Versenyfelkészülés – Ha unalmas a kardió

A monoton, 1 órás, aerob edzést nem igazán tartom hatékonynak zsírégetés szempontjából. Nagy testsúlynál, ízületkímélés szempontjából jó választás, de ahogy tapasztalom és olvasom mostanában, sokkal jobb az intervall edzés, illetve a nagyobb intenzitás, mint egy szimpla kardió. Főleg mert ott az edzés után is hatékonyabb a zsírfelhasználás. Konyhanyelven. Mindezek ellenére néha jobban esik egy óra gyaloglás, mint egy intervall futás. Ennyi kényeztetést azért mindig hagyok magamnak, hogy azt csinálom, amelyikhez kedvem és erőm van, mert nem megutálni akarom az edzést, hanem megcsinálni és élvezni, amennyire ez egy versenyfelkészülés tempójában lehetséges.

Hogyan maradok mindig motivált? Lehetséges minden edzést élvezni?

Nagyon sok most az edzésem, túl sok is, de egyelőre nincs más választásom, mert járok egy crossfit tanfolyamra és ezt nem tudom beleszámolni az edzéseimbe, mert nem célirányos. Ez egy extra mozgás, amit nem bánok, mert imádom, de azért kimerít. Így a crossfitekkel együtt van most egy héten 12 edzés. Nem vagyok benne biztos, hogy kevesebb edzésem lesz, ha vége a tanfolyamnak, viszont az edzőtermi edzéseket jobban szét fogom tudni szedni (most 3 edzőtermi van, a többi kardió) és célirányosabban tudok majd edzeni.

De nem is erről akarok írni, hanem arról, hogy amikor fél 5:40-kor elindulok otthonról, hogy 6:10-kor már a kardiógépeken táncikáljak, akkor pontosan tudom, hogy aznap inkább beleborulnék egy könyvbe a taposón, vagy zenét hallgatnék hegynek felfelé a futópadon, vagy futnék inkább egy olyat, hogy a függönyök is becsavarodnak tőlem. Hétfőn és kedden, amikor a hétvégi ‘pihenő’ után kicsit több az energia, akkor az utóbbihoz szokott kedvem lenni, hétvége fele pedig jöhet a punnyadós beleborulás. Esetleg egy spinning, ahol muszáj tolni és megcsinálni, különben rosszul érzem magam a bőrömben.

Szeretek célokat kitűzni, megfutni egy hosszt, vagy időt, megfutni egy tempót meghatározott ideig, meg ilyesmi. Mert a cél húz. Ha úgy állok hozzá, hogy na futok valamennyit, aztán majd meglátom, na abból az lesz a végén, hogy jó lesz ha hasazok meg vádlizok aztán húzás haza… Neeeem, ilyen nincs. Cél van. És ha megcsinálom és tetszik, az nagyon motivál, hogy még erősebb edzést rakjak össze magamnak. Ja persze nem mondom, hogy őrületes állóképességem van és lefutnék egy maratont, azért ez távol van, de egészségi szempontból tökéletesen elégnek találom, amire képes vagyok és nyilván dolgozom azon, hogy még tovább fejlődjek. Viszont nem fogok eret vágni, ha nem futok le 2,5 órán belül egy maratont soha…

Ha a célOD, a motiváció

Tehát, hétfőn úgy nézett ki a futás reggel, hogy 5 perc 7 km/h-val (tekinthető bemelegítésnek is), 4 perc 8 km/h-val, 3 perc 9 km/h-val, 2 perc 10 km/h-val és 1 perc 11 km/h-val. Ez pontosan 15 perc. Utána 15 perc taposás következett, mert olyan kedvem volt. Utána még egy kör futás. Ez a nehéz egyébként, újra visszaállni a futópadra. A második körben az utolsó egy percet 14 kmk/h-val futottam – csak az íze kedvéért. Aztán jött újabb 15 perc taposás. A futást így nem untam, nem volt rá időm, repültek a percek. A taposás volt kicsit uncsi. A futásnál nézem az időt és az eltereli a figyelmemet, meg mindig számolgatok, hogy akkor 5+4+3, akkor 12 percnél váltás stbstb.

Kedden rátettem egy lapáttal és 6 perc volt 7 km/h-val, 5 perc 8 km/h-val, 4 perc 9 km/h-val, 3 perc 10 km/h-val és 2 perc 11 km/h-val. Ez pontosan 20 perc, így két kör ment és 20 perc tempós séta emelkedőn jött a végére. Féltem tőle az első körben, mert a végét nehéznek gondoltam, de mindig az járt a fejemben, hogy ‘jaj ne vicceljünk már, csak 5 perc… annyit fél lábon is…’ és simán ment. A második körben pedig féltem, hogy már fáradt leszek, hogy bírjam. De ment. És mindig megy…

Kihívás – célkitűzés – teljesítés – magabiztosság. Nincs sok titok:)

Visszagondolva, nem emlékszem, hogy egy-egy ilyen kihívás során előfordult volna, hogy nem csinálom meg… Megcsinálom és kész. És megyünk tovább, jöhet a következő hét. Mindig egy picit magasabbra téve a lécet, emelni a tétet – ez motivál.

Jó edzést mindenkinek 😉

Dóri