Edzők… edzők mindenhol

Hát srácok, ma újfent szembesültem vele, hogy mennyire elsekélyesedik a világ. Amennyiben egészen pontos szeretnék lenni -márpedig az szeretnék – akkor azt mondanám, hogy a kiindulópont az edzői és a fitness szakma volt.

Az már csak természetes, hogy minden egyes nap új fitness modellbe botlok a Facebookon, minden nap új hivatalos sportolói oldalra kapok meghívást úgy, hogy az illető még az edzőtermek öltözőszekrényét sem képes egyedül kinyitni. Semmi edzésmúlttal, nulla tapasztalattal vonulgatnak az edzőtermek folyosóin köszönés nélkül, dobálják a ruháikat és cuccaikat az öltözőkben, foglalnak be teljes padsorokat és hiszik azt, hogy ők a jelen uralkodói – mert a jövő reménységei látásmódba már szorulna némi önérzet és önkritika, aminek viszont teljes a hiánya embereink esetében…

Ilyenkor azonnal látni, hogy a felszínnél egyikőjük sem jut tovább, marad inkább fájdalmasan sekélyes. Gondoljunk bele, hogy a ma sikeresebbnél sikeresebb sportolóinkat mi különbözteti meg tőlük. Nektek elmondom, mert sokakat ismerek abból a  közegből is szerencsére. Ez az ALÁZAT és a szerénység…

Ők azok, akikhez bármikor odaléphettek, nem veszik nyűgnek, udvariasak, segítőkészek és intelligensek. Akár Olimpikonokról beszélünk (Decker Ádám, Tóth Marci, Jakabos Zsuzsi, Kozák Danuta, Kucsera Gabi, Szilágyi Áron és biztosan sokan mások is, akiket nem ismerek személyesen…), akár profi fitness versenyzőkről, vagy épp a nagyon tehetséges kezdőkről, akik legalább még/már reménységként kezelik önmagukat, nem pedig kész sportolóként. Büszke vagyok arra, hogy a BioTechUSA szponzorált versenyzői csapata csupa ilyen emberből áll jelenleg össze, és hogy köztük, velük egy csapatban készülhetek a saját kis próbatételeimre.

Viszont ez ma a divat, ez a felület, ez a felszín.

Mit várjunk?! Ilyen világot élünk, aminek örülök, hiszen legalább sportolnak ezek a srácok-lányok is. Csak az illúzió hamar elillan, amikor két diétás poszt közé feltesznek egy rommá szívott, züllött party fotót. Hol is van a hitelesség?! Hol is van a céltudatosság?! Persze ez mindenkinek a saját magánügye, nem vagyok én senki karrier-tanácsadója..

Ami viszont engem érint, minden fórumon és csatornán csupa hozzáértővel’ találkozik az ember, akik meglehetősen pontos rálátással rendelkeznek az élet minden területére. Én maximálisan toleráns embernek tartom magam, de amikor azt látom, hogy mások elfelejtik, milyen emberekkel dolgozni, embereknek tanácsot adni, ráadásul olyanoknak, akik valószínűleg mindent vakon hisznek el nekünk, akkor azért megszólal egy hang a fejemben.

Nem vágyom világmegváltásra, sőt tisztában vagyok vele, hogy ezen kompenzáló, érdekemberek hozzáállását nem vagyok képes megváltoztatni. Éppen ezért, ha megengedtek nekem annyit, én továbbra sem ezen kötekedő és pökhendi emberek „szakképzettségének’ megfelelő stílusban írnám a blogomat, hanem az átlag olvasónak, vagyis Nektek, Számotokra érdekes módon, legyetek akár bolti eladók, festők, vízszerelők, managerek, banki szférások, állatkerti gondozók, ügyvédek, munkanélküliek vagy tanulók, mindegy is, számomra az a fontos, hogy Nektek segíthessek. Az pedig öröm, hogy titeket tudhatlak magam mellett, segíthetek az életetek és egészségetek továbbfejlesztésében. Zárszóként csak annyi, KÖSZÖNÖM 🙂
Schönekker László, Söni