Tényleg kevesebben merünk segíteni a mentő kiérkezéséig? Meglepő eredmények a Mentőalapítvány és a BioTechUSA közös mentésismereti felmérésén
Mentőt hívni egyszerű feladatnak tűnhet, de vajon mit hoz ki belőlünk az éles helyzet? Pánikba esünk vagy képesek vagyunk segíteni, amíg kiér a mentő? Közel 5000-en adtak választ idén nyáron a megújult Szép Mentés! tesztben, amelyet Kovács-Nyári Dia, a BioTechUSA-cégcsoport márka- és jótékony nagykövete és Csuja Imre, az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete közös kampányban indított útjára. A kezdeményezés a két szervezet egyéves, több állomásból álló, 50 millió forintos termékadományt is magában foglaló aktivitássorozatának utolsó fejezeteként valósult meg.
Tudjuk, kit hívjunk, ha baj van?
A segítségnyújtás fontossága mellett tette le a voksát a BioTechUSA-cégcsoport, amikor a Mentőalapítvánnyal közösen arra vállalkoztak, hogy feltérképezik a magyar lakosság mentési ismereteit. Jó hír, hogy a Szép Mentés! tesztben résztvevők magabiztosan tudják, hogy a 112-es segélyhívószámon érhetik el az életmentőket.
Joggal adódik a kérdés, milyen esetekben indokolt a mentő hívása? A válaszadók közül többen a megérzésükre hagyatkoznának, mondván, jobb félni, mint megijedni. Az igazság az – és 10-ből 8-an helyesen így nyilatkoztak -, hogy életveszély, vagy annak gyanúja, súlyos sérülés (csonttörés, mérgezés, égési sérülés), illetve megindult és előrehaladott szülés esetén létfontosságú tárcsáznunk a 112-t.
Baj esetén szinte az összes válaszadó megfelelően tudná elmagyarázni a mentésirányító operátornak, hogy hol és milyen esemény történt, hány sérült van és mit lehet tudni az állapotukról, valamint saját nevét és telefonszámát se felejtené megadni bemutatkozáskor. A segítségnyújtáshoz alapvető fontosságúak ezek az információk, ugyanúgy, mint az egyértelmű helymeghatározás, amellyel segíthetünk a mentőnek a helyszín megközelítésében.
Pánikolunk vagy segítünk amíg kiér a mentő?
A korábbi felmérések után meglepő fordulat, hogy a teszt szerint a válaszadók 20%-a szerint elég, ha értesítik a mentőket, az elsősegélynyújtást laikusként azonban nem kötelesek megkezdeni. Stresszhelyzetben a legrosszabb reakció, ha pánikolunk és attól félünk, hogy ártani fogunk a sérültnek. Nem szerencsés abban bízni, hogy van valaki a tömegben, aki jobban ért a segítségnyújtáshoz, hiszen ezzel a hozzáállással értékes perceket veszíthetünk, ami akár a sérült életébe is kerülhet. Az Alapítvány éppen ezért felhívja a figyelmet az elsősegélynyújtás fontosságára, és arra, hogy ilyenkor nem csak magunkra számíthatunk: a mentésirányító szükség esetén vonalban marad, és instrukcióival segíti a laikusokat a mentő kiérkezéséig. Fontos megjegyezni, hogy a sérültet csak akkor mozgathatjuk, ha veszélyzónában van, például egy forgalmas úton találunk rá, és ki kell hozni onnan.
Újraélesztés defibrillátorral – laikusként is sokkolhatunk?
A kérdés, amely évek óta dilemma elé állítja a válaszadókat. Az Alapítvány Ne parázz, sokkolj! című 2020-ban bemutatott edukációs kisfilmjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyilvánosan elérhető defibrillátorokat laikusként is bátran használhatjuk. Az idei kutatás eredményei alapján szerencsére sokaknak eszébe jutott a helyes megoldás. 10-ből 9 ember tisztában van vele, hogy ezek a félautomata vagy automata készülékek úgy lettek kialakítva, hogy a laikusok is tudják őket használni, hiszen a gép ítéli meg, hogy szükséges-e sokk leadása, nem az ember.
„Fontos, hogy merjünk cselekedni, amikor megtörténik a baj, hiszen az első 3-5 perc a legkritikusabb hirtelen szívhalál esetén, és ilyenkor az esetek döntő többségében csak egy laikusra számíthat a bajbajutott. Percenként tíz százalékkal csökken a túlélés esélye, ezért nem érdemes tétlenkedni. Defibrillátor használatával pedig többszörösére növelhetjük ezt az esélyt, ezért ilyen szituációban azonnal kérjünk meg valakit a közelünkben, hogy menjen és keressen nyilvános defibrillátort.” – tájékoztatott dr. Czakler Éva.
A MeTI mutató, és ami mögötte van
A Mentésügyi Tájékozottsági Index, vagyis MeTi egy olyan, az Alapítvány által létrehozott mutatószám, amely egy közérthető, az összes teljesítményt összefoglaló számmal tudja értékelni a lakosság felkészültségét. 2024-ben ez az érték minimálisan nőtt a korábbi évekhez képest, 8,8 lett. Az OMSZA értékelése szerint az emberek jellemzően továbbra is jól tájékozottak mentéssel kapcsolatos kérdésekben, hiszen több kérdésben is 90% feletti volt a jó válaszok aránya. Ugyanakkor az is világosan látszik, hogy még mindig vannak olyan mentési ismeretek, melyek pontosításra szorulnak.