Diéta és a köd, amibe burkoltuk

Nem sok olyan szót ismerek, ami akkora megosztó erővel bír, mint a diéta. Ha ezt a szót mondom, tudom nemcsak a ti fejetekben kavarognak gondolatok, hanem az enyémben is. Tudjátok, a diétát sokan egy kalap alá veszik a fogyókúrával, az éhezéssel, a mellőzéssel, a letört-levert hangulattal, a fáradtsággal, a rosszullétekkel… Rosszullét?

Ilyenkor, mindig eszembe jut, hogy ezek az emberek érezték-e már valaha igazán energikusnak magukat, voltak-e már stabil életkedvvel, szerettek-e volna minden pillanatban mozogni?! Persze ez nem az ő, nem a mi hibánk, hanem a túlnépesedés miatti túltermelésre késztetett gazdálkodás, a kényszerérésre ítélt gyümölcsök-zöldségek és a folyamatos impulzusok miatti nagygazdaságokban nevelt állatok ideje korai felnevelése, majd könyörtelen tempójú mészárszékre hajtása okán kialakult káoszé.

Az emberek fejében teljes az összevisszaság, amit szintén nem csodálok, hiszen ha abból indulok ki, hogy ha ezt az egy szót ‘diéta’ bárki beírja google-be, vagy kinyit három-négy ilyen címmel felvértezett könyvet, még véletlenül sem fog találni ugyanolyan véleményeket. Minden nap megjelenik számos tanulmány, melyet néhány neves egyetem a magáénak nevez, majd hirdet, mintha ez lenne az új szentírás. Az tény, hogy én is olvasom és használom is ezeket. Az megint egy másik tény, hogy ebben a szakmában dolgozom és élek, vagyis megvan az az előnyöm egy más szférában mozgó és dolgozó emberrel szemben, hogy megfelelően el tudom helyezni ezeket az információkat. A kérdés csak annyi, ki foglalkozik a világon az átlag, sportolni vagy éppen csak egészségesen élni vágyó polgárral?! Tudom, hogy ezen tanulmányok segítség céljából készülnek, de azt is látom, hogy egyre nagyobb káoszt okoznak egy olyan egyszerű alapokra épülő életstílusban, ami egyértelműen az egészség nagykövete lehetne.

Ami kerek, az maradjon kerek, ami háromszög alakú az pedig maradjon továbbra is az.

Oké, tegyük is félre ezesetben a rébuszokban beszélést. Mit is akarok sugallni ezzel a mondattal? Azt szeretném nektek kézzelfoghatóvá tenni, hogy a természet a legjobb barátunk. Nekünk pedig nagyon kell vigyázni az ilyen kapcsolatainkra, hiszen ha jók vagyunk vele, figyelünk rá, akkor ugyanezt a törődést is kapjuk vissza. Viszont ha nemtörődömökké válunk, ő is elfordul tőlünk és egyre mélyebbre kerülünk a csávában. Egészen pontosan a finomított szénhidrátok és a feldolgozott termékek fogyasztására gondolok. Sajnos ezek az emberi szervezet számára olyan anyagok, amik függést képesek okozni.

Tapasztaltátok ugye már azt, amikor nem vagytok éhesek, mégis azért valami nassolnivalót elrágcsálnátok. Ugye nem sikerült megállni egy szeletnél, egy maréknál ilyenkor? Ugye ismerős az a pillanat is, amikor ráébredtetek nassolás közben, hogy megéheztetek és ha valaki most elvenné tőletek azt a fránya nasis zacskót, bizony rámordulnátok, esetleg még meg is harapnátok!?

Most azt kérdezitek, honnan tudhatom én ezt? Onnan, hogy ez nem egyedi eset.. Onnan, hogy éltem én is így, én is falánk voltam, és szinte remegésig tudtam juttatni magamat egy-egy ’élelmiszer’ láttán. Ez bizony egy ördögi kör, amit én magam is testközelből tudok és ismerek már.

Ismerjük azt az érzést, amikor már érezzük, hogy jó lenne enni valamit, de nem kifejezetten van időnk/kedvünk leülni és elfogyasztani egy komplex szénhidrátokat is tartalmazó fehérje alapú ételt. Ilyenkor előszeretettel nyúlunk valami olyan után, amit már a természetből begyűjtés után a gyárban összekevertek egy adag más hozzátevővel, majd formába öntötték és most épp egy zacskóba rejtve veszünk le egy bolt polcáról. Miután ezt kibontottuk és jóízűen elfogyasztottuk, vagy azonnal éhesebbek (megjegyzem, kívánósabbak sokkal inkább…) leszünk, vagy pillanatnyilag sikerült tüzet oltanunk. Bizony, pillanatnyilag, mert hamarosan a szervezet érzékeli az emésztést követően – ami ezeknél az élelmiszereknél hihetetlen tempóban zajlik – az emésztőrendszerünkből felszívódó és a vérünkbe kerülő nagyobb mennyiségű cukrot. Erre azonnal reagálni fog egy hatalmas inzulin fröccsel.

Mi az az inzulin?

Miért is ilyen bűvös kis hormon ez? Az inzulin elsősorban az elfogyasztott szénhidrátok megemésztése utáni vércukorszint emelkedést kompenzálja, és a szénhidrátokat (a glükózt a vérből) oda szállítja, ahol azokra a legnagyobb szükség van. Ha épp nincs az izmokban rájuk szükség és a máj raktárai is telítve vannak, akkor bizony lipidek formájában elraktározásra kerül a bőr alatti kis párnácskákban, mint testzsír.

Ezzel eddig nincs is baj, igaz? Hiszen ti csak egy kis csokit ettetek, amivel épp el is múlt az éhségetek, vagyis ti most nem esztek többet. Ezzel így akár még jót is tettetek, nem? Hiszen nem volt nehezebben emészthető szénhidrát -mint a zöldségek, vadrizs- az elfogyasztott menüben, vagyis az emésztőrendszereteket nem dolgoztattátok hosszú ideig?! Sajnos azt kell mondjam, NEM! Tudjátok miért? Elmondom…

Az egyik ok az, hogy az emésztés is energiaigényes folyamat, vagyis a szervezet kalóriákat használ el hozzá az emésztési idő alatt is. A másik ok pedig, hogy ez a szelet csoki nem folyamatosan szívódott fel a szervezetünkben, hanem hirtelen választott eszköz volt hivatott a tűzoltásra, vagyis ugyanilyen tempójú eltűnése is biztosított a nagymértékű inzulin felszabadulásnak köszönhetően. Ez pedig annyit jelent, hogy perceken belül újra éhségroham tör majd ránk és újabb adagot fogunk fogyasztani valamiből. Ez pedig ki tudja, meddig fog folytatódni így, de egy dolog biztos. Így a nap végére akár többszörös kalóriamennyiséget is elfogyaszthatunk ahhoz képest, amennyi a szervezetünk számára szükséges és indokolt lenne.

Mi az én javaslatom?

A fent leírtakból tanulva javaslom nektek, hogy olyan élelmiszereket fogyasszunk, amiket közvetlen a termelőktől szerzünk, vagy legalább olyan formában vesszük, ahogyan azt a termelő eladta. Ne fogyasszunk feldolgozott élelmiszereket, gyárak termékeit, konzerveket sem egyszerű szénhidrátokból készült pékárukat. Igaz, hogy finomak, de higgyétek el nekem, kis energiabefektetéssel és utánajárással már rengeteg alternatívát találtok receptek formájában a nassolnivalókra. Lehet, hogy egyszerűbb megvenni készen, de az orosz rulett veszélyes játék!

Üdv nektek,
Schönekker László, Söni