy egy végtelenségig egyszerű ember cikkével kerültem szembe. Ez pedig így hangzott:

4. „Ha éhes vagy, egyél, ha nem vagy éhes, ne egyél” Szerintem: Az éhség és a szomjúság már egy jelzés a szervezetünktől, ami hiányállapotra utal. Ugye tudjuk, ha gondolkodás nélkül hiányzik valami számunkra az nem véletlen. A hiányállapot pedig nem épp jó dolog. Gondoljuk például a C-vitamin hiányára… Ugye ismerős az a betegség, hogy skorbut? A különbség csupán annyi, hogy ezen hiányokat a szervezet nem tudja nekünk ilyen egyértelműen előre jelezni, mint az éhséget és szomjúságot. Arról nem is beszélve, hogy az éhség felismerése után lényegesen nagyobb mennyiségű ételt vagyunk képesek és hajlandóak elfogyasztani, mint amennyire valójában szükségünk lenne. Kérdem én, miért várjunk a hiányig a víz és a táplálék esetében?!

Nem maradhatok le, haladnom kell a korral és így illő nekem is egy frappáns kis mondattal zárni a cikkemet: „Az, hogy az iskolában megtanítottak helyesen, szép stílusban írni, még nem jelenti azt, hogy író lettél és publikálnod kell!”

Vigyázzatok magatokra és hajrá egészség! Schönekker László, Söni