Amikor minden összejön… Egy győzelem anatómiája (1.)

Remélhetőleg már mindenki túl van az első rövidebb-hosszabb állóképességi megmérettetésen, és talán nem csak annyiból állt a verseny utáni elemzés, hogy megszámoltátok, nem hiányzik-e valami a vizes versenycuccaitok közül. Fel kellett tenned magadnak olyan kérdéseket, mint „Eleget aludtam, alaposan bemelegítettem, megfelelően táplálkoztam?” – és még sorolhatnám a fontosabbnál fontosabb szempontokat. De ne szaladjunk ennyire előre, van itt még más is, amit rendbe kell tennünk.

Amikor cikket írok vagy előadást tartok, az eddig ismert tudományos és szakmai ismeretek mellett igyekszem a saját táplálkozási, tesztelési, edzés- és versenytapasztalataim alapján segíteni a sportolókat. Több mint 25 éves triatlonos múltam során közel 300 versenyen indultam. A sok közül az egyik legmeghatározóbb a két hete lezajlott II. Ajka Duatlon ranglistaverseny volt. Az ott szerzett bajnoki címem hátteréről írok, bízva abban, hogy hatékonyabbak, erősebbek, sikeresebbek lehettek, lehetünk.

Az edzésről, úgy általában
Tudom, állandóan fáradt vagy. Vagy rohansz egész nap, vagy az irodaszékhez nőttél hozzá 24 órában. Egyik sem ideális a sportfelkészüléshez, de azt vallom és a versenyzőimnek is azt tanítom, hogy „ez a helyzet, ebből hozzuk ki a legtöbbet, okosan”. Ha nagy nehezen mégis kiszabadulsz edzeni, akkor a „látványbemelegítés” után már rohansz is neki a főrésznek, hogy meglegyen az előírt mennyiség, intenzitás, szenvedés. Utóbbit két okból is fontos jobban megvizsgálnunk!

Ahogy már a korábbi cikkeimben is utaltam rá, rohanó világunkban pont a sport az, amitől ki kellene teljesednünk, amitől fel kellene, hogy szabaduljunk, máshogy kellene látnunk, éreznünk. Ehelyett ott is többnyire csak a kilométerek, edzészónák hajszolása megy már a hétköznapi embernél is.

Mit tehetsz? Csípj le az edzésed elejéből csak 2 percet, ürítsd ki a fejed. Nyugodtan gondold át, honnan hova tartasz, milyen cél vezérel, milyen értékkel, élménnyel leszel gazdagabb, miért szereted (!) a sportot, és nem utolsósorban hogyan tudod ezt átadni! Minden egyes, általad elért kis siker akkor a legértékesebb, ha meg tudod osztani valakivel. Ne a táv végigszenvedésében és a befutóérem lobogtatásában merüljön csak ki a munkád! A hosszú ideje befektetett rendszeres, kitartó edzésed, az egyszerű sportos életformád és kialakult látásmódod az igazi érték.

„Nem maga a versenyteljesítmény számít igazán, hanem az, hogy általa mivé válsz!”
Feszengés helyett tanuld meg élvezni is a sportot és ösztönözz erre másokat is! A különböző közösségi oldalakat nézve a másik érdekes jelenség a sok, se nem profi, se nem amatőr versenyző mentalitása. A görcsös teljesítménykényszer és a mostanában oly divatos (de értéket nem képviselő) „állandóan jelen lenni” mentalitás kezd sokaknál uralkodóvá válni. Minden edzésen azt mutatják, hogy nagyon kemények, vicsorognak és nagyon hajtanak. Ennyi és annyi kilométert teljesítettek, óriási szinteket másztak meg és egyéb adattal bombázzák a „követőket”. Próbálnak szemléletet és véleményt formálni. Valóban ebben és így merülne ki a sport, a siker? Szomorú lenne, ha igen, mert számomra ez csak egy futószalag terméke, „hozzáadott érték” nélkül.

„A sport ne cél, hanem eszköz legyen az életedben!”
Így jelentősen nő az esélye, hogy az élethosszig tartó sport az értékrended részéve váljon. Mert görcsösen akarva, (önmagunkról) képzelt ideákat kergetve, nem igazán fog sokáig menni, nem fog őszintén menni… Az élversenyző motivációja, célja már főleg a megélhetés biztosítása körül forog. De ha már ezt a rizikós utat választotta, akkor ebben a helyzetben is lehet örömmel és tettre készen odaállni minden edzéshez. Az a bizonyos „arany középút” megtalálása vezéreljen mindenkit, mert akkor egy irányba haladunk, és csettintve azt mondhatjuk, hogy „ejha, minden összejött!”

A cikksorozat második része a verseny előtti napok gondolatairól, teendőiről fog szólni. Hamarosan olvashatjátok!

Janota Zoltán
BioTechUSA – állóképességi szakértő
triatlonedző
13x Ironman