Étkezési zavarok a pszichológus szemével

Nagyon sok kérdés érkezik Tóth Andrea pszichológushoz minden hónapban az evészavarokkal kapcsolatban. Gyakran keresnek aggódó hozzátartozók és edzők is a témában, emiatt fontos, hogy beszéljünk az evészavarokról és a hátterükben megbúvó okokról.  

A legismertebb evészavarok: az anorexia nervosa, a bulimia és a túlevés 

És vannak kevésbé ismert táplálkozással kapcsolatos problémák is, mint az orthorexia.  

Ebben a cikkben általánosságban járjuk körül az evészavarok témáját és kicsit részletesebben foglalkozunk az anorexiával és a bulimiával, míg végül a túlevést és az orthorexiát fogjuk megbeszélni és hamarosan foglalkozni fogunk azokkal az evészavarokkal is, melyek nem súlyosak annyira, mint az anorexia nervosa, nem is annyira látványosak, emiatt még tovább rejtve- és fennmaradhatnak.  

A táplálékfelvétel zavarai napjainkban kiemelt és fontos problémának számítanak és laikusként is számos helyen, fórum lehet találkozni információkkal a témával kapcsolatban – mégis azt tapasztaljuk, hogy sokszor hosszú ideig, akár évekig rejtve vannak a beteg hozzátartozói, közeli barátai előtt is a tényleges nehézségek és csak későn jutnak megfelelő ellátáshoz az érintettek.  

Az evészavarok sajnos gyakori problémák, egyes kutatások szerint a fiatal nők 1-4%-a érintett az anorexia vagy a bulimia nehézségeiben.

Tekintettel arra, hogy az anorexiás betegek 8%-a tíz éven belül meghal, ez döbbenetes arány. Az evészavarokban a nők nagyobb arányban érintettek, mint a férfiak.  

Az evészavarok hátterében mindig összetett és nagyon komplex problémák állnak 

Ezért kezelésük is összetett, hosszú és nehéz folyamat. A legtöbb pszichiátriai kórkép esetén igaz az a tézis, hogy vannak bizonyos tényezők, amelyek hajlamossá tesznek minket a problémára, többnyire van a problémának egy (vagy több) konkrét kiváltó oka és sajnos vannak olyan tényezők, melyek segítik a probléma fennmaradását. Az evészavarok esetén sincs ez másként.  

Hajlamosító tényezők 

Kutatások szerint hajlamosító tényezők lehetnek a kora gyermekkori társas környezetben, a családban jelen lévő szokások, melyek az étkezéssel vagy a mozgással, de akár a konfliktusok kezelésével vagy a stressztűréssel kapcsolatosak. Az evészavarokra hajlamosító tényezők magában az egyénben, a személyiségében is jelen vannak, vannak olyan személyiségvonások, melyek gyakran együtt járnak az evészavarokkal, ilyen például a világra és új ingerekre való nyitottság mértéke, vagy az ingerek elkerülése, de ilyen a konfliktuskerülés, a maximalizmus vagy a másoknak megfelelni vágyás kényszere.  

Kialakulásukban fontos szerep jut a gyerekkori eseményeknek, traumáknak. Mindig érintett az érzelmi élet, gyakori, hogy az érzelmek kifejezésének nehézségeivel is együtt járnak az evészavarok. Sokszor az evészavarokkal küzdők érintettek különféle határtartási problémákban, az énhatárok védelmének nehézségeiben, illetve az indulatok kontrollálásának zökkenőiben. A kontroll kérdése egyébként is hangsúlyos a táplálkozással kapcsolatos zavarok esetében.  

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az evészavarok hátterében mindig együtt járnak bizonyos biológiai- és viselkedéses sajátosságok, kognitív jellemzők, melyek leginkább a testképpel, evéssel kapcsolatos gondolatokat, gondolkodást jelentik. Mindig meghatározó az érzelmi háttér, az érzelmi élet zavarai és az érzelmek kifejezésének nehézsége és van egy kulturális ok, mely alatt leginkább korunk vékony, sportos, fitt nőideálját értjük.  

Fenntartó tényezők 

További nehézséget jelent, hogy a háttérben megbúvó komplex ok-okozati összefüggések megértése nem jelent automatikus gyógyulást, mert az evészavaroknak fenntartó tényezői is vannak. A pszichiáterek, pszichológusok azt szokták mondani, hogy az a környezet, azok a környezeti feltételek, melyek egy pszichés betegség kibontakozását támogatják, sajnos a fenntartásában is részt vesznek – ezért a tényleges gyógyuláshoz mindig kell a környezet, a környezetben élők, a család változása is, ezért evészavarok esetében a családterápia kiemelten fontos.  

Evészavarok részletesen 

Anorexia nervosa

Jellemzően a serdülőkorral megjelenő pszichés rendellenesség, melynek látványos tünete az, hogy az anorexiás egyre vékonyabbá fogy és egy idő után kórosan sovánnyá válik. A környezet számára megfigyelhető, hogy kialakul egyfajta testsúly-fóbia, egy hízástól való rettegés. Gyakori, hogy egy fogyókúrával indul, melyet aztán az egyén nem tud abbahagyni, az egész életét eluralja a fogyni vágyás és a kilóktól, aztán később a  

• dekáktól és grammoktól rettegés.  
• gyakori, hogy a látványos és gyors testsúly csökkenéssel  
• felborul a menstruációs ciklus és  
• végül el is marad a menstruáció.  
• fontos jellemző még egy torzult testkép, a beteg már kórosan sovány, de még mindig kövérnek, vastagnak látja magát.  
• a betegséget egyre romló hangulat, hangulatzavar, szorongások, fokozott belső feszültség és rossz érzések kísérik.  
• az anorexia egy életet komolyan veszélyeztető betegség, mely akár halállal is végződhet.  

Számos olyan családi környezetben megbúvó ok lehet, mely elősegíti ezen probléma megjelenését. Kutatások azt találták, hogy gyakrabban jelenik meg teljesítménycentrikus, a teljesítményt mindenek felett hangsúlyozó, a gyerekeket maximalizmusra szocializáló családokban, melyben érzelmileg hideg légkör van. Gyakori, hogy a családi környezet erőteljesen kontrolláló, sok anorexiás számol be arról, hogy úgy érzi, egyetlen dolog felett van kontrollja és ez a testsúlya.  

A nőiség megélésével is nehézségei szoktak lenni az anorexiával küzdőknek, sokszor korábbi szexuális abúzus is előfordul az előzményben, melyre egyfajta védekezés a test eltorzítására, a nőies formák megszüntetésére tett kísérlet az önéheztetéssel.  

Kezelése a fent felvázolt helyzet miatt nagyon nehéz, hosszadalmas és bonyolult. Minden esetben intézményes háttér javasolt, és fontos tudni, hogy sosem elegendő csak magát az anorexiával küzdő beteget kezelni, mert ebben az esetben kiemelten igaz az, hogy a család fenntartó tényezőként működik. Sajnos nagyon gyakori, hogy erre a fenntartó szerepre a hozzátartozóknak semmi reflexiójuk nincs, emiatt nem is vesznek részt terápián. 

Bulimia (Bulimia nervosa)

Az anorexia mellett a másik gyakran diagnosztizált étkezési zavar, de az anorexiával ellentétben viszonylag sokáig teljesen rejtve maradhat az egyén környezete előtt, mert gyakran nem jár látványos súlyvesztéssel. A bulimia jellemzője a falásrohamok, mely során az egyén hatalmas mennyiségű kalóriát tüntet el nagyon rövid idő alatt, aztán valamilyen módon megszabadul tőle, vagy hányással, vagy hashajtással. A falásrohamot folyamatos önvád, bűntudat kíséri, mely sokszor extrém szorongásig fokozódik, melyre csak a hánytatás, hashajtás hoz enyhülést. Gyakran egyéb komoly pszichés problémával is együtt jár, ilyen például az impulzusok kontrollálásának a nehézsége, de együtt járhat addikciókkal is, mint a dohányzás, alkohol- vagy drogfüggőség.  

A bulímia esetén is komplex ok-okozati viszony áll a háttérben, melynek során gyakran megfigyelhető a másoknak túlzottan megfelelni vágyás, az emocionális labilitás és a maximalizmusra törekvés.  

Mindkét evészavar esetében elmondható, hogy a beteg elviselhetetlen belső szenvedést él meg, ezért nagyon fontos a megfelelő és hatékony segítség. Fontos tudni, hogy minden esetben pszichiáter szakorvos és pszichoterapeuta segítségére is szükség van, többnyire kórházi kezelést is igényel és mindig fontos a beteg környezetét is segíteni, a környezet változását támogatni, elősegíteni, mert ha a kórházi kezelés végén a beteg visszamegy a betegségre szocializáló környezetbe, akkor nagyon könnyen visszaesik, így a családterápia elengedhetetlen evészavarok esetén.   

Sajnos gyakran találkozni azzal, hogy nem megfelelő végzettségű szakemberek, kineziológusok, mentálhigiénés segítők, stb. foglalkoznak evészavarok kezelésével. Fontos tudni, hogy a bulimia és az anorexia komoly pszichiátriai betegségek, melyek hosszú- és komplex kezelést igényelnek, többnyire gyógyszerre is szükség van. A nem megfelelően képzett és nem megfelelő végzettségű segítők gyakran többet ártanak, mint használnak. Megfelelő intézményes háttér nélkül, magánúton dolgozó emberhez nem lehet fordulni ebben az esetben a probléma komplexitása miatt.  

Magyarországon a körzetes pszichiátrirai ellátó rendszer mellett a SOTE Magatartástudományi Intézetében működik Evészavar Ambulancia, ahová tb finanszírozott módon fordulhatnak az érintettek. Evészavar gyanúja esetén jó kiindulópont lehet őket felkeresni és segítséget kérni.  

Orthorexia nervosa

Egy, az anorexiánál és bulimiánál kevésbé ismert problémakör, melyre azonban a fitness és egészséges életmóddal kapcsolatos területen érdemes kiemelt figyelmet fordítani, mert a probléma sokszor az egészséges életmód követésének vágyával jelenik meg.  

Az orthorexia nervosaval küzdő emberek szélsőségesen, kényszeresen foglalkoznak az egészséges táplálkozással, a fókuszban nem az elfogyasztott tápanyag mennyisége van ebben az esetben, hanem a táplálék minőségének a kérdése. Az orthorexiával küzdők erőteljes szorongásokkal tarkítva, kényszeresen figyelnek arra, hogy csak azt egyék, ami szerintük egészséges. Nincsenek könnyű helyzetben napjainkban, mikor számtalan cikk és információ érhető el laikusok számára a táplálkozás témájában. Számtalan trendi diéta és táplálkozási hullám dívik, melyek mindegyike „tudományos eredményekre” támaszkodva hirdeti az üdvözítő utat. Aki hajlamos az egészségével kapcsolatos szorongásokra, gyorsan botlik olyan információkba az internetet böngészve, ami valamilyen életmód követését hirdeti, természetesen azzal a kitétellel, hogy aki más életformát követ, az hamarabb beteg lesz.

Az orthorexiával küzdők életén teljesen eluralkodnak az egészséges táplálkozással kapcsolatos gondolatok, szinte rabjává válnak az életmódnak, amit követnek és erőteljes szorongás, bűntudat érzése kíséri, ha vétenek a diétájukban vagy olyan ételt fogyasztanak, ami nem felel meg az általuk követett életmódrendszer szabályainak.  

Gyakori, hogy szervi betegséget követően alakul ki, összekapcsolódva azokkal a szorongásokkal, amik a betegséget kísérték. Ugyanígy járhat együtt egy sikeres fogyókúrát követő időszakkal, amikor az ember attól fél, hogy vissza fog hízni. Az orthorexia, hasonlóan a többi evészavarhoz, többnyire a nőket érinti, a nők közül is inkább a tanult, magasabban kvalifikált nőket.  

Sokszor az egészséges táplálkozással kapcsolatos szorongások az anyasággal is összekapcsolódnak, ilyenkor a szülő, többnyire az anya erőteljes szorongást él át akkor is, ha a gyermek fogyaszt valami olyan ételt, amit ő egészségtelennek, károsnak tart.  

Szélsőséges formában az orthorexiával küzdők eljuthatnak oda, hogy az egész napjukat a táplálkozás, azon belül is az egészséges táplálkozás köré szervezik, az érdeklődés beszűkül, a gondolatok csak a táplálék előállítása, beszerzése körül forognak. Sokszor az egész napot biopiacokon vagy biotermékeket forgalmazó webshopok kínálatának böngészésével töltik.  

Az orthorexiában szenvedők eljuthatnak teljesen szélsőséges táplálkozási szokásokig, amiatt, mert mindent szeretnének kizárni az étrendjükből, amit egészségtelennek gondolnak. Paradox módon sokszor pont emiatt táplálkozik egyre egészségtelenebbül az egyén, hiánybetegségek alakulhatnak ki.   

Ahogy minden táplálkozással kapcsolatos zavar esetén, itt is kiemelten fontos a kontroll kérdése, extrém feszültségekkel jár együtt, ha a kontroll elveszik, sokszor a kontroll elvesztésének gondolatát is erőteljes szorongások kísérik. Ahogy minden kényszergondolatokkal tarkított zavar, az orthorexia is elszigeteli az embert, egyfajta elmagányosodás figyelhető meg, hiszen a szélsőséges táplálkozási szokások megnehezítik, sokszor lehetetlenné teszik, hogy társas összejöveteleken vegyen részt az illető. A magány, a meg nem értettség ellen az orhtorexiás a táplálkozás feletti további kontroll gyakorlásával próbál megküzdeni, így egy ördögi kör alakul ki.  

Mivel napjainkban – szerencsére – divatos dolog egészségesen táplálkozni, ezért a probléma sokáig rejtve maradhat az egyén környezete számára, sokszor az egyén közvetlen környezte érzékeli csak, hogy egyfajta megszállottság húzódik az életmód követés hátterében.  

A lelki egészség kérdésének fényében általánosságban elmondható, hogy aki lelkileg jól van, egészséges, az nem követ extrém szélsőséges életformát, nem uralják az életét extrém szorongások, állandósult bűntudat és kényszeres ragaszkodás valamilyen rendhez, rendszerhez. Nem kap pánikrohamot a gondolattól, hogy esetlegesen véteni fog a diétájában és találkozik a barátaival akkor is, ha egy olyan helyszínre van megbeszélve a találkozó, ahol kínálnak egészségtelen ételeket is.  

Az orthorexia, mint a többi táplálkozási zavar, szintén rossz, gyötrő belső érzésekkel jár, ezért mindenképpen fontos segítséget kérni, ha valaki ilyen típusú problémával küzd. A terápia során az egyén olyan egyéb stresszkezelési technikákat tanul meg, amelyek segítik abban, hogy a kényszeres működés helyett egyéb módon is meg tudjon küzdeni az őt érő feszültségekkel, rossz érzésekkel. Ha lesznek egyéb megküzdési eszközei, akkor az egészséges táplálkozás egészséges keretek közt lesz jelen az életében, és nem kíséri rettegés, szorongás, bűntudat a táplálkozás témáját. Érdemes evészavarokban jártas pszichológust felkeresni, aki segíteni tud abban, hogy feltárják a háttérben meghúzódó okokat, például, hogy mi áll a túlzottan erős kontroll iránti igény hátterében, melynek gyakran traumákban gyökerező oka van. Az okok feltárásával, megértésével könnyebben kerül helyre a táplálkozás és egészséges táplálkozás kérdése. A cél ebben az esetben, hogy az étkezést kísérő szorongások, kényszeres gondolatok megszűnjenek és egy hétköznapokban is tartható egészséges táplálkozás jellemeze az egyént. 

A túlevés 

Mindenki – akit kicsit is foglalkoztat az életmód, evés, egészséges táplálkozás témája – tisztában van vele, hogy a túl magas kalóriabevitel hízást eredményez, a túlsúly pedig mindenféle egészségkárosító hatással bír. Sokan vannak mégis, akik hiába próbálkoznak az egészséges életmóddal, rövid ideig tudnak csak megfelelő mennyiségű ételt fogyasztani és rövidebb-hosszabb idő után „visszaesnek” a túléves problémakörébe. A túlevés egy összetett jelenség, melynek hátterében számos ok és ok-okozati összefüggés állhat. Ahogy a legtöbb lelki- és viselkedéses jelenség hátterében, úgy a túlevés esetében is biológiai, pszichológia és társas tényezők összhatása áll.  

Neurológiai folyamat 

Sok szakember egyfajta függőségként tekint a problémára, melynek az agyban lejátszódó kémiai folyamatok állnak a hátterében, ezt igazolja, hogy vannak olyan kutatások, melyek azt vizsgálják, hogy az agy „jutalmazó” központjában hasonló folyamatok játszódnak le cukros ételek, például csoki fogyasztásakor, mint a drogok használatakor. Számos kutatás igazolja, hogy a cukrok, zsírok vagy az erős fűszerek olyan neurokémiai folyamatokat indítanak el az agyban, melyeknek egyfajta fájdalomcsillapító hatásuk van, így a rendszer fogyasztásukkal nem csak azonnali, gyors megkönnyebbüléshez jutunk, hanem hosszabb távon is megszületik egy tudattalan összefüggés, miszerint az evés, nassolás pillanatnyi jó érzéseket okoz, megnyugtat, tehát egy gyors és instant „orvosság” a rossz érzésekre. Ez a folyamat nagyon hasonlít az egyéb függőségek neurológiai hátteréhez amiatt, mert ugyanúgy a dopaminerg rendszer érintett benne, mint a kábítószerek fogyasztásának esetén.  

A családi környezet szerepe 

Sokan úgy nőttünk fel, hogy ezt a biológiai, agyi kémiai háttérrel bíró, könnyen függőséggé váló folyamatot a családi környezet is támogatta, szinte mindannyiunknak van olyan tapasztalata, hogy mikor kisgyermekként szomorú volt, valaki csokival, sütivel vagy egyéb finomságokkal jutalmazta, így az, hogy az evés felvidít, örömet okoz, már kora kisgyerekkorban tudattalanul beépül, mint az élet egyik alapigazsága. A gyerekek sokszor nem csak saját maguk részesülnek jutalom falatokban, hanem a tágabb környezetük is arra szocializálja őket, hogy bánat, szomorúság vagy akár öröm helyzetben, tehát az érzelmekkel telített helyzetekben enni kell, sokszor látják ezt példának a szülőktől, hozzátartozóktól is.  

A legtöbb családban vannak olyan szokások, hagyományok, amik szintén a túlevésnek kedveznek. Emellett nálunk kulturális háttere is van annak, hogy illik a vendégeket kínálni, vendégségben illik többet enni, repetázni. Mindannyiunknak vannak olyan élményei, amikor valahová ment, szent elhatározással, hogy nem fog túl sokat enni és képtelenség volt tartani magát az elhatározáshoz, mert folyamatosan kínálták vagy csak azt vette észre, hogy újabb és újabb adag ételek landolnak a tányérján.  

A túlevés lelki háttere 

A biológiai és szociális tapasztalatok mellett a túlevésnek van egy lelki háttere is, mely leginkább a függőségre, az addikciókra hasonlít. Egy addiktív dinamika ez, elmondható, hogy a függőségek jellemzői a rendszeres túlevést vagy ételfüggőséget is jellemzik. Sokan az érintettek közül túlsúllyal vagy jelentős túlsúllyal küzdenek, rendszeresen nagyobb adagokat fogyasztanak, mint amennyire szükségük van, az étel elfogyasztását bűntudat, rossz érzések, undor követi, melyre viszont nincs jobb eszköz, mint az újabb étel elfogyasztása. Sokszor emiatt a lelki dinamika miatt sikertelenek a fogyókúrák.  

A rendszeresen túlevők sokszor szégyenérzettel küzdenek, depressziós szakaszok, epizódok kísérhetik a jelenséget, szélsőséges esetben előfordul az is, hogy elmagányosodnak, bezárkóznak és ördögi körként csak az evés marad vígasz számukra. Ahogy a többi függőség esetében, úgy a túlevés esetében is igaz az az alapvetés is, hogy amikor az egyén elhatározza, hogy diétázni kezd, másra sem bír gondolni, csak arra, hogy „nem szabad enni” – hasonlóan például ahhoz, amikor a dohányzással hagy fel valaki. Ez a jelenség a „ne gondolj a rózsaszín elefántra” jelensége, amikor valamit nem szabad, akkor az folyamatosan és markánsan jelen van a gondolataink fókuszában a tiltó felszólítás miatt.  

Láthatjuk tehát, hogy egy összetett, bonyolult dolog a túlevés, emiatt a változás, változtatás is összetett, több tényező figyelembe vételével történő dolog. Amikor ilyen bonyolult problémával van dolgunk, akkor nagy segítség a rendszerszemlélet, a rendszerben gondolkodás. Ebben az esetben is tekinthetünk rendszer szintű jelenségként a változásra.  

Hogyan kezdjük el a változtatást? 

Nem vagyok kifejezetten híve annak, hogy speciális étrendet vagy diétát kövessünk, de amikor a túlevés komoly probléma, akkor a változás első időszakában nagyon nagy segítség, ha valamilyen jól felépített elv- és szabályrendszer mentén étkezik az illető. Legnagyobb segítség egy táplálkozás témájában jártas szakember lehet, aki az első időszakban konkrétan segít abban, hogy miből mekkora adag kerüljön a tányérra. Ha nincs mód szakember segítségét igénybe venni, akkor érdemes megtervezni a saját étrendünket, kiemelten fókuszálva a mennyiségekre is, nem csak a minőségre.  

A túlevés esetén nagyon igaz, hogy biztos kapaszkodó, ha van velünk dobozban kimért étel és nem adhoc étkezünk vagy ha kisebb tányért választunk, amin a kevesebb mennyiségű étel is többnek tűnik. A rendszer abban is segít, hogy egyfajta igazodási pont, érzelmileg telített helyzetben is segít tisztán látni, hogy mennyi az, ami elegendő.  

A konkrét viselkedéses változások, – mint a szabály követése az étkezésben vagy a dobozolás – mellett, kiemelten fontos a lelki háttérrel is foglalkozni. Nagyon jó, ha megértjük, felismerjük és átlátjuk az összefüggéseket a saját életünkben a túlevés kapcsán.

Emellett fontos, hogy újfajta megküzdési eszközöket tanuljunk, olyan stressz- és rossz érzésekkel való új megküzdési stratégiákat ismerjünk meg, amelyek segítenek abban, hogy ne az evés legyen az eszköz arra, hogy jobb kedvre derüljünk.

Az új eszközök, stratégiák megismerése mellett érdemes azon is dolgozni, hogy megváltozzanak az étkezéssel, táplálkozással kapcsolatos gondolataink, kognícióink és az evés a helyére kerüljön a lelkünkben, a táplálékfelvétel szükségletét elégítse ki, ne orvosságként, lelki gyógyszerként és kizárólagos örömként gondoljunk rá.  

Sokszor jár együtt ez a lelki folyamat hiányállapotok felismerésével.  

Sokan esznek túl sokat amiatt, mert nem érzik magukat szerethetőnek, nincs körülöttük biztonságos, szerető család, nincs elég önbizalmuk vagy valami olyan egyéb dolog hiányzik az életükből, ami szükséges lenne a jó közérzethez. Ezekben az esetekben sokszor egy hosszabb folyamat vagy pszichológus segítségével történő munka, amíg a hiány állapotok elmúlnak. Ha megpróbáljuk elképzelni ezeket a hiány állapotokat, fekete lyuknak gondolhatjuk őket, melyekbe bármennyi finom falatot töltünk, mindent elnyelnek és nem lehet telíteni őket. Sokszor terápiás munka szükséges ahhoz, hogy legyen változás, hogy egyre kisebb űr legyen bennünk.  

Ami szintén segítség lehet a túlevés problémájában, ha a társas közegünk segítségét kérjük. Sokszor ez a legnehezebb része a változásnak, a családi hagyományok nagyon nehezen megváltoztathatók, pedig sokszor nagyon jelentős mértékben hozzájárulnak a túlevés problémájának fenntartásához. Nagyon sokan kerestek ezzel a konkrét problémával, így egy külön poszt lesz majd valamikor a témában.  

Amikor egy ilyen komplex háttérrel bíró nehézséget szeretnénk megváltoztatni, az az érzésünk lehet, hogy ez egy akkora gubanc, amit lehetetlen kibogozni. Azt gondolom, a tudatosság mindig segít. Ha már 1-2-3 dolgot tudatosan megteszünk a változásért, az segíteni fog abban, hogy később újabb pár dolgot megtegyünk. Érdemes célként kitűzni, és a célelérés szabályait követve haladni a változás útján.  

Sokat számít az is, milyen keretben tekintünk rá a túlevés témájára. Olyan keretben, hogy a változás saját magunkért és a saját egészségünkért, boldogságunkért tett lépés, sokkal könnyebb elindulni. Ha szükséges, akkor érdemes pszichológus vagy terapeuta segítségét kérni. Korábbi cikkemben a célkitűzésekről írtam, ebben is találhatsz segítséged a problémád megoldására.