Állóképességi versenyzők a strandon

A versenyszezonban mindig dilemma a strandolás kérdése. Kell-e, érdemes-e, esetleg árt a teljesítményünknek? Akár a családdal való együttlét, de akár csak a „beach body-feeling” miatt, sokan kimennek a strandra ebben a szép időben. Viszont közelednek az év legfontosabb versenyei, amire mindenki szeretné a legjobb versenyformát megőrizni. Minél komolyabb kihívás teljesítésére vállalkozol, minél nagyobb az elvárás magaddal szemben, annál több (külső és belső) tényezőt kell figyelembe venned, ami hatással lehet az összteljesítményedre. Nézzük meg, mi a helyzet a strandolással?

„Jó levegőn….”

Az állóképességi sportok egyik nagy előnye, hogy a természet lágy ölén, friss levegőn űzhetjük. Azonban nem mindegy, hogy mikor, meddig és milyen hatásnak tesszük ki magunkat és ezzel mit is rombolunk le magunkból. Sokak bánatára, itt elsősorban nem a szénhidrát-raktárak gyors kiapadására gondolok, hiszen azt – jobb híján – néhány darab mogyorókrémes palacsinta, szinte tökéletesen megoldja. Nálunk a folyadékterek és ásványi sók hatékony visszapótlása, szinten tartása az, ami kardinális kérdés. Ami a strandon egészen extrém mértékben valósul meg. Ahhoz, hogy ne menjen a strandidő állóképessünk és versenyformánk rovására a testhőmérséklet, izzadás és párolgás optimális szinten tartása elengedhetetlen.

„Az aktív transzport folyamatának mértéke nő a hőmérséklet emelkedésével.”

Az élettan könyvekből sokaknak már ismerősen csenghet ez a mondat. A hosszútávú triatlonra való felkészülésem alapigazságainak egyike, ami most különösen aktuális. A mi esetünkben a „Na-K pumpa” működése a fontos, ami elengedhetetlen az élő sejtek létéhez. Ez az energiaigényes folyamat, döntő a sejt osmoticus viszonyainak, a sejt térfogatának és alakjának fenntartásához, magának a víznek a sejteken belül tartásához, a vértérfogat megtartásához, az idegsejtek membránjának ingerelhetőségéhez.

A fentiek alapján röviden összegezve:

Ha nő a külső hőmérséklet-> Nő a keringésre nehezedő teher-> Nő a test párolgása
=
Több folyadék és ásványi só vesztés

Nagyon legyszerűsítve, amikor strandolunk, direkt hőségnek tesszük testünket, ami még egy árnyékosabb fa mellett is izzadással és ásványi só veszteséggel jár, ami a versenyfelkészülésre nézve nem épp optimális. Szóval állóképességi sportolóként a strandolás kérdése örök dilemma… de nézzük meg:

Edzés előtt vagy után strandoljak?

A fentiekből következik, hogy egyiket sem igazán javasolnám. Edzés előtt azért nem mert, ha napozás áldásos hatásai mellett még egy leterheltebb idegrendszerrel és folyadékhiányos keringéssel indulsz útnak, annak ritkán szokott jó vége lenni. Főleg másnap reggel érezheted azt, mintha egy úthenger ment volna át a fejeden. Így az aznapi edzéseden már nem kell aggódnod… Edzés után meg azért nem, mert már eleve erős deficittel érkezel haza, ezt megfejelni még néhány óra napozással, olyan, mintha neoprén ruhában bringáznál… Az edzés okozta deficit pótlása közel sem annyiból áll, hogy megiszol egy Isotonicot és bekapsz 3db sótablettát. Ha nem muszáj, ne terheld túl és feleslegesen a rendszert, nem éri meg.

Hűtsd le magad, haver!

Ha már mindenképpen meg kell mutatnod magad a strandon, akkor:

– Fehér sapka, szalmakalap. Menő vagy sem, használ.

– Magas faktorú napolaj.

– Rendszeres időközönként vonulj árnyékba és hangzatos, cukros, alkoholos italok helyett részesítsd előnyben hipotóniás sportitalokat. Vidd magaddal a saját, jól bevált sportitalodat, az nem hagy cserben itt sem.

– Egyre hűvösebb zuhannyal csökkentsd a testhőmérsékleted, javítsd a komfortérzeted.

– Többször keveset egyél. Kerüld a csípős, zsíros, nehéz ételeket. (A mogyorós csoki hovatartozását illetően még nem döntöttem véglegesen.)

– „Ha ülhetsz is, ne ácsorogj. Ha fekhetsz is, ne üldögélj.” Segítsd a vénás keringésed.

Janota Zoltán

BioTechUSA – állóképességi szakértő

triatlonedző

14x Ironman