Súlyok mítosza

Számítanak-e a használt súlyok, vagy teljesen mellékesek?! Mekkora terheléssel kell végezni a gyakorlatokat, mennyire fontos, hogy minden sorozatnál a lehető legnagyobb súllyal edzünk? Valóban ennyire fontos ez? Valóban csupán az szab határt az izmaink gyarapodásának, hogy mekkora ellenállással dolgozunk? Boncolgassunk kicsit ezen a témán…

Nyilvánvaló – gondolom – mindegyikőnk számára, hogy a szükséges ellenállás, a használt súly kérdés aktuális és mindig visszatérő az idő múlásának folyamán. Mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, amikor is feltettük ezen kérdések közül valamelyiket, egy általunk csodált, vagy csak egyszerűen tapasztaltabbnak gondolt edzőterem fanatistának. Bízom benne, hogy szakszerűen azt a választ kaptátok, hogy közel sem ilyen fontos, de nem ringatom magam hiú ábrándokba, szóval inkább bíráljuk felül együtt, mire is épített az illető a válaszadásnál.

Nagy súlyok-nagy izmok! Igaz ez?

Lehet, sőt általában igaz is. Viszont miért van az, hogy fordítva is látni erre példát? – hozzáteszem sokkal gyakrabban… Elárulom, és meg fogtok lepődni mennyire egyszerű is ez. Az egészet egy szóval le tudom írni: PLACEBO! Egyszerűen a súlyok folyamatos növelése segít nekünk hinni. Segít hinni abban, hogy erősödünk, ezáltal izmosodunk, vagyis fejlődünk. Amondó vagyok, hogy a kezdeti időszakban sokkal fontosabbak a súlyok, mint később. Ez azért van így, mert az elején még alig-alig van meg az agy-izom kapcsolat. Még nem érezzük igazán azt az adott területét a testünknek, amit megdolgozni kívánunk. Ahhoz pedig, hogy ez kialakuljon, idő kell és gyakorlás. Ilyenkor még jól jönnek a súlyok számai, hiszen egy remek viszonyítási alapot biztosítanak számunkra, de vigyázzunk, ugyanis könnyen ego-harc lesz belőle. A kezdeti rohamos fejlődésnek köszönhetően egy kultusz alakulhat ki a fejetekben a súlyok körül. Sokan napról-napra, hétről-hétre erőltetni kezdik a súlyok emelését, ezzel egy időben rontva a végrehajtás szabályosságán.

Ennek pedig mi lesz az eredménye? Nos nem, nem nagyobb izmok…
Sajnos ilyenkor kezdődnek az ízületi kopások, kisebb-nagyobb húzódások és sérülések. Abban pedig biztosan egyetértünk, hogy inkább egy-egy ötössel kevesebb a fekvenyomópadon és ugyanezzel az ötössel több a mérlegen minőségi, tónusos izomzatban.

Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy egyszerű konzekvenciákat vonjunk le bonyolult, több tényezős dolgokból is. Ez emberi tulajdonság, igyekszünk mindig az egyszerűség felé kanyarodni  (ez alól talán a szerelmi életünk az, ami örök kivételt képez…), megkönnyítve a hétköznapi létünket. Szerencsére azonban az élet ennél sokkal jobb humorral van megáldva, és közel sem minden ennyire fekete és fehér. Az egyik kedvenc, pont idepasszoló mondatommal zárnám a mai monológomat, „Az a bicepsz bizony nem látja azt súlyt, ami a kezedben van!”

Nemsokára jelentkezem,

Üdv Nektek,
Schönekker László, Söni