Ha feladnád…
Nem mindig megy minden úgy, ahogy szeretnénk és ahogy elvárjuk. Csalódunk… Ezután két út van: feladod, vagy tolod tovább, hiszel és bízol és türelmesen kivárod az eredményt.
Manapság olyan könnyen feladunk mindent. Inkább kiszállunk, mintsem szembenéznénk a problémával és megpróbálnánk megoldani. Eldobunk mindent, mert jön a következő, a másik, meg majd veszünk helyette… Mindennel így vagyunk. Tárgyakkal, személyekkel, CÉLOKKAL…
Ha nem sikerül valami, inkább mást hibáztatunk, hárítjuk a felelősséget és magunk is elhisszük, hogy nem rajtunk múlik. Főleg a körülmények… Ugye? Ma nem edzek, mert esik, fúj, gyerekért megyek, hozom, viszem, bevásárolok, főzök, takarítok, fáradt vagyok, nem is fontos… jó lesz nekem így, ahogy van, így szeret a párom, így ismer mindenki… Pedig tegnap még annyira akartad, kértél és kaptál étrendet is, edzéstervet is, elszántan belevágtál, főztél, lementél edzeni… Aztán ma már kezdtél éhes lenni, ott ették a kollégák a fincsit, jött az illat… Az izomláz miatt pedig meggyőzted magadat arról, hogy így nem szabad mozogni, úgyhogy a mai edzés kilőve… Ismerős? Annyira egyszerűek vagyunk…
De talán ennek véget kéne vetni… Tudod mi a legjobb módszer?
Mindig nagyon hálás vagyok, amikor arról írnak az ismerőseim, hogy látják a Facebookon, amikor kiírom, hogy edzem és ezzel motiválom őket. Mert ez nekem is visszajelzés, hogy ez jó és fontos. Még ha sokakat idegesít is. Látják, ahogy változom és kedvet kapnak és csinálják…
Nálam sincs ez másképp egyébként. Látom a fitneszes ismerőseimnél, hogy mennek és csinálják és jól érzik magukat a bőrükben. Jó a kedvük, jól néznek ki, akkor mi mást kéne nekem csinálni? Látom bennük azt, akivé válni szeretnék, mert élnek és ragyognak. És megértem, hogy nincs lehetetlen! Bárki képes rá, hiszen akárhogy is nézzük, a szervezetünk ugyanúgy működik. Kaja be és ki, kalóriák plusszba és mínuszba, nagy csoda nincs. Csinálni kell és kész. Nem különböznek tőlem, tőlünk… Csak a hozzáállásuk más… Egyelőre. Nem elemezgetnek, hibát, okokat és kifogást keresnek, hanem MEGOLDÁST.
Nem problémát látnak a feladatban, hanem KIHÍVÁST!
Miért írom mindezt?
Egyáltalán nem megy lefele úgy a súlyom, ahogy szokott. Sokmindennek betudható, talán annak is, hogy már 30 felett vagyok. Nem tudom. Nem érdekel. Nem keresek rajtam kívül álló okokat. Csak még jobban szigorítok és intenzívebbé teszem az edzéseket. Mert olyan NINCS, hogy ne sikerüljön… Csak türelem és kitartás. Figyeljetek, mert májusban verseny. És megmutatom, hogy a lehetetlen nem létezik! 😉
Tartsd észben: soha nem lesznek tökéletesek a körülmények! Abból kell kihozni a lehető legtöbbet, ami adott!
Csak ezt akartam mondani:)
Dóri