A legkárosabb strandkaják, amiket érdemes kerülni
Ha Te is azok – szerencsére egyre népesebb- táborába tartozol, akik adnak magukra és a tudatos életmóddal minimum érintőlegesen foglalkoznak, akkor nagy valószínűséggel már a könyöködön jön ki a sok tiltás. Márpedig a fenti kaják mindegyikén ott virít az óriási „stop tábla”.
Oké-oké; tudjuk, hogy nem kéne enni, de arról már nem szól a fáma, hogy a tengernyi kalórián kívül miért is ne – és így sokkal nehezebb lemondani róluk. Ha csak az energia-bevitel oldaláról közelítjük meg ezeket a strandkajákat, jogos a felvetés, hogy mi van akkor, ha belekalkulálod az aznapi szénhidrát- és zsírbeviteledbe a csábító „bűnözést”?! Akkor mi most elmondjuk, hogy miért ne tedd mégse…
Nem a cukor a legnagyobb ellenség…
Napjaink egyik leginkább félreértelmezett közhiedelme; a „cukorfóbia”. Azért mondjuk, hogy félreértelmezett, mert természetesen van abban igazság, hogy az elhízás összefüggésbe hozható a cukros ételek fogyasztásával (sőt!), de a répa- és a gyümölcscukor tulajdonképpen sportolók számára, mérsékelt mennyiségben nemhogy nem káros; még hasznos is tud lenni (például versenyeknél; gyors energia-visszatöltés). A hangsúly a sporton és a mértékletességen van.
Ami azonban abszolúte felesleges és rossz a szervezetünk számára, az az olaj, amiben a lángost, a sült krumplit sütik. A napraforgó olajban ugyanis ha egy bizonyos ponton túl hevítik és újra meg újra felhasználják, megjelennek az úgynevezett transzzsírsavak, amik az egészségre igen károsak (még a WHO is szabályozza ezek fogyasztását, illetve a forgalomba hozott ételek transzzsír-tartalmát, mert hogy főként a készételekben fordulnak elő; az élelmiszeripari hidrogénezési eljárás során keletkeznek). Ezek a megváltozott szerkezetű zsírsavak ugyanis nagyban hozzájárulnak a szív- és érrendszeri betegségek, koleszterinszint problémák, rákosodási folyamatok kialakulásához. A testünk nem tudja felhasználni, lebontani őket, ezért elraktározza és bizony a hurkáink gyarapodnak általuk. Ilyen transzzsírt találsz tehát a lángosban, a hot-dog bucijában és a virsliben is. A mogyorókrémben, amivel a palacsintát töltik, a mirelit hamburger-pogácsában, a vaníliás karikában, pop-cornban, mélyhűtött hasábban, a pékárukban.
A cukorhoz hasonlóan fehér halálnak kiáltották ki már évtizedekkel ezelőtt a sót; ami így önmagában megint nem igaz, hiszen az emberi szervezet folyadék- és ásványianyag-egyensúlyának fenntartásához elengedhetetlen némi nátrium és klorid (magyarán: só) bevitele (napi kb. 1 teáskanálnyi). Ennél azonban sokkal károsabb ízesítő eszközök az ízfokozók.
Az ízfokozókat szokták azonosítani az egyik legnépszerűbb fajtájával; a nátrium-glutamáttal is, ami tulajdonképpen új jelleget nem ad az ételek ízének, csak markánsabbá teszi azt. Ezért ízlik annyira az a gofri vagy csokikrém, ezért nem szűnik a vágy, ha eszel belőle; hanem fokozódik, ezáltal túlfogyasztásra ösztönöz – hozzátesszük, a nátrium-glutamát körül is baromi nagy a cécó, talán túlságosan is nagy. A glutamát ellenzői, annak rendszeres és túlzott fogyasztása esetén hányingerrel, cukorbetegséggel, agytumorral, agykárosodással, Parkinson- és Alzheimer-kórral, valamint szívritmuszavarral fenyegetnek, de tudományosan egyik következmény sem bizonyított. (De ugye az már rég rossz, ha ilyen súlyos vádak merülnek fel valami kapcsán, és valószínű nem is alaptalanul… Szóval jobb, ha kerüljük az ízfokozóval telepumpált ételeket.) Legfőbb előfordulása: húsipari készítmények, csipszek, szószok, öntetek, levesek, konzervek, na és persze a kínai éttermek ételei.
Mi azt tanácsoljuk tehát, hogy inkább otthon, előre elkészített elemózsiával indulj a Balaton-partra: zöldségek, gyümölcsök, magok, pufi rizs, és bőséges víz kerüljön a táskádba!
Plézer Panna
Sportedző