Nyaralás alatt sem lazsálunk!
Sziasztok,
Régen jelentkeztem, ami nem véletlen, mert elutaztam nyaralni a csodálatos Korfu szigetre. Napfény-, tenger- és mediterrán kultúra függő vagyok, imádok mindent, ami ehhez az éghajlathoz tartozik az emberek mentalitásától az időjáráson keresztül az isteni ételekig… Ahogy egy kedves barátom mondaná, rossz helyre születtünk… 🙂
Sokan hülyeségnek tartják, hogy az itthoni edzés szokásokat megtartsák, de úgy gondoltam, két hét pihenő sok lenne. 3-4 napot még talán bevállalnék, de igazából én így érzem jól magam, ha megcsinálom az edzéseket is. Tudjátok, mondtam már párszor, olyan ez, mint a fogmosás… A szokásoddá válik és kell, mint ahogy kell levegőt venni, enni, inni és persze fogat mosni 😀
Egy szett sportszerkót vittem, amit minden nap mostam, szerencsére a napon pikk-pakk meg is száradt, valamint egy futócipőt és a GFlexet természetesen. Nem tudtam, hogy találok-e edzőtermet, de végül találtam, ami egy külön sztori…
Busszal utaztunk, ami 24 órás utazást jelentett.
Nem is kell mondanom, hogy minden porcikám U alakban meghajlott, mire odaértünk, de az egész éves stressz levezetése már itt el is kezdődött nagyjából 20 óra alvással 🙂 Az indulás napján még délelőtt ellátogattam Kiss Áronhoz egy dupla spinningre, így aznapra az edzés ki volt pipálva. Másnap a 20 órás alvást kipihentem, így nem edzettem. 😉 Akármilyen hülyén hangzik, tényleg elfárasztott egyébként az utazás… Ráadásul inni sem tudtam normálisan csak kb. 1 litert, mert a busz össze-vissza állt meg a pihenőknél, sose tudtuk, mire számítsunk. Így inkább edzés helyett felfedeztük a szállást, és bejártuk az egész települést, majd kimentünk a tengerpartra gyönyörködni.
Másnap futással kezdtem a napot.
Korfun egy órával előre kell állítani az órát. Így nem a szokásos 5-kor, hanem helyi idő szerint 6 órakor keltem. Magamtól ébredtem fel, egyébként nem erőltettem a reggeli kelést, de a fincsi levegő és napfény megoldotta:) Nagyon szeretek idegen helyen futni menni, mert így felfedezek mindent és a többieknek mindig el tudom mesélni, hogy mi merre van, hol van bolt, hol vannak táblák, egyéb érdekességek. Először csak a faluban futkorásztam táblától tábláig és a tengerparton ameddig lehetett és vissza. Ez nagyjából 8 km volt. Csodálatos élmény volt, mert bár félek kicsit az új tereptől és a várható körülményektől (itt kóbor kutyák, vagy 2 éve Erdélyben a mackók…), most nagyon varázslatosra sikerült. Épp elcsíptem a napfelkeltét, kellemesen hűvös volt még az idő, és senki sem volt a tengerparton. Igazi flow:) Ráadásul éppen fordultam vissza a végén, amikor az aktuális kedvenc zeném felcsengett… ennél klasszabb talán sose volt. 🙂
A többi futás alkalmával egy 4 km-re lévő kilátót választottam célpontnak, ami egy tökéletes naplementéző hely, de reggel sem csúnya…
Még futás közben kifigyeltem, hova tudnám felakasztani a GFlexemet.
Volt egy csomó hintaállvány és igazából reggel 6-kor úgysincs gond azzal, hogy elférjek a sok manó között. A legjobb helyet épp az apartmanunk melletti étterem udvarán találtam meg. Stabil, fából készült hintaállvány. Tökéletes hát-törzs edzést tudtam végigcsinálni, kombinálva némi saját testsúlyos gyakorlattal. Totálisan elfáradtam…
Következő napon futás jött, ahogy minden második napon innentől. A köztes napokon pedig vagy egész napos kirándulás, városnézés volt, vagy súlyzós edzés. Teljesen véletlen felfedeztem egy edzőtermet… ahogy már írtam is. Az edzőterem a legjobb hely, hogy hasonló elmebetegekkel összefusson az ember, így ráadásul egy ilyen kis üdülőfaluban nagyszerűen lehet ismerkedni a helyiekkel és kapcsolatokat építeni. Nyaralók alig voltak, inkább helyiek, de ők egész sokan. Picike terem, fullosan, szuperjól felszerelt, régi, de hibátlanul működő gépekkel. Csajok, pasik vegyesen, 8-10 fő szinte mindig. Igazi retro fíling, csak nem volt jó magyar szokás szerint minden második gépre kiírva, hogy javítás alatt 😀 Összefutottam itt az egyik bárban dolgozó sráccal, onnantól meg volt oldva a folyadékellátásunk, illetve az egyik pékség tulajával dumáltunk jókat az élet nagy dolgairól 😀 Többen jelezték, hogy láttak minket itt-ott, meg engem láttak futni erre-arra, szóval figyelnek ezek a huncut görögök:)
A fitness termek klímájához szokott kis húsomnak régen volt már dolga 40 fokhoz, pedig anno még én is ilyen gyúrós teremben kezdtem. De itt még ventillátor sem volt, csak néha egy kis huzat. Izzadtam rendesen, a 80 kg-s guggolást inkább 60-nál befejeztem, de a felhúzást sem erőltettem, így is 3 napig izomlázam volt. Furcsa volt amúgy is, hogy kis átmérőjű rudak voltak, a tárcsákon pedig nem volt fogó 😀 vicces, hogy a kényelemhez mennyire hozzászokik az ember 🙂
Ahogy töltődtem fel szénhidráttal a gyrosoknak és muszakáknak köszönhetően, úgy lettem egyre jobb erőben és olyan tempókat futottam, amiket még soha.
Igazából egész máshogy és egész más dolgokat kajáltam kint, de ez a két hét erről szólt. Nagyjából háromszor ettünk naponta, a reggelihez vittem zabpelyhet, pont elfogyott a fél kg a két hét alatt, vettem hozzá isteni helyi mézes joghurtot. Ebédre és vacsira pedig valami fincsi görög kaja volt a menü.
Mindig ahova megyek, az ottani helyi kultúrát, étkezési szokásokat, ételeket szeretném megismerni és ahogy már írtam, a mediterrán világ különösen közel áll a szívemhez. Ettünk sok-sok gyümölcsöt, zamatos zöldségeket, sajtokat, és hazaérve bizony nem volt kedvem a boltban vásárolgatni, mert tudom, hogy itt semminek sincs olyan íze, amilyennek lennie kellene és erre sajnálom költeni a pénzt… Majd biztos megszokom újra, úgysincs más választásom… De ami ott van paprika, paradicsom… Ahogy nyitom a hűtőt, úgy ölel körül az illatuk… a gyümölcsökről meg inkább nem is írok… Olyan finom barack, alma, körte nincs sehol máshol…
Az utolsó előtti napon későn keltem, mert hosszú volt az éjszaka, így kénytelen voltam délután futni. Azt a szenvedést senkinek sem kívánom… Rettenetes volt. Ráadásul előtte fél órával ettem, és szükség lett volna még némi emésztésre, de a türelem sosem volt erényem 😀 Így bár megcsináltam a szokásos 8 km-t, teljesen elkészültem az erőmmel a végére… De megcsináltam és büszke voltam magamra 🙂
A hazautazás nem volt teljesen zökkenőmentes, mert gyakorlatilag 26 óra nem alvást sikerült produkálnom, de már kezdek magamhoz térni… és nemsokára újult erővel csapok a lecsóba és osztom meg Veletek a tapasztalataimat, tudásomat az edzésről és a kajálásról.
Ha te sem vagy az a lazsálós típus és szeretnél a nyaralás alatt is rendszeresen edzeni, próbáld ki saját testsúlyos edzéstervemet » link
Dóri
