Tiszaújváros világkupa – ezüstérem
Ennek legfőbb oka, hogy az előfutamok sorsolása nagyban befolyásolhatja a vasárnapi fináléba való bekerülés esélyeit is. Ez a beosztás általában a verseny hetének elején kerül fel az ITU honlapra, így én hétfő reggeltől folyamatosan az oldalt frissítettem a várva várt listákért. Edzésen, kaja közben egyfolytában az előfutamok beosztását vártam, ezzel majdhogynem a csapattársak agyára menve. Végül a keddi résztávos futás közepén Peti elkezdte diktálni a neveket. A lista hallatán örömömben egy 1.03-as 400méterrel fejeztem be az edzést, valamint a csapattársaim is végre megkönnyebbülhettek, hogy visszakaptak engem a megszokott formában. 🙂
A szombati napon a 4. futamba kerültem, ami szerencsémre mentes volt a top úszóktól, viszont a pár gyorslábú ellenfél kellő motivációt szolgáltatott, hogy felpörgessem a lábaimat a másnapi döntőre. Még akkor sem tudtam volna jobb futamot összeállítani magamnak, ha heteket töltök el az ellenfelek kiválasztásával. A nagy úszóidők nélkül is leggyorsabb előfutamot megnyerve, aztán bizakodva vártam a másnapi, igencsak izgalmasnak ígérkező döntőt.
A körülményekről csak annyit, hogy oda sem érkezett meg korábban a lehűlés. A rajt előtti órákban még muszáj volt jégzselével hűteni a testemet, mert lassan a zombivá válás biztos jeleit kezdtem felfedezni magamon. Ennek ellenére bíztató volt, hogy a verseny közeledtével egyre jobban éreztem magamat. Vasárnapra 1-re cseréltem az előző napi 92-es rajtszámomat, így én választhattam először rajtpozíciót a pontonon. Le is mentem bal szélre, mint első nap. Most azonban kiemelten figyeltem arra, hogy ne pofozzam fel a tó közepén lévő szökőkutat. Varga Béla villám rajtjaira készülve sikerült tökéletes ritmusban elkapnom a felhangzó dudaszót, így megkezdődhetett a 750méter hosszú, sprintekkel és könyörtelen adok-kapokkal megspékelt örömúszásunk. A város központjában lévő kicsi dísztavat a 11. helyen hagytam el, közvetlen Tóth Tomi után, de nem volt idő sokáig örülni ennek a részeredménynek, mert ahogy korábban az várható volt, a francia sor (kis orosz segítséggel) nagyjából 30mp előnnyel ekkorra már el is hagyta a depót. Hamar összerázódott egy nagyobb üldözőboly, melyből egyetlen dolog hiányzott csupán: az összhang. A pálya szélén szurkoló barátok mesélték a verseny után, hogy tisztán látszott, az a 4-5 ember, akik húzták ezt a sort (köztük én is), míg a többiek kedélyesen élvezték a szélárnyék jelentette könnyebbséget. A kritérium jellegű bringapálya egyetlen fordítója pontos tájékoztatást adott arról, ki hogy áll a versenyben. Körről-körre faragtunk le a vezető négyessel szembeni hátrányunkból, ugyanúgy ahogy a mezőny vége is próbált zárkózni hozzánk.
A harmadik körben aztán az élen állók megadták magukat, szinte le is álltak a pedálozással, így pillanatok alatt beértük őket, de ez nem jogosított fel a pihengetésre. Muszáj volt tovább menni, mert szerencsére a mezőny papíron 3 legjobb futója, csak egy bollyal hátrébb koptatta az aszfaltot. A dán Andreas Shilling-en és rajtam kívül azonban senki sem érezte úgy, hogy továbbra is fenn kell tartani az eddigi tempót, így pillanatok alatt el is szakadtunk a mezőnytől. A dán fiú már az előfutamban is nagyon masszív volt a kerékpáron, és a 15:40-en belüli futóidő sem esett rosszul neki, ahogy én láttam. Ha nem vele lettem volna elöl, akkor nagy valószínűséggel nem erőltettem volna az elmenést, de így úgy gondoltam, hogy jobb elöl vele, mint hátul nélküle. 🙂
Nagyjából 25mp-es előnyt sikerült összeszednünk a futásra, amit az első kilométeren az üldöző boly fürgelábú emberei megfeleztek. Nehézkesen ment az első kör, de éreztem, hogy lesz ez még jobb is. A tiszaújvárosi szurkolók egy pillanatra sem hagytak magamra a futópályán, melyet szeretnék még egyszer megköszönni. Az 5 kilométeres táv felénél ért utol minket az orosz Polyansky, aki mint kiderült futotta a 15perces tempót. Rejtélyes módon ekkor még át tudtam venni a ritmusát, de az orosz tanult a korábbi évből, és nem hagyta a végére az első hely eldöntésének kérdését. Végül második helyen értem célba, pár másodperccel a dán szökevénytársam, Andreas előtt, akit Tóth Tamás követett a negyedik helyen.
Utólag kijelenthetem, hogy megérte „Shillingbe” fektetni a munkám, hisz a verseny végére jobban elszállt, mint a svájci frank.
Ezúton szeretném megköszönni a BiotechUSA termékeinek hogy a hosszú hétvége mind a kettő napján kirobbanó formában állhattam rajthoz.
Az olimpiai kvalifikációval kapcsolatban ismételten rengeteg pontot helyeztem a zsákba, jelenleg a 28. helyen állok 🙂
A következő versenysorozatom egy Amerikát átölelő Edmonton- Chicago- Cozumel helyszíneken lesz, mellyel a világbajnoki sorozatban szeretnék értékes pontokat gyűjteni, addig is edzés edzés edzés…
Faldum Gábor, BioTechUSA támogatott triatlonista